MKOE wiki - Felhasználó közreműködései [hu]

Kategória:Leuenbergeria

2025-12-14T09:32:01Z

Tóth Lívia: /* Virág */

{{Speciesbox
|taxon=Leuenbergeria
}}
== Tudományos név ==
''Leuenbergeria'' Lodé in Cact.-Avent. Int. 97: 26. 2012 ["2013"]. Sec. Lodé (2013)

'''''Rendszertani besorolás:''''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===

A nemzetség '''Beat Ernst Leuenberger''' (1946–2010) svájci nemzetiségű tudós tiszteletére kapta a nevét, aki a Berlin-Dahlemi Botanikus Kert trópusi gyűjteményeinek kurátora, a Pereskioideae alcsalád specialistája volt, és idő előtt távozott.

== Típuspéldány ==
''Leuenbergeria quisqueyana'' (Alain) Lodé

'''''Első leírása:''''' J. Lode, 2013


=== Szinonimák ===
* ''Pereskia'' subg. ''Leuenbergera'' G.D.Rowley in Cactaceae Syst. Init. 32: 7. 2014 syn. sec. Hernández-Ledesma & al. (2015) (Korábban a ''Pereskia'' nemzetségbe sorolták a fajokat.)


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


=== Vegetatív test ===


==== Hajtás, szár ====

Cserjeszerű vagy fatermetű, elágazó, fásodó növények robusztus ágakkal.

A nemzetség fajai nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek, és a '''szárukban''' a ''Pereskia''-val ellentétben nincsenek gázcserenyílások (stoma).


==== Axillák ====

A levélhónaljakban egy vagy több '''tövis''' található, amelyek tűszerűek (aciculaták), esetenként '''csomósak''' (fasciculáltak) és '''szőrök''' is vannak.


==== Tövisek ====

A levélhónaljakban (axillákban) található '''tövis''' tűszerű (aciculatus).



=== Generatív test ===


==== Virág ====
* '''Nappali''' nyílású, '''önmeddő''', nagy, '''forgós''' alakú.
* A szárak '''végén''' jelenik meg, '''rózsaszín''', '''vöröses lila''' vagy '''intenzív sárga-vörös''' színű.
* '''Méhek''' vagy '''kolibrik''' porozzák.



==== Termés ====

'''Gömbölyű''' vagy '''turbinata''' (fordított kúp alakú), illetve '''körte''' alakú.

'''Csupasz''', '''ehető''', és '''kis leveleket''' visel.

A '''gyümölcsevő emlősök''' gondoskodnak a talajra hullott termések szórásáról.

* '''''Magja:''''' Nagy, '''lapított''', '''fekete''', '''fényes'''.


== Elterjedés és élőhely ==

'''''Földrajzi elterjedés:''''' Az '''Antillák''' (Bonaire), '''Brazília''' (Bahia, Minas Gerais), '''Kolumbia''' (Antioquia, Bolivar, Magdalena), '''Costa Rica''' (Guanacaste, Limon), '''Kuba''', '''El Salvador''' (La Libertad), '''Guatemala''' (Chiquimula, El Progreso, Zacapa), '''Haiti''', '''Honduras''', '''Jamaica''', '''Mexikó''' (Oaxaca), '''Nicaragua''', '''Panama''', '''Puerto Rico''', '''Dominikai Köztársaság''', '''Venezuela''' (Bolivar, Sucre, Zulia).

Jelentős elszigeteltség (diszjunkció) van a '''Közép-Amerika'''i és a '''Brazília'''i fajok között.

'''''Élőhely:''''' Szavannákban ('''caatinga''' Brazíliában), '''lombhullató erdőkben''' él.

Gyakran '''elárasztott vulkanikus''', '''mészköves''' vagy '''agyagos talajokon''', '''sziklás hegyoldalakon''', vagy '''emberi tevékenység''' által zavart területeken fordul elő.

* '''''Éghajlati tényezők:''''' A '''tengerszinttől''' (''L. guamacho'') egészen '''920 m''' tengerszint feletti magasságig (''L. aureiflora'') megtalálható.
* '''''Növénytársulás, életmód:''''' Nehéz észrevenni a élőhelyén, mivel '''beleolvad''' a környező növényzetbe.


== Kultúrában tartás ==

'''Costa Ricá'''ban és '''Venezuelá'''ban sövények készítésére használják.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==

A ''Leuenbergeria'' nemzetség fajai eltérnek a ''Pereskia'' nemzetség fajaitól abban, hogy a '''szárukban''' (a ''Pereskia''-val ellentétben) '''nincsenek gázcserenyílások''' (stoma), továbbá nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek.


== Egyéb ==

A ''L. quisqueyana'' (korábbi nevén ''Pereskia quisqueyana'') fajt '''Alain Liogier''' francia tudós fedezte fel 1977-ben Bayahibe-ben (Dominikai Köztársaság). Mivel a régióban '''endemikus''', ezt a taxont 2011-ben '''a Dominikai Köztársaság nemzeti virágává''' nyilvánították.


== Szerzők és forrás ==

* '''''Szöveg:''''' J. Lode
*'''''Nyelvi lektor:''''' Tóth Lívia
* '''''Forrás:''''' https://thelastcactusclassification.top/category/leuenbergeria/

[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Leuenbergerioideae]]

Kategória:Leuenbergeria

2025-12-12T16:08:08Z

Tóth Lívia: /* Szerzők és forrás */

{{Speciesbox
|taxon=Leuenbergeria
}}
== Tudományos név ==
''Leuenbergeria'' Lodé in Cact.-Avent. Int. 97: 26. 2012 ["2013"]. Sec. Lodé (2013)

'''''Rendszertani besorolás:''''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===

A nemzetség '''Beat Ernst Leuenberger''' (1946–2010) svájci nemzetiségű tudós tiszteletére kapta a nevét, aki a Berlin-Dahlemi Botanikus Kert trópusi gyűjteményeinek kurátora, a Pereskioideae alcsalád specialistája volt, és idő előtt távozott.

== Típuspéldány ==
''Leuenbergeria quisqueyana'' (Alain) Lodé

'''''Első leírása:''''' J. Lode, 2013


=== Szinonimák ===
* ''Pereskia'' subg. ''Leuenbergera'' G.D.Rowley in Cactaceae Syst. Init. 32: 7. 2014 syn. sec. Hernández-Ledesma & al. (2015) (Korábban a ''Pereskia'' nemzetségbe sorolták a fajokat.)


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


=== Vegetatív test ===


==== Hajtás, szár ====

Cserjeszerű vagy fatermetű, elágazó, fásodó növények robusztus ágakkal.

A nemzetség fajai nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek, és a '''szárukban''' a ''Pereskia''-val ellentétben nincsenek gázcserenyílások (stoma).


==== Axillák ====

A levélhónaljakban egy vagy több '''tövis''' található, amelyek tűszerűek (aciculaták), esetenként '''csomósak''' (fasciculáltak) és '''szőrök''' is vannak.


==== Tövisek ====

A levélhónaljakban (axillákban) található '''tövis''' tűszerű (aciculatus).



=== Generatív test ===


==== Virág ====
* '''Nappali''' nyílású, '''önmeddő''', nagy, '''forgós''' alakú.
* A szárak '''végén''' jelenik meg, '''rózsaszín''', '''vöröses lila''' vagy '''intenzív sárga-vörös''' színű.
* '''Méhek''' vagy '''kolibrík''' porozzák.


==== Termés ====

'''Gömbölyű''' vagy '''turbinata''' (fordított kúp alakú), illetve '''körte''' alakú.

'''Csupasz''', '''ehető''', és '''kis leveleket''' visel.

A '''gyümölcsevő emlősök''' gondoskodnak a talajra hullott termések szórásáról.

* '''''Magja:''''' Nagy, '''lapított''', '''fekete''', '''fényes'''.


== Elterjedés és élőhely ==

'''''Földrajzi elterjedés:''''' Az '''Antillák''' (Bonaire), '''Brazília''' (Bahia, Minas Gerais), '''Kolumbia''' (Antioquia, Bolivar, Magdalena), '''Costa Rica''' (Guanacaste, Limon), '''Kuba''', '''El Salvador''' (La Libertad), '''Guatemala''' (Chiquimula, El Progreso, Zacapa), '''Haiti''', '''Honduras''', '''Jamaica''', '''Mexikó''' (Oaxaca), '''Nicaragua''', '''Panama''', '''Puerto Rico''', '''Dominikai Köztársaság''', '''Venezuela''' (Bolivar, Sucre, Zulia).

Jelentős elszigeteltség (diszjunkció) van a '''Közép-Amerika'''i és a '''Brazília'''i fajok között.

'''''Élőhely:''''' Szavannákban ('''caatinga''' Brazíliában), '''lombhullató erdőkben''' él.

Gyakran '''elárasztott vulkanikus''', '''mészköves''' vagy '''agyagos talajokon''', '''sziklás hegyoldalakon''', vagy '''emberi tevékenység''' által zavart területeken fordul elő.

* '''''Éghajlati tényezők:''''' A '''tengerszinttől''' (''L. guamacho'') egészen '''920 m''' tengerszint feletti magasságig (''L. aureiflora'') megtalálható.
* '''''Növénytársulás, életmód:''''' Nehéz észrevenni a élőhelyén, mivel '''beleolvad''' a környező növényzetbe.


== Kultúrában tartás ==

'''Costa Ricá'''ban és '''Venezuelá'''ban sövények készítésére használják.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==

A ''Leuenbergeria'' nemzetség fajai eltérnek a ''Pereskia'' nemzetség fajaitól abban, hogy a '''szárukban''' (a ''Pereskia''-val ellentétben) '''nincsenek gázcserenyílások''' (stoma), továbbá nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek.


== Egyéb ==

A ''L. quisqueyana'' (korábbi nevén ''Pereskia quisqueyana'') fajt '''Alain Liogier''' francia tudós fedezte fel 1977-ben Bayahibe-ben (Dominikai Köztársaság). Mivel a régióban '''endemikus''', ezt a taxont 2011-ben '''a Dominikai Köztársaság nemzeti virágává''' nyilvánították.


== Szerzők és forrás ==

* '''''Szöveg:''''' J. Lode
*'''''Nyelvi lektor:''''' Tóth Lívia

* '''''Forrás:''''' https://thelastcactusclassification.top/category/leuenbergeria/

[[Kategória:Leuenbergerioideae]]

Kategória:Leuenbergeria

2025-12-12T16:06:38Z

Tóth Lívia: /* Szerzők és forrás */

{{Speciesbox
|taxon=Leuenbergeria
}}
== Tudományos név ==
''Leuenbergeria'' Lodé in Cact.-Avent. Int. 97: 26. 2012 ["2013"]. Sec. Lodé (2013)

'''''Rendszertani besorolás:''''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===

A nemzetség '''Beat Ernst Leuenberger''' (1946–2010) svájci nemzetiségű tudós tiszteletére kapta a nevét, aki a Berlin-Dahlemi Botanikus Kert trópusi gyűjteményeinek kurátora, a Pereskioideae alcsalád specialistája volt, és idő előtt távozott.

== Típuspéldány ==
''Leuenbergeria quisqueyana'' (Alain) Lodé

'''''Első leírása:''''' J. Lode, 2013


=== Szinonimák ===
* ''Pereskia'' subg. ''Leuenbergera'' G.D.Rowley in Cactaceae Syst. Init. 32: 7. 2014 syn. sec. Hernández-Ledesma & al. (2015) (Korábban a ''Pereskia'' nemzetségbe sorolták a fajokat.)


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


=== Vegetatív test ===


==== Hajtás, szár ====

Cserjeszerű vagy fatermetű, elágazó, fásodó növények robusztus ágakkal.

A nemzetség fajai nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek, és a '''szárukban''' a ''Pereskia''-val ellentétben nincsenek gázcserenyílások (stoma).


==== Axillák ====

A levélhónaljakban egy vagy több '''tövis''' található, amelyek tűszerűek (aciculaták), esetenként '''csomósak''' (fasciculáltak) és '''szőrök''' is vannak.


==== Tövisek ====

A levélhónaljakban (axillákban) található '''tövis''' tűszerű (aciculatus).



=== Generatív test ===


==== Virág ====
* '''Nappali''' nyílású, '''önmeddő''', nagy, '''forgós''' alakú.
* A szárak '''végén''' jelenik meg, '''rózsaszín''', '''vöröses lila''' vagy '''intenzív sárga-vörös''' színű.
* '''Méhek''' vagy '''kolibrík''' porozzák.


==== Termés ====

'''Gömbölyű''' vagy '''turbinata''' (fordított kúp alakú), illetve '''körte''' alakú.

'''Csupasz''', '''ehető''', és '''kis leveleket''' visel.

A '''gyümölcsevő emlősök''' gondoskodnak a talajra hullott termések szórásáról.

* '''''Magja:''''' Nagy, '''lapított''', '''fekete''', '''fényes'''.


== Elterjedés és élőhely ==

'''''Földrajzi elterjedés:''''' Az '''Antillák''' (Bonaire), '''Brazília''' (Bahia, Minas Gerais), '''Kolumbia''' (Antioquia, Bolivar, Magdalena), '''Costa Rica''' (Guanacaste, Limon), '''Kuba''', '''El Salvador''' (La Libertad), '''Guatemala''' (Chiquimula, El Progreso, Zacapa), '''Haiti''', '''Honduras''', '''Jamaica''', '''Mexikó''' (Oaxaca), '''Nicaragua''', '''Panama''', '''Puerto Rico''', '''Dominikai Köztársaság''', '''Venezuela''' (Bolivar, Sucre, Zulia).

Jelentős elszigeteltség (diszjunkció) van a '''Közép-Amerika'''i és a '''Brazília'''i fajok között.

'''''Élőhely:''''' Szavannákban ('''caatinga''' Brazíliában), '''lombhullató erdőkben''' él.

Gyakran '''elárasztott vulkanikus''', '''mészköves''' vagy '''agyagos talajokon''', '''sziklás hegyoldalakon''', vagy '''emberi tevékenység''' által zavart területeken fordul elő.

* '''''Éghajlati tényezők:''''' A '''tengerszinttől''' (''L. guamacho'') egészen '''920 m''' tengerszint feletti magasságig (''L. aureiflora'') megtalálható.
* '''''Növénytársulás, életmód:''''' Nehéz észrevenni a élőhelyén, mivel '''beleolvad''' a környező növényzetbe.


== Kultúrában tartás ==

'''Costa Ricá'''ban és '''Venezuelá'''ban sövények készítésére használják.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==

A ''Leuenbergeria'' nemzetség fajai eltérnek a ''Pereskia'' nemzetség fajaitól abban, hogy a '''szárukban''' (a ''Pereskia''-val ellentétben) '''nincsenek gázcserenyílások''' (stoma), továbbá nagyon korán '''kérget''' (peridermát) fejlesztenek.


== Egyéb ==

A ''L. quisqueyana'' (korábbi nevén ''Pereskia quisqueyana'') fajt '''Alain Liogier''' francia tudós fedezte fel 1977-ben Bayahibe-ben (Dominikai Köztársaság). Mivel a régióban '''endemikus''', ezt a taxont 2011-ben '''a Dominikai Köztársaság nemzeti virágává''' nyilvánították.


== Szerzők és forrás ==

* '''''Szöveg:''''' J. Lode
*'''''Lektorálta:''''' Tóth Lívia

* '''''Forrás:''''' https://thelastcactusclassification.top/category/leuenbergeria/

[[Kategória:Leuenbergerioideae]]

Kategória:Espostoa

2025-12-12T09:42:03Z

Tóth Lívia: /* Jelentősebb fajok */

== Espostoa ==

A '''''Espostoa''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) sorolt nemzetség, amely Dél‑Amerikában, elsősorban Ecuadortól Észak‑Chile‑ig elterjedt. Fajai magas, oszlopos szárformájú kaktuszok, gyakran bozontszerű szőrzettel borított törzzsel.

=== Alaktani jellemzők ===
- A törzs általában oszlopos, hengeres, bordázott, és dús, selymes vagy gyapjas szőrzettel (fakó‑fehér vagy szürkés szőrzet) borított, amely a forró és napsütéses élőhelyen védi a növényt. A tövisek és areolák általában be vannak rejtve a szőrzet alá, így a növény felülete puha, „gyapjasnak” hat. Virágai cső- vagy tölcséralakúak, gyakran fehér vagy világos rózsaszínűek; több faj esetében az élőhely természetes beporzói — lepkék vagy éjszakai rovarok — nyitják őket. Terméseik gyakran bogyószerűek, magvaikat sivatagi madarak és egyéb élőlények terjeszthetik.

=== Elterjedés és élőhely ===
Az ''Espostoa'' fajok természetes élőhelye Dél‑Amerika száraz, hegyvidéki vagy sivatagi régiói. Élőhelyükre jellemző a ritka csapadék, sok napsütés, és szélsőséges nappali–éjszakai hőingadozás.

=== Kultúrában ===
Az Espostoa fajok gondozása viszonylag kihívást jelent: világos, napos helyre, jó vízelvezetésű, laza talajba ültetve fejlődnek a legjobban. Öntözni csak nagyon ritkán szabad — csak akkor, ha a talaj teljesen kiszáradt, különösen télen. A túlöntözés káros lehet, gyökér‑ és szárrothadást okozhat.
Szaporítás magvetéssel vagy sarjakról gyakori. A sűrű szőrzet miatt a gyűjteményekben különleges, „bozontos” érzetet adnak.

=== Jelentősebb fajok ===
* '''''Espostoa lanata''''' — sűrű, fehér szőrzettel borított, oszlopos növekedésű faj.
* '''''Espostoa guentheri'''''— „öregember‑kaktusz” jellegzetes, dús szőrzetével és éjszakai fehér virágaival.

=== Ökológiai és dísznövényi jelentőség ===
Az ''Espostoa'' fajok fontos szerepet játszanak sivatagi és félsivatagi ökoszisztémákban: sűrű növényállományukkal menedéket nyújtanak madaraknak, rovaroknak, míg terméseik és virágaik táplálékforrásként szolgálnak. Dísznövényként különlegességük — magas oszlopszerű habitusuk és gyapjas „bundájuk” miatt — értékesek, de megfelelő gondozást igényelnek.

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Echinocactus

2025-12-12T09:33:40Z

Tóth Lívia: /* História */

== Tudományos név ==

''Echinocactus'' Link & Otto 1827

'''A tudományos név státusza:''' érvényes

'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===
Az összetett tudományos nemzetségnév az ógörög '''echinos''' („tengeri sün”) és a latin '''cactus''' szavakból áll. Jelentése: '''„tengeri sünkaktusz”''', amely a nemzetség fajaira jellemző, tövisekkel borított gömb- vagy hordó alakú formára utal.


=== História ===
A nemzetség nevét '''Heinrich Friedrich Link''' (1767–1851) és '''Christoph Friedrich Otto''' (1783–1856) német botanikusok használták először 1827-ben. '''Link''' a Berlini Botanikus Kert igazgatója és a botanika professzora volt, '''Otto''' pedig a kert inspektoraként tevékenykedett. Több kaktuszfaj leírása fűződik a nevükhez.

A 19. században az ''Echinocactus'' gyűjtőnemzetségként funkcionált: minden bordás szárú kaktuszt ide soroltak, amely nem tartozott a ''Cereus'' vagy ''Melocactus'' nemzetségbe. Később '''Britton és Rose''' jelentősen szűkítette a nemzetséget, és csak néhány jellegzetes „hordókaktusz” maradt meg benne.

'''Lyman D. Benson''' átmenetileg ismét kibővítette a csoportot a ''Homalocephala'' és ''Astrophytum'' nemzetségek bevonásával, de végül az ''Astrophytum'' — '''Antoine Charles Lemaire''' által — különálló, stabil nemzetségként maradt fenn.

A múltban több átminősítés és összevonási kísérlet történt, de mára az ''Echinocactus'' egy jól körülírható, viszonylag kis fajszámú nemzetség lett.



=== Típuspéldány ===
Nincs információ.


=== Leírás ===
Gömb vagy röviden oszlopos, gyakran lapított csúcsú kaktuszok nemzetsége, amelyek lehetnek magányosak vagy csoportot alkotók. A száron '''számos, akár 60 borda''' található, a csúcs régiója sűrű '''gyapjúszőrrel borított'''. Az areolák nagyok, megnyúltak, a kifejlett példányokon gyakran összefolyók; nektármirigyek nincsenek.

A tövisek erősek, vaskosak, a középtövisek és sugártövisek többnyire jól elkülönülnek. A virágok nappal nyílnak, önmeddők, a gyapjús csúcsareolákból fejlődnek, alakjuk röviden tölcséres vagy harang alakú, színük sárga vagy rózsaszín. Elsősorban hártyásszárnyúak porozzák be, ritkábban denevérek is (például ''E. horizonthalonius'' esetében leírták).

A termések gömbölyűek vagy megnyúltak, éretten húsosak vagy szárazak, '''felnyílók vagy nem felnyílók''', gyakran pikkelyesek és gyapjasak. A magok nagyok, feketék, papillás felszínűek.


=== Élőhely ===
A nemzetség rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő: sivatagokban, bozótosokban, fenyő- és borókás vidékeken, sziklás lejtőkön, fennsíkokon és alluviális talajokon. A talaj többnyire ásványi jellegű: durva homokos, kavicsos, sziklás, alkalmanként enyhén agyagos vagy mészköves.

Előfordulási magasság: '''30–2200 m tengerszint felett'''.

A ''Echinocactus'' fajok a Sonora- és Chihuahua-sivatag területén, valamint Észak- és Közép-Mexikó kősivatagos régióiban élnek.


=== Földrajzi elterjedés ===
'''Mexikó:''' Chihuahua, Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Mexikó DF, Nuevo León, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Sonora, Tamaulipas, Zacatecas
'''Egyesült Államok:''' Arizona, Kalifornia, Új-Mexikó, Nevada, Oklahoma, Texas


=== Rendszertan, alfajok és fajok ===
* Régebbi rendszerezők szerint '''6 faj + 1 alfaj''' tartozott a nemzetséghez:

# ''Echinocactus grusonii'' Hildmann 1891
# ''Echinocactus horizonthalonius'' Lemaire 1839
# ''Echinocactus parryi'' Engelmann 1856
# ''Echinocactus platyacanthus'' Link & Otto 1827 (= ''E. ingens'')
# ''Echinocactus polycephalus'' Engelmann & Bigelow 1856
# ''Echinocactus polycephalus'' subsp. ''xeranthemoides'' (J.M. Coulter) N.P. Taylor 1998
# ''Echinocactus texensis'' Hopffer 1842
* Az új rendszerben ettől kevesebb (https://caryophyllales.org/):
# ''Echinocactus horizonthalonius'' var. ''horizonthalonius''
# ''Echinocactus horizonthalonius'' var. ''nicholii''
# ''Echinocactus platyacanthus''


=== Szinonimák ===
* ''Echinofossulocactus'' Lawrence 1841
* ''Homalocephala'' Britton & Rose 1922
* ''Emorycactus'' Doweld 1996
* ''Meyerocactus'' Doweld
== Szerzők és forrás ==

* '''''Forrás:'''''
** https://kissarmin.hu/lexikon/item/209-echinocactus.html
** https://thelastcactusclassification.top/echinocactus/echinocactus/
** https://caryophyllales.org/

[[Kategória:Cactaceae]]

Kezdőlap

2025-12-12T09:30:38Z

Tóth Lívia: /* Fedezd fel a pozsgásnövények világát! */

== Fedezd fel a pozsgásnövények világát! ==

Mi, kaktuszkedvelők és pozsgásrajongók tudjuk, mennyire izgalmas megismerni a növényeinket: hogy milyen fajjal van dolgunk, hogyan fejlődik, milyen körülmények között érzi jól magát, és hogyan gondoskodhatunk róla a legjobban. Ez az oldal azért jött létre, hogy minden látogató mélyebb betekintést nyerhessen a pozsgásnövények sokszínű világába.

Fontos azonban tudni, hogy minden leírást és képet emberek készítettek, ezért előfordulhatnak hibák: egyes fotók nem pontosak, vagy a leírások tartalmazhatnak pontatlanságot. Ha ilyet találsz, kérjük, jelezd nekünk a következő e-mail címek egyikén: liviatoth0814@gmail.com; jokhelcsaba@gmail.com.

Ha szeretnél részt venni a gyűjtemény bővítésében, várjuk olyan fajok fotóit, amelyek még nem szerepelnek a galériában, valamint jobb minőségű vagy részletesebb képeket a már meglévő fajokhoz. Minden felajánlott kép hozzájárul ahhoz, hogy a közösség minden tagja biztosabban ismerhesse fel és gondozhassa a növényeket, és még nagyobb örömmel élvezhesse a kaktuszok és más pozsgások világát.

Csatlakozz hozzánk, és segíts gazdagabbá, pontosabbá és színesebbé tenni ezt a gyűjteményt minden növénybarát számára!

== Szerzőink ==
* [[Szerzőink|Szerkesztőink, képeket beküldők, lektoraink]]

== A https://wiki.kaktuszgyujtok.hu tartalomjegyzéke ==
* [[Egyesületünkről|A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete]]
* Pozsgások, szukkulensek
** Aszfodéloszfélék ([[:Kategória:Asphodelaceae|Asphodelaceae]])
** Broméliafélék ([[:Kategória:Bromeliaceae|Bromeliaceae]])
** Didierafélék ([[:Kategória:Didiereaceae|Didiereaceae]])
** Gólyaorrfélék ([[:Kategória:Geraniaceae|Geraniaceae]])
** Kaktuszfélék ([[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]])
** Kristályvirágfélék ([[:Kategória:Aizoaceae|Aizoaceae]])
** Kutyatejfélék ([[:Kategória:Euphorbiaceae|Euphorbiaceae]])
** Meténgfélék ([[:Kategória:Apocynaceae|Apocynaceae]])
** Pozsgás portulákfélék ([[:Kategória:Montiaceae|Montiaceae]])
** Orchideafélék ([[:Kategória:Orchidaceae|Orchidaceae]])
** Varjúhájfélék ([[:Kategória:Crassulaceae|Crassulaceae]])
** Agavafélék ([[:Kategória:Asparagaceae|Asparagaceae]])
**

* [[Könyv:A Mammillaria nemzetség|Füleki József: A Mammillaria nemzetség]] (szerkesztés alatt)
* [[MediaWikiről|A MediaWikiről]]

[[Kategória:Egyesület]]

Kezdőlap

2025-12-12T09:30:20Z

Tóth Lívia: /* Fedezd fel a pozsgásnövények világát! */

== Fedezd fel a pozsgásnövények világát! ==

Mi, kaktuszkedvelők és pozsgásrajongók tudjuk, mennyire izgalmas megismerni a növényeinket: hogy milyen fajjal van dolgunk, hogyan fejlődik, milyen körülmények között érzi jól magát, és hogyan gondoskodhatunk róla a legjobban. Ez az oldal azért jött létre, hogy minden látogató mélyebb betekintést nyerhessen a pozsgásnövények sokszínű világába.

Fontos azonban tudni, hogy minden leírást és képet emberek készítettek, ezért előfordulhatnak hibák: egyes fotók nem pontosak, vagy a leírások tartalmazhatnak pontatlanságot. Ha ilyet találsz, kérjük, jelezd nekünk a következő e-mail címek egyikén:liviatoth0814@gmail.com; jokhelcsaba@gmail.com.

Ha szeretnél részt venni a gyűjtemény bővítésében, várjuk olyan fajok fotóit, amelyek még nem szerepelnek a galériában, valamint jobb minőségű vagy részletesebb képeket a már meglévő fajokhoz. Minden felajánlott kép hozzájárul ahhoz, hogy a közösség minden tagja biztosabban ismerhesse fel és gondozhassa a növényeket, és még nagyobb örömmel élvezhesse a kaktuszok és más pozsgások világát.

Csatlakozz hozzánk, és segíts gazdagabbá, pontosabbá és színesebbé tenni ezt a gyűjteményt minden növénybarát számára!

== Szerzőink ==
* [[Szerzőink|Szerkesztőink, képeket beküldők, lektoraink]]

== A https://wiki.kaktuszgyujtok.hu tartalomjegyzéke ==
* [[Egyesületünkről|A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete]]
* Pozsgások, szukkulensek
** Aszfodéloszfélék ([[:Kategória:Asphodelaceae|Asphodelaceae]])
** Broméliafélék ([[:Kategória:Bromeliaceae|Bromeliaceae]])
** Didierafélék ([[:Kategória:Didiereaceae|Didiereaceae]])
** Gólyaorrfélék ([[:Kategória:Geraniaceae|Geraniaceae]])
** Kaktuszfélék ([[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]])
** Kristályvirágfélék ([[:Kategória:Aizoaceae|Aizoaceae]])
** Kutyatejfélék ([[:Kategória:Euphorbiaceae|Euphorbiaceae]])
** Meténgfélék ([[:Kategória:Apocynaceae|Apocynaceae]])
** Pozsgás portulákfélék ([[:Kategória:Montiaceae|Montiaceae]])
** Orchideafélék ([[:Kategória:Orchidaceae|Orchidaceae]])
** Varjúhájfélék ([[:Kategória:Crassulaceae|Crassulaceae]])
** Agavafélék ([[:Kategória:Asparagaceae|Asparagaceae]])
**

* [[Könyv:A Mammillaria nemzetség|Füleki József: A Mammillaria nemzetség]] (szerkesztés alatt)
* [[MediaWikiről|A MediaWikiről]]

[[Kategória:Egyesület]]

Kategória:Cereus

2025-12-11T12:38:17Z

Tóth Lívia: /* Cereus */

== Cereus ==

A '''Cereus''' a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családjába tartozó, több mint 30 fajt magában foglaló nemzetség. A fajok többsége Dél-Amerikában őshonos. Jellemző rájuk a magasra növő, oszlopos szár, a számos borda, valamint a bimbóudvarokban elhelyezkedő, változatos hosszúságú és erősségű tövisek. Virágaik látványosak, többnyire éjszaka nyílnak, és színük a fehértől a rózsaszínen át a pirosig terjed. Számos faj kedvelt dísznövény.

== Morfológia ==
A ''Cereus'' fajok általában magas, oszlopos szárú kaktuszok.

* A szárak többnyire több méteresre nőhetnek, határozottan bordázottak.
* A bordákon helyezkednek el a bimbóudvarok, amelyekből a tövisek erednek.
* A levelek csökevényes pikkelyekké redukálódtak, és a fejlődés korai szakaszában lehullanak.
* Virágaik tölcsér alakúak, éjszaka nyílnak, és többnyire nagy méretűek.
* Termésük bogyó, amely egyes fajoknál ehető és gazdaságilag is jelentős.
* A magas törzsben található víztartó szövetek lehetővé teszik a szigorúan száraz környezethez való alkalmazkodást.

== Taxonómia ==
A nemzetség a kaktuszok ''Cactoideae'' alcsaládjába tartozik.
A szakirodalom több alnemzetséget is elkülönít – például ''Cereus'', ''Piptanthocereus'', ''Nyctocereus'', ''Pilosocereus'' –, bár ezek rendszertani megítélése folyamatosan változik.
Közeli rokon nemzetségek: ''Opuntia'', ''Echinopsis'', ''Mammillaria''.

== Elterjedés és élőhely ==
A ''Cereus'' fajok elterjedése az amerikai kontinensen széles:

* Dél-Amerika (Brazília, Argentína, Bolívia, Paraguay)
* Közép-Amerika
* Karib-térség

Élőhelyük változatos – sivatagos területektől a félszáraz cserjésekig, de néhány faj nedvesebb, trópusi térségekben is előfordul. A legtöbb faj sziklás, jó vízelvezetésű talajon él.

== Termesztés ==
A ''Cereus'' fajok könnyen tarthatók:

* világos, napfényes helyet igényelnek,
* túlöntözésre érzékenyek,
* a talaj az öntözések között teljesen száradjon ki,
* szaporításuk leggyakrabban szárdugványokkal történik.

Kártevők: gyapjastetű, pajzstetű, takácsatka.

== Ökológiai és gazdasági jelentőség ==
A ''Cereus'' fajok élőhelyet és táplálékot biztosítanak számos állatfaj számára.
Gazdasági szerepük:

* ehető termések (dzsemek, gyümölcslé, friss fogyasztás),
* helyenként a szárfa anyagként is felhasználható,
* a népi gyógyászatban egyes fajokat gyulladáscsökkentő vagy lázcsillapító hatásuk miatt alkalmazzák.

Egyes területeken invazív módon is terjedhetnek.

== Jelentősebb fajok ==

* '''''Cereus peruvianus''''' – közismert nevén perui almakaktusz; oszlopos növekedésű, akár 10 m magasra nőhet; nagy fehér éjszakai virágokat hoz; termése ehető („pitaya”).
* '''''Cereus hildmannianus''''' – illatos, nagy méretű éjszakai virágokkal; évente egyszer virágzik; széles körben termesztett dísznövény.
* '''''Cereus jamacaru''''' – mandacaru; Brazília jellegzetes kaktusza, 8 m magasra növő, sárga éjszakai virágokkal; piros vagy lila termése ehető; a népi gyógyászatban is használják.

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Acharagma

2025-12-11T12:31:24Z

Tóth Lívia: /* Érdekesség */

== Tudományos név ==

''Acharagma'' (Taylor) Glass 1997

'''A tudományos név státusza:''' érvényes

'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===

Az ''Acharagma'' nemzetségnév az ógörög ''charagma'' (χάραγμα = barázda, bevésés) szóból származik. Az előtagként álló „a–” fosztóképző, jelentése: „barázda nélküli”. A név arra a fontos bélyegre utal, hogy az areolákhoz nem kapcsolódik areoláris barázda, szemben például a ''Coryphantha'' és ''Escobaria'' nemzetségekkel.


=== Történet, rendszertani háttér ===

'''Nigel Paul Taylor''' 1983-ban az ''Escobaria'' nemzetség egyik szekciójaként (''Escobaria'' sect. ''Acharagma'') írta le. '''Charles Glass''' 1997-ben ezt a szekciót önálló nemzetségi rangra emelte.

Molekuláris vizsgálatok ('''Butterworth''' & '''Wallace''', 1999) alapján az ''Acharagma'' nem közeli rokona az ''Escobaria'' nemzetségnek, hanem távolabbi kapcsolatot mutat a ''Lophophora'' és ''Obregonia'' nemzetségekkel.


=== Leírás ===

Kisméretű, magányos vagy csoportképző (céziumos) növények nemzetsége. A '''szár''' gömbölyűtől rövid hengeresig terjed, felszíne szemölcsös. A '''szemölcsök''' piramis- vagy kúpalakúak, areoláris barázda nem vagy csak igen rövid formában van jelen.

Az '''areolák''' csúcsi állásúak, nem kéttagúak, nektármirigyek hiányoznak. A '''tövisek''' számosak, sűrűn borítják az epidermiszt, egymáshoz hasonlóak; különálló középtövis nem különíthető el.

A '''virágok''' nappal nyílnak, önmeddők, a hajtáscsúcson jelennek meg. Tölcsér alakúak, színük krémfehértől sárgáig terjed, gyakran rózsaszínes vagy vöröses árnyalattal. A beporzást rovarok végzik.

A '''termések''' bogyószerűek, csupaszok, nem nyílnak fel, a virágmaradvány tartós. A magok barnák vagy feketésbarnák, finoman gödröcskézett (foveolált) felszínűek; a maghéj ''Mammillaria''-típusú, részben homorú.


=== Élőhely ===

Az ''Acharagma'' nemzetség nagyon korlátozott elterjedésű. Félsivatagos területeken él, cserjék és bokrok között, részben árnyékban, de gyakran teljes napsütésben is. Előfordul folyók közelében, hegyvidéki területeken, domboldalakon, sziklahasadékokban.

Változatos talajon él: mészkővön, homokkővön vagy akár a tiszta gipszen is megtalálható. Előfordulási magassága kb. 1000–2650 m tengerszint felett.


=== Elterjedés ===

'''Mexikó:''' Coahuila, Nuevo León.


=== A nemzetség taxonjai ===

A nemzetséghez jelenleg 2 faj és 1 alfaj tartozik:

* ''Acharagma aguirreanum''
* ''Acharagma roseanum''
* ''Acharagma roseanum'' subsp. ''galeanense''


=== Megjegyzések ===

Az ''Acharagma'' korábban az ''Escobaria'' nemzetséghez sorolt taxon volt, azonban morfológiai és genetikai adatok egyaránt alátámasztják önálló nemzetségi státuszát.
=== Érdekesség===
'''Elhart Zsolt''' 2008. február 10-én egy új kaktuszt fedezett fel, amit később ''Acharagma huasteca'' Elhart néven, in CactusWorld 29(2): 105. 2011 írtak le. A jelenlegi rendszerben, a ''Acharagma roseanum'' subsp. ''galeanensis'' szinonímájának tekintik. (Caryophyllales.org) Míg a WFO szerint elfogadott fajként szerepel.

== Szerzők és forrás ==

* '''''Forrás:'''''
** https://kissarmin.hu/lexikon/item/229-acharagma.html
** https://thelastcactusclassification.top/category/acharagma/

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Airampoa

2025-12-11T12:29:57Z

Tóth Lívia: /* Virág */

{{Speciesbox
|taxon=Airampoa
}}
== ''Airampoa'' Frič, Akklim. Versuchs-Gart.: 1. 1933. Sec. Doweld (2002) ==
Típusfaj: ''Airampoa aurata'' Frič

'''''Rendszertani besorolás:''''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===

A növény '''őshonos''' nevéből származik (kecsua nyelven ''ayrampo'', ''airampo'', ''ayrampu'' jelentése '''gránátvörös'''), melynek terméseit '''ételek színezésére''' és '''festékanyagként''' használják.

== Típuspéldány ==
''Airampoa aurata'' Frič

'''''Első leírása:''''' Frič

'''''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''''' Doweld, 2002

== Szinonima ==
* ''Tunilla'' D.R.Hunt & Iliff in Cactaceae Syst. Init. 9: 10. 2000, nom. superfl. syn. sec. Doweld (2002)

== Filogenetika ==
Az ''Airampoa'' (korábban ''Tunilla'') nemzetséget eddig csak kevéssé vizsgálták genetikai módszerekkel. Mindössze három fajt vontak be filogenetikai elemzésekbe.

A kutatások alapján több faj (''T. erectoclada'', ''T. corrugata'', ''T. longispina'') '''nem a valódi ''Opuntia'' kládon belül''', hanem attól elkülönülten helyezkedik el¹ ². 
''Egyes tanulmányok szerint a csoport '''a ''Miqueliopuntia'' és a Salmonopuntia''' közeli rokona³ ⁴.''

További, több ''Airampoa'' fajt is bevonó genetikai elemzésekre van szükség, hogy véglegesen tisztázható legyen a nemzetség '''monofíliája''' és a fajok pontos határai⁴.

== Nomenklatúra ==
A szakirodalomban sokáig a ''Tunilla'' nevet használták, amelyet '''Hunt''' és '''Iliff''' vezettek be (2000). Ezzel a céllal a korábbi ''Airampoa'' Frič nevet kívánták kiváltani. Ez azonban '''felesleges volt''', mert Frič az ''Airampoa'' nevet '''érvényesen publikálta''' két német nyelvű kereskedelmi katalógusban (1929, 1933), ahol rövid leírás is szerepelt⁵.

A később előkerült Frič-rajzok és herbáriumi példányok pontosították a nemzetség eredeti fogalmát⁶. 
'''Doweld''' (2002) neotípust jelölt az ''Airampoa aurata'' számára, és több szükséges névalakot és típusmegjelölést is rendezett⁷.

-----

==== Jegyzetek ====

# Bárcenas et al. (2011): ''T. erectoclada'' az ''Opuntia'' kládon kívül.
# Griffith & Porter (2009): ''T. corrugata'' és ''T. longispina'' külön, ''Maihueniopsis'' és ''Miqueliopuntia'' közelében.
# Köhler et al. (2020): a kloroplasztisz-genom alapján ''T. corrugata'' → ''Salmonopuntia + Miqueliopuntia'' testvércsoport.
# Majure et al. (in prep. 2021): négy ''Tunilla'' faj → ''Miqueliopuntia'' testvércsoport.
# Frič (1929, 1933): német nyelvű leírás → az ''Airampoa'' név érvényes.
# Guiggi (2007): Frič herbáriumi példányai és illusztrációi – a nemzetség fogalmának tisztázása.
# Doweld (2002): neotípus kijelölése, kombinációk és tipizálások elkészítése.

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===


==== Hajtás, szár ====

Kicsi, alacsony, erősen '''ízelt''' (''articulatus'') és '''tömött''' (''compactus'') ''Opuntia'' fajok, amelyek '''kis párnákat''' (''cushion'') alkotnak.


==== Tövisek ====
* A tövisek finoman '''tűszerűek''' (''aciculatus''), '''változó méretűek''' és '''színűek'''.
* A '''glochidák''' (''glochidium'') '''jelen vannak'''.


=== Generatív test ===


==== Virág ====

* '''Nappali''' nyílású (''diurnalis''), '''önmeddő''' (''autosterilis''), '''harang''' alakú (''campanulatus'').
* '''Változó színűek''': '''sárga''', '''narancs''', '''piros''', '''kárminpiros'''tól '''lilásvörösig''', ritkán '''fehér'''.
* A '''bibeszál''' (''stylus'') '''bibéje''' (''stigma'') '''smaragdzöld'''.
* '''Darazsak''' (''Vespa'') és '''méhek''' (''Apis'') porozzák.



==== Termés ====

Valamelyest '''húsos''' (''carnosus''), '''oldalasan felnyíló''' (''lateraliter dehiscens''), '''sárgától pirosig''' terjedő színű. '''Piros gyümölcshús''' (''pulpa'') van benne, amely '''színezőanyagként''' szolgál.

* '''''Magja:''''' Inkább '''kicsi''', '''lapított''', '''vese''' alakú (''reniformis''), többé-kevésbé '''ráncos''' (''rugosus''). '''Szalmaszínű''', de gyakran a '''gyümölcshús pigmentje erősen színezi'''. A '''magköpeny''' (''arillum'') '''majdnem csupasz''' (''denudatus'') és '''durva''' (''scaber'').


== Elterjedés és élőhely ==

'''''Földrajzi elterjedés:''''' '''Argentína''' (Catamarca, Jujuy, Rioja, Mendoza, Salta, San Juan, Tucumán).

'''''Élőhely:''''' Főként az '''Andok Prekordillera''' területein, a '''puna''' és '''altiplano''' területeken.

'''Kavicsos''' vagy '''homokos talajon''', '''talajszinten''', '''kolóniákat''' alkotva növekszik.

Néha '''cserjék''' alatt nő, de leginkább '''teljes napfényben''', '''védelem nélkül''', '''szegényes''' környező növényzettel.

* '''''Éghajlati tényezők:''''' '''1800''' és '''4000 m''' tengerszint feletti magasság között található.
* '''''Növénytársulás, életmód:''''' '''Kolóniákat''' alkot, a környező növényzet szegényes.


== Egyéb ==

* '''''Gazdasági vagy kulturális jelentőség:''''' A termés '''gránátvörös pigmentjét''' ételek '''színezésére''' és '''festékként''' használják.
* '''''Természetvédelmi jelentőség/viselkedés:''''' A magvak szórásáról (többek között) a '''Darwin-nandu''' (''Pterocnemia pennata'') gondoskodik ('''Faúndez''' 2012).
* '''''Taxonómiai megfontolások:''''' Jelenleg 11 faj van elismerve, melyek közül néhány többé-kevésbé kétséges (Doweld, 2002 szerint): – ''Airampoa albisaetacens'' (Backeb.) Doweld 2002 – ''Airampoa armata'' (Backeb.) Doweld 2002 – ''Airampoa ayrampo'' (Azara) Doweld 2002 (ex ''Tunilla soehrensii'') – ''Airampoa chilensis'' (Ritter) Doweld 2002 – ''Airampoa corrugata'' (Salm-Dyck) Doweld 2002 (ex ''Tunilla longlspina'') – ''Airampoa erectoclada'' (Backeb.) Doweld 2002 – ''Airampoa microdisca'' (F.A.C.Weber) Doweld 2002 – ''Airampoa minuscula'' (Backeb.) Doweld 2002 – ''Airampoa orurensis'' (Cárdenas) Doweld 2002 – ''Airampoa picardoi'' (Marnier-Lapostolle) Doweld 2002 – ''Airampoa tilcarensis'' (Backeb.) Doweld 2002


== Szerzők és forrás ==

* '''''Szöveg:''''' Fric
* '''''Forrás:''''' https://thelastcactusclassification.top/category/airampoa/

[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Armatocereus

2025-12-11T12:26:03Z

Tóth Lívia: /* Elterjedés és élőhely */

=='''''Armatocereus'''''==

Az '''''Armatocereus''''' a Cactaceae családba tartozó kaktusznemzetség, amely körülbelül 10 fajt foglal magába, és a dél-amerikai Andok régióiban honos. A nemzetség tagjai oszlopos növekedésűek, magas, gyakran elágazó szárakkal, amelyek akár 10 méter magasra is megnőhetnek. Jellemző vonásuk a keskeny, hengeres szárforma és a nagy, feltűnő virágok, amelyek rózsaszín, piros vagy fehér árnyalatban nyílnak. Az '''Armatocereus''' fajok ökológiai szerepe jelentős: táplálékot és élőhelyet biztosítanak a helyi állatvilág számára, és hozzájárulnak a régió biodiverzitásához.

===Morfológia és jellemzők===

Az ''Armatocereus'' kaktuszok oszlopos formájúak, magas, elágazó szárakkal. A szárak általában keskenyek és hengeresek, néha jól látható bordázattal. A szárakon kis, tövisekkel ellátott areolák találhatók, amelyekből rövid, sörtés textúrájú, fehér vagy sárga tövisek nőnek. Az ''Armatocereus'' fajok nagy, feltűnő virágokat hoznak, amelyek rózsaszín, piros vagy fehér színűek és késő tavasszal vagy kora nyáron nyílnak. A virágokat húsos, ehető termés követi, amelyet gyakran fogyasztanak a helyi állatok. Ezek a kaktuszok száraz, magashegyi környezethez alkalmazkodtak, és képesek vizet raktározni a száraikban a száraz időszakok túléléséhez.

===Rendszertan és osztályozás===

Az ''Armatocereus'' a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába tartozik, a Trichocereeae törzs része. A nemzetséghez tartozó fajok magas, hengeres szárakkal és nagy, feltűnő virágokkal rendelkeznek. Körülbelül 10 elfogadott faj ismert, több változat és alfaj is vizsgálat alatt áll. A nemzetség az Andok régiójában endemikus, főként Peruban, Bolíviában és Chilében található. Kapcsolódó nemzetségek például a Cleistocactus, Echinopsis és Gymnocalycium.

===Elterjedés és élőhely===

Az ''Armatocereus'' fajok a Dél-amerikai Andok régióiban, Peruban, Bolíviában és Chilében őshonosak. Általában magashegyi környezetben élnek, akár 4000 méteres tengerszint feletti magasságban is. Kedvelik a száraz, köves vagy homokos talajokat, gyakran domboldalakon vagy gerinceken nőnek. Néhány faj a nedvesebb körülményekhez alkalmazkodott, például felhőerdőkben. Korlátozott elterjedésük és speciális élőhelyigényük miatt egyes fajokat a vadonban veszélyeztetettnek tekintenek, ezért védelmi programok és botanikus kertben történő ex situ (élőhelyen kívüli) gondozás zajlik.

===Kultúra és gondozás===

Az ''Armatocereus'' kaktuszok viszonylag könnyen nevelhetők és kiváló dísznövények száraz vagy félszáraz területeken. Jó vízelvezetésű, enyhén savas talajt kedvelnek, cserépben vagy szabadföldben is tarthatók. Teljes napfényre van szükségük, de a forró éghajlaton részleges árnyékot is tolerálnak. Vízigényük alacsony, a növekedési időszakban ritkán öntözzük őket, és hagyjuk a talajt teljesen kiszáradni az öntözések között. Télen csökkentett öntözést igényelnek. Ellenállóak a hőmérsékletingadozásokkal szemben, de hideg vagy fagy esetén védelmet igényelhetnek. Szaporításuk szárdugványokkal vagy magvetéssel történik, a szárdugvány gyorsabb módszer. Gyakori kártevők és betegségek: molytetű, pajzstetű és gombás fertőzések, de megfelelő gondozással kordában tarthatók.

===Gazdasági és ökológiai jelentőség===

Az ''Armatocereus'' fajok fontos szerepet játszanak az őshonos élőhelyeken, táplálékot és menedéket biztosítva számos állatfajnak. Sok madár, rágcsáló és denevér fogyasztja a virágok után fejlődő húsos termést. Emellett hozzájárulnak a régió biodiverzitásához, és hagyományos gyógyászati célokra is felhasználták őket az őslakosok. Néhány faj az utóbbi években dísznövényként is népszerű, mivel feltűnő megjelenésük és egyszerű gondozásuk miatt kedveltek.

===Jelentős fajok===

'''''Armatocereus rauhii''''' – Peru, magas, vékony szárak, fehér tövisek, rózsaszín virágok, késő tavasz–nyár.

'''''Armatocereus matucanensis''''' – Közép-Peru, fehér, hosszú tövisek, akár 6 m magas, nagy fehér virágok.

== Szerzők és forrás ==

* '''Kép:'''
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' X
* '''Forrás:'''

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Austrocactus

2025-12-11T12:18:38Z

Tóth Lívia: /* Jelentősebb fajok */

= Austrocactus =

Az Austrocactus a kaktuszok családjába tartozó nemzetség, amely Dél-Amerikában, főként Argentínában és Chilében őshonos. Tagjai a száraz, sziklás vagy rossz talajú régiókban élnek, és körülbelül 30 faj tartozik ide. Ezek a kaktuszok egyedi morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést a zord körülmények között. Színes virágaik és érdekes növekedési formáik miatt kedveltek a gyűjtők és a kaktuszrajongók körében.

== Morfológia és jellemzők ==
Az Austrocactus fajokra általában kis vagy közepes méret, hengeres vagy gömb alakú szár jellemző. Száraikon bordák vagy gumók futnak, amelyeket különböző hosszúságú és színű tövisek vagy sörték borítanak. A tövisek központiak vagy radiálisak lehetnek, némely faj esetében kampósak vagy görbék, amelyek a növény rögzülését segítik sziklákhoz vagy más növényekhez.

A nemzetség tagjai nagy, mutatós, cső- vagy tölcsér alakú virágokat hoznak, amelyek sárga, piros, rózsaszín vagy lila színben nyílnak, és gyakran kontrasztos porzókkal és bibékkel rendelkeznek. A virágokat rovarok, például méhek és lepkék porozzák be, élénk színeik és nektárjuk vonzó számukra.

Az Austrocactus fajok jól alkalmazkodtak a száraz, rossz talajú élőhelyekhez: száruk és gyökereik víztárolásra alkalmasak, leveleik csökkentek a párologtatás minimalizálása érdekében. Egyes fajok speciális gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a sziklákhoz való rögzülést vagy a harmat és köd nedvességének felvételét.

== Taxonómia ==
Az Austrocactus a Cactoideae alcsalád Trichocereeae törzsébe tartozik, amelybe más nemzetségek is beletartoznak, például az Echinopsis és a Lobivia. A nemzetséget korábban többször felülvizsgálták, némely faját más nemzetségekbe sorolták át, de a legújabb molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiliáját.

== Elterjedés és élőhely ==
Az Austrocactus fajok Dél-Amerika Andok-hegységében élnek, leginkább Argentínában és Chilében, de előfordulnak Bolíviában és Peruban is. Élőhelyeik változatosak: sziklás lejtők, hegyi rétek, félsivatagos területek és part menti síkságok. Alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokhoz, elviselik a fagyot és a magas hőséget is.

Egyes fajok gyakoriak, mások ritkák vagy veszélyeztetettek az élőhelyek elvesztése, túlzott gyűjtés vagy éghajlatváltozás miatt. Számos faj védett területeken, nemzeti parkokban fordul elő.

== Kultúrában ==
Az Austrocactus fajok népszerűek dísznövényként. A következő termesztési irányelvek javasoltak:

* Talaj: jó vízelvezetésű, homokos, kevés szervesanyagot tartalmazó közeg, például homok, perlit és tőzegkeverék.
* Fény: erős, közvetett fény; fokozatosan szoktatva tűrik a közvetlen napfényt.
* Öntözés: mérsékelt; a talaj teljes kiszáradását várjuk az öntözések között, túlöntözés gyökérrothadást okozhat.
* Hőmérséklet: tűrik a fagypont alatti és a magas hőmérsékletet, télen hűvösebb helyen tartsuk.
* Kártevők és betegségek: lisztatkák, takácsatkák, pajzstetvek; kezelésük rovarölő szappannal vagy Neem olajjal. Gyökérrothadás a túlöntözés miatt fordulhat elő.
* Szaporítás: magvetéssel, szárdugványokkal vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt hagyni kell kalluszodásig, a magokat pedig nedves, jó vízelvezetésű talajba vetjük.

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
Az Austrocactus fajok dísznövényként értékesek. Egyes fajokat hagyományos gyógyászati célokra is használnak, például láz, reuma vagy emésztési zavarok kezelésére. Néhány faj ehető, lédús gyümölcse lekvár vagy zselé készítésére alkalmas.

Ökológiai szerepük a száraz ökoszisztémákban jelentős: táplálékot és menedéket biztosítanak rovaroknak, madaraknak és rágcsálóknak, tövises száruk védelmet nyújt a legelésző állatok ellen. Bizonyos fajok a sziklás élőhelyeken stabilizálják a talajt és csökkentik az eróziót.

Több Austrocactus faj veszélyeztetett, élőhelyük és populációik védelmére természetvédelmi intézkedések történnek.

== Jelentősebb fajok ==
* Austrocactus patagonicus – Argentínában őshonos, hengeres szár, sárgás tövisek; nagy rózsaszínes-lila virágok nyáron.
* Austrocactus bertinii – Chile, magaslati sziklás élőhely; gömb alak, rövid fehér tövisek; rózsaszínesvörös virág tavasszal.
* Austrocactus spiniflorus – Argentína, Bolívia, Peru; hengeres szár, vörösesbarna tövisek; nagy sárga virágok nyár végén és ősszel.
* Austrocactus coxii – Észak-Chile; gömb alak, hosszú ívelt tövisek; nagy piros vagy lila virág tavasszal; kritikus veszélyeztetett.
* Austrocactus philippii – Közép-Chile; hengeres szár, aranysárga tövisek; rózsaszínes-narancssárga virág nyáron.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:'''
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
**https://www.botanicohub.com/

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Austrocactus

2025-12-11T12:17:57Z

Tóth Lívia: /* Gazdasági és ökológiai jelentőség */

= Austrocactus =

Az Austrocactus a kaktuszok családjába tartozó nemzetség, amely Dél-Amerikában, főként Argentínában és Chilében őshonos. Tagjai a száraz, sziklás vagy rossz talajú régiókban élnek, és körülbelül 30 faj tartozik ide. Ezek a kaktuszok egyedi morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést a zord körülmények között. Színes virágaik és érdekes növekedési formáik miatt kedveltek a gyűjtők és a kaktuszrajongók körében.

== Morfológia és jellemzők ==
Az Austrocactus fajokra általában kis vagy közepes méret, hengeres vagy gömb alakú szár jellemző. Száraikon bordák vagy gumók futnak, amelyeket különböző hosszúságú és színű tövisek vagy sörték borítanak. A tövisek központiak vagy radiálisak lehetnek, némely faj esetében kampósak vagy görbék, amelyek a növény rögzülését segítik sziklákhoz vagy más növényekhez.

A nemzetség tagjai nagy, mutatós, cső- vagy tölcsér alakú virágokat hoznak, amelyek sárga, piros, rózsaszín vagy lila színben nyílnak, és gyakran kontrasztos porzókkal és bibékkel rendelkeznek. A virágokat rovarok, például méhek és lepkék porozzák be, élénk színeik és nektárjuk vonzó számukra.

Az Austrocactus fajok jól alkalmazkodtak a száraz, rossz talajú élőhelyekhez: száruk és gyökereik víztárolásra alkalmasak, leveleik csökkentek a párologtatás minimalizálása érdekében. Egyes fajok speciális gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a sziklákhoz való rögzülést vagy a harmat és köd nedvességének felvételét.

== Taxonómia ==
Az Austrocactus a Cactoideae alcsalád Trichocereeae törzsébe tartozik, amelybe más nemzetségek is beletartoznak, például az Echinopsis és a Lobivia. A nemzetséget korábban többször felülvizsgálták, némely faját más nemzetségekbe sorolták át, de a legújabb molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiliáját.

== Elterjedés és élőhely ==
Az Austrocactus fajok Dél-Amerika Andok-hegységében élnek, leginkább Argentínában és Chilében, de előfordulnak Bolíviában és Peruban is. Élőhelyeik változatosak: sziklás lejtők, hegyi rétek, félsivatagos területek és part menti síkságok. Alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokhoz, elviselik a fagyot és a magas hőséget is.

Egyes fajok gyakoriak, mások ritkák vagy veszélyeztetettek az élőhelyek elvesztése, túlzott gyűjtés vagy éghajlatváltozás miatt. Számos faj védett területeken, nemzeti parkokban fordul elő.

== Kultúrában ==
Az Austrocactus fajok népszerűek dísznövényként. A következő termesztési irányelvek javasoltak:

* Talaj: jó vízelvezetésű, homokos, kevés szervesanyagot tartalmazó közeg, például homok, perlit és tőzegkeverék.
* Fény: erős, közvetett fény; fokozatosan szoktatva tűrik a közvetlen napfényt.
* Öntözés: mérsékelt; a talaj teljes kiszáradását várjuk az öntözések között, túlöntözés gyökérrothadást okozhat.
* Hőmérséklet: tűrik a fagypont alatti és a magas hőmérsékletet, télen hűvösebb helyen tartsuk.
* Kártevők és betegségek: lisztatkák, takácsatkák, pajzstetvek; kezelésük rovarölő szappannal vagy Neem olajjal. Gyökérrothadás a túlöntözés miatt fordulhat elő.
* Szaporítás: magvetéssel, szárdugványokkal vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt hagyni kell kalluszodásig, a magokat pedig nedves, jó vízelvezetésű talajba vetjük.

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
Az Austrocactus fajok dísznövényként értékesek. Egyes fajokat hagyományos gyógyászati célokra is használnak, például láz, reuma vagy emésztési zavarok kezelésére. Néhány faj ehető, lédús gyümölcse lekvár vagy zselé készítésére alkalmas.

Ökológiai szerepük a száraz ökoszisztémákban jelentős: táplálékot és menedéket biztosítanak rovaroknak, madaraknak és rágcsálóknak, tövises száruk védelmet nyújt a legelésző állatok ellen. Bizonyos fajok a sziklás élőhelyeken stabilizálják a talajt és csökkentik az eróziót.

Több Austrocactus faj veszélyeztetett, élőhelyük és populációik védelmére természetvédelmi intézkedések történnek.

== Jelentősebb fajok ==
* Austrocactus patagonicus – Argentínában őshonos, hengeres szár, sárgás tüskék; nagy rózsaszínes-lila virágok nyáron.
* Austrocactus bertinii – Chile, magaslati sziklás élőhely; gömb alak, rövid fehér tüskék; rózsaszínesvörös virág tavasszal.
* Austrocactus spiniflorus – Argentína, Bolívia, Peru; hengeres szár, vörösesbarna tüskék; nagy sárga virágok nyár végén és ősszel.
* Austrocactus coxii – Észak-Chile; gömb alak, hosszú ívelt tüskék; nagy piros vagy lila virág tavasszal; kritikus veszélyeztetett.
* Austrocactus philippii – Közép-Chile; hengeres szár, aranysárga tüskék; rózsaszínes-narancssárga virág nyáron.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:'''
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
**https://www.botanicohub.com/

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Austrocactus

2025-12-11T12:17:12Z

Tóth Lívia: /* Morfológia és jellemzők */

= Austrocactus =

Az Austrocactus a kaktuszok családjába tartozó nemzetség, amely Dél-Amerikában, főként Argentínában és Chilében őshonos. Tagjai a száraz, sziklás vagy rossz talajú régiókban élnek, és körülbelül 30 faj tartozik ide. Ezek a kaktuszok egyedi morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést a zord körülmények között. Színes virágaik és érdekes növekedési formáik miatt kedveltek a gyűjtők és a kaktuszrajongók körében.

== Morfológia és jellemzők ==
Az Austrocactus fajokra általában kis vagy közepes méret, hengeres vagy gömb alakú szár jellemző. Száraikon bordák vagy gumók futnak, amelyeket különböző hosszúságú és színű tövisek vagy sörték borítanak. A tövisek központiak vagy radiálisak lehetnek, némely faj esetében kampósak vagy görbék, amelyek a növény rögzülését segítik sziklákhoz vagy más növényekhez.

A nemzetség tagjai nagy, mutatós, cső- vagy tölcsér alakú virágokat hoznak, amelyek sárga, piros, rózsaszín vagy lila színben nyílnak, és gyakran kontrasztos porzókkal és bibékkel rendelkeznek. A virágokat rovarok, például méhek és lepkék porozzák be, élénk színeik és nektárjuk vonzó számukra.

Az Austrocactus fajok jól alkalmazkodtak a száraz, rossz talajú élőhelyekhez: száruk és gyökereik víztárolásra alkalmasak, leveleik csökkentek a párologtatás minimalizálása érdekében. Egyes fajok speciális gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a sziklákhoz való rögzülést vagy a harmat és köd nedvességének felvételét.

== Taxonómia ==
Az Austrocactus a Cactoideae alcsalád Trichocereeae törzsébe tartozik, amelybe más nemzetségek is beletartoznak, például az Echinopsis és a Lobivia. A nemzetséget korábban többször felülvizsgálták, némely faját más nemzetségekbe sorolták át, de a legújabb molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiliáját.

== Elterjedés és élőhely ==
Az Austrocactus fajok Dél-Amerika Andok-hegységében élnek, leginkább Argentínában és Chilében, de előfordulnak Bolíviában és Peruban is. Élőhelyeik változatosak: sziklás lejtők, hegyi rétek, félsivatagos területek és part menti síkságok. Alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokhoz, elviselik a fagyot és a magas hőséget is.

Egyes fajok gyakoriak, mások ritkák vagy veszélyeztetettek az élőhelyek elvesztése, túlzott gyűjtés vagy éghajlatváltozás miatt. Számos faj védett területeken, nemzeti parkokban fordul elő.

== Kultúrában ==
Az Austrocactus fajok népszerűek dísznövényként. A következő termesztési irányelvek javasoltak:

* Talaj: jó vízelvezetésű, homokos, kevés szervesanyagot tartalmazó közeg, például homok, perlit és tőzegkeverék.
* Fény: erős, közvetett fény; fokozatosan szoktatva tűrik a közvetlen napfényt.
* Öntözés: mérsékelt; a talaj teljes kiszáradását várjuk az öntözések között, túlöntözés gyökérrothadást okozhat.
* Hőmérséklet: tűrik a fagypont alatti és a magas hőmérsékletet, télen hűvösebb helyen tartsuk.
* Kártevők és betegségek: lisztatkák, takácsatkák, pajzstetvek; kezelésük rovarölő szappannal vagy Neem olajjal. Gyökérrothadás a túlöntözés miatt fordulhat elő.
* Szaporítás: magvetéssel, szárdugványokkal vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt hagyni kell kalluszodásig, a magokat pedig nedves, jó vízelvezetésű talajba vetjük.

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
Az Austrocactus fajok dísznövényként értékesek. Egyes fajokat hagyományos gyógyászati célokra is használnak, például láz, reuma vagy emésztési zavarok kezelésére. Néhány faj ehető, lédús gyümölcse lekvár vagy zselé készítésére alkalmas.

Ökológiai szerepük a száraz ökoszisztémákban jelentős: táplálékot és menedéket biztosítanak rovaroknak, madaraknak és rágcsálóknak, tüskés száruk védelmet nyújt a legelésző állatok ellen. Bizonyos fajok a sziklás élőhelyeken stabilizálják a talajt és csökkentik az eróziót.

Több Austrocactus faj veszélyeztetett, élőhelyük és populációik védelmére természetvédelmi intézkedések történnek.

== Jelentősebb fajok ==
* Austrocactus patagonicus – Argentínában őshonos, hengeres szár, sárgás tüskék; nagy rózsaszínes-lila virágok nyáron.
* Austrocactus bertinii – Chile, magaslati sziklás élőhely; gömb alak, rövid fehér tüskék; rózsaszínesvörös virág tavasszal.
* Austrocactus spiniflorus – Argentína, Bolívia, Peru; hengeres szár, vörösesbarna tüskék; nagy sárga virágok nyár végén és ősszel.
* Austrocactus coxii – Észak-Chile; gömb alak, hosszú ívelt tüskék; nagy piros vagy lila virág tavasszal; kritikus veszélyeztetett.
* Austrocactus philippii – Közép-Chile; hengeres szár, aranysárga tüskék; rózsaszínes-narancssárga virág nyáron.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:'''
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
**https://www.botanicohub.com/

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Austrocactus

2025-12-11T12:15:44Z

Tóth Lívia: /* Kultúrában */

= Austrocactus =

Az Austrocactus a kaktuszok családjába tartozó nemzetség, amely Dél-Amerikában, főként Argentínában és Chilében őshonos. Tagjai a száraz, sziklás vagy rossz talajú régiókban élnek, és körülbelül 30 faj tartozik ide. Ezek a kaktuszok egyedi morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést a zord körülmények között. Színes virágaik és érdekes növekedési formáik miatt kedveltek a gyűjtők és a kaktuszrajongók körében.

== Morfológia és jellemzők ==
Az Austrocactus fajokra általában kis vagy közepes méret, hengeres vagy gömb alakú szár jellemző. Száraikon bordák vagy gumók futnak, amelyeket különböző hosszúságú és színű tüskék vagy sörték borítanak. A tüskék központiak vagy radiálisak lehetnek, némely faj esetében kampósak vagy görbék, amelyek a növény rögzülését segítik sziklákhoz vagy más növényekhez.

A nemzetség tagjai nagy, mutatós, cső- vagy tölcsér alakú virágokat hoznak, amelyek sárga, piros, rózsaszín vagy lila színben nyílnak, és gyakran kontrasztos porzókkal és bibékkel rendelkeznek. A virágokat rovarok, például méhek és lepkék porozzák be, élénk színeik és nektárjuk vonzó számukra.

Az Austrocactus fajok jól alkalmazkodtak a száraz, rossz talajú élőhelyekhez: száruk és gyökereik víztárolásra alkalmasak, leveleik csökkentek a párologtatás minimalizálása érdekében. Egyes fajok speciális gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a sziklákhoz való rögzülést vagy a harmat és köd nedvességének felvételét.

== Taxonómia ==
Az Austrocactus a Cactoideae alcsalád Trichocereeae törzsébe tartozik, amelybe más nemzetségek is beletartoznak, például az Echinopsis és a Lobivia. A nemzetséget korábban többször felülvizsgálták, némely faját más nemzetségekbe sorolták át, de a legújabb molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiliáját.

== Elterjedés és élőhely ==
Az Austrocactus fajok Dél-Amerika Andok-hegységében élnek, leginkább Argentínában és Chilében, de előfordulnak Bolíviában és Peruban is. Élőhelyeik változatosak: sziklás lejtők, hegyi rétek, félsivatagos területek és part menti síkságok. Alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokhoz, elviselik a fagyot és a magas hőséget is.

Egyes fajok gyakoriak, mások ritkák vagy veszélyeztetettek az élőhelyek elvesztése, túlzott gyűjtés vagy éghajlatváltozás miatt. Számos faj védett területeken, nemzeti parkokban fordul elő.

== Kultúrában ==
Az Austrocactus fajok népszerűek dísznövényként. A következő termesztési irányelvek javasoltak:

* Talaj: jó vízelvezetésű, homokos, kevés szervesanyagot tartalmazó közeg, például homok, perlit és tőzegkeverék.
* Fény: erős, közvetett fény; fokozatosan szoktatva tűrik a közvetlen napfényt.
* Öntözés: mérsékelt; a talaj teljes kiszáradását várjuk az öntözések között, túlöntözés gyökérrothadást okozhat.
* Hőmérséklet: tűrik a fagypont alatti és a magas hőmérsékletet, télen hűvösebb helyen tartsuk.
* Kártevők és betegségek: lisztatkák, takácsatkák, pajzstetvek; kezelésük rovarölő szappannal vagy Neem olajjal. Gyökérrothadás a túlöntözés miatt fordulhat elő.
* Szaporítás: magvetéssel, szárdugványokkal vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt hagyni kell kalluszodásig, a magokat pedig nedves, jó vízelvezetésű talajba vetjük.

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
Az Austrocactus fajok dísznövényként értékesek. Egyes fajokat hagyományos gyógyászati célokra is használnak, például láz, reuma vagy emésztési zavarok kezelésére. Néhány faj ehető, lédús gyümölcse lekvár vagy zselé készítésére alkalmas.

Ökológiai szerepük a száraz ökoszisztémákban jelentős: táplálékot és menedéket biztosítanak rovaroknak, madaraknak és rágcsálóknak, tüskés száruk védelmet nyújt a legelésző állatok ellen. Bizonyos fajok a sziklás élőhelyeken stabilizálják a talajt és csökkentik az eróziót.

Több Austrocactus faj veszélyeztetett, élőhelyük és populációik védelmére természetvédelmi intézkedések történnek.

== Jelentősebb fajok ==
* Austrocactus patagonicus – Argentínában őshonos, hengeres szár, sárgás tüskék; nagy rózsaszínes-lila virágok nyáron.
* Austrocactus bertinii – Chile, magaslati sziklás élőhely; gömb alak, rövid fehér tüskék; rózsaszínesvörös virág tavasszal.
* Austrocactus spiniflorus – Argentína, Bolívia, Peru; hengeres szár, vörösesbarna tüskék; nagy sárga virágok nyár végén és ősszel.
* Austrocactus coxii – Észak-Chile; gömb alak, hosszú ívelt tüskék; nagy piros vagy lila virág tavasszal; kritikus veszélyeztetett.
* Austrocactus philippii – Közép-Chile; hengeres szár, aranysárga tüskék; rózsaszínes-narancssárga virág nyáron.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:'''
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
**https://www.botanicohub.com/

[[Kategória:Cactaceae]]

Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii

2025-12-11T12:02:41Z

Tóth Lívia: /* Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok */

== Tudományos név ==
* Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021) '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Echinopsis thionantha'' subsp. ''ferrarii'' (Rausch) Lowry, 2002 '''A tudományos név státusza:''' szinonima
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)

=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "-''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "''theion''"=kén, "''anthos''"=virág. Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, '''Omar Ferrari''' nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.

=== Szinonimák ===
[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_thionantha_subsp._ferrarii Érvényes név és szinonimák a Echinopsis thionantha subsp. ferrarii taxonnál]

* ''Acanthocalycium ferrarii'' Rausch, 1976
* ''Acanthocalycium variiflorum'' Backeberg
* ''Acanthocalycium aurantiacum'' Rausch, 1968
* ''Echinopsis aurantiaca'' (Rausch) H. Friedrich & G. D. Rowley, 1974
* ''Lobivia thionantha'' var. ''munita'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''erythrantha'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''ferrari'' (Rausch) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''variiflora'' (Backeb.) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''aurantiaca'' (Rausch) Rausch, 1985

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===

==== Hajtás, szár ====
Változékony taxon, ez az oka annak, hogy többféle néven leírták. A típusos formák hajtásszíne sötétzöld, alakjuk gömbszerű, 12 cm átmérőt érnek el. A hajtáscsúcs lapos, enyhén gyapjas, tövistelen. 11-15 db lekerekített bordája egyenes lefutású, felül keskenyebb és magasabb, a növény töve felé szélesebb és sekélyebb. A bordák közötti függőleges irányú árok ezért a csúcs közelében mély és keskeny, az alap felé haladva pedig egyre sekélyebb, szinte eltűnik.

==== Szemölcsök ====
A bordákat keresztirányú, V-alakú bemetszések függőleges irányban megnyúlt szemölcsökre tagolják.

==== Areolák ====
Az ovális areolák 5×7 mm-esek, egymástól 17 mm távolságra állnak, eleinte sárgás, de hamar szürkévé váló gyapjút viselnek.

==== Tövisek ====

* '''Peremtövis:''' 7-9 db erős, egyenes peremtövise sugárirányban, vagy enyhén előre áll. Színük fehér vagy rózsaszínes szürkés, a csúcsuk sötét.
* '''Középtövis:''' Az 1-2 db középtövis hossza legfeljebb 20 mm, fiatalon sötétbarnák, a tövük világosabb, később a peremtövisekhez hasonló színt vesznek fel.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_01_1">
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_01_1.jpg|1.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_02_1.jpg|2.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_03_1.jpg|3.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_04_1.jpg|4.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_05_1.jpg|5.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_06_1.jpg|6.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_07_1.jpg|7.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_08_1.jpg|8.
</gallery>

=== Generatív test ===

==== Virág ====
A hajtás oldalán fejlődő virágai 50 mm hosszúak, 60 mm szélesek. A magház 10 mm hosszú, hamvaszöld, a virágcső olívzöld színű, hirtelen szélesedő tölcsér alakú. A cső fehéres szőrrel, valamint apró, zöld pikkelyekkel borított, amelyek hajlott, feketés színű tövisekben végződnek.

* '''Külső lepellevelek:''' A külső lepellevelek olívzöldek, a szegélyük narancssárga, a hegyük sötétbarna, visszahajló.
* '''Belső lepellevelek:''' A közbenső lepellevelek narancsvörösek, zöldes középcsíkkal, sötét csúccsal, a legbelsők pedig narancsvörösek, vörös szegéllyel.
* '''Porzószálak:''' Porzói két sort képeznek, a porzószálak narancsos rózsaszínek.
* '''Portokok:''' A portokok világossárgák.
* '''Bibe:''' A bibeszál zöldes, a bibe sárgás, zöldes, vagy kármin színű.

==== Termés ====
Ovális, 10 mm hosszú és 8 mm átmérőjű.

* '''Magja:''' Magvai barnásfeketék, szemölcsösek, kb. 1,1-1,2 mm átmérőjűek.

== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' A típus élőhelye Argentínában, Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A ''variiflora'' forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az ''aurantiaca'' forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A ''munita'' forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az ''erythrantha'' szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.

'''Élőhely:''' Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.

== Kultúrában tartás ==
Lassan növekvő növények, de virágzásra már 3-4 cm-es korukban is számíthatunk. Sarjnövényt rendes körülmények között egyik forma sem nevel. Változatosságuk miatt akár ebből az alfajból látványos kis gyűjteményt lehetne összeállítani, amelybe különféle árnyalatú zöld, kékes és szürke, többnyire hamvas hajtásszínű példányok kerülhetnének, különböző tövisszínekkel és hosszokkal, valamint a sárga és a vörös között elképzelhető valamennyi árnyalatban ragyogó, élénk színű virágokkal. Tartása nem problémás, nyáron sok levegő, sok fény, porózus, ásványi anyag alapú talaj alkotják a fő igényeit. Télen teljesen szárazon tartandó, a hidegre nem érzékeny, gond nélkül elviseli, ha a növényház 5 °C alá hűl, rövid ideig akár -5 °C-ig is.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''variiflora'' változat hajtásszíne hamvas világoszöld ('''Rausch''' szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is.
Az ''aurantiaca'' forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás.
A ''munita'' forma erősen hasonló a ''variiflora''-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai.
Az ''erythrantha'' néven leírt forma ólomszürke színű, a ''variiflora''-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.

A gyűjteményben nevelt két, virágzóképes példány egyike ''ferrari'', a másik ''variiflora'' néven került a gyűjtőhöz. Jelentős különbséget nem lát közöttük. A ''ferrari'' nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A ''variiflora'' virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az ''erythrantha'' formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.

== Egyéb ==
Az ''Acanthocalycium aurantiaca'' forma a jelenleg érvényes rendszertani felosztás szerint ennek az alfajnak a szinonimája. A Pozsgások 390. lapján tévesen szerepeltették a subsp. ''glauca'' alfajnál.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán és Kiss László (7, 8)
* '''Lektorálta:''' Papp László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 439. és 440. kártya

[[Kategória:Acanthocalycium ]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii

2025-12-11T12:00:25Z

Tóth Lívia: /* Tövisek */

== Tudományos név ==
* Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021) '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Echinopsis thionantha'' subsp. ''ferrarii'' (Rausch) Lowry, 2002 '''A tudományos név státusza:''' szinonima
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)

=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "-''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "''theion''"=kén, "''anthos''"=virág. Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, '''Omar Ferrari''' nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.

=== Szinonimák ===
[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_thionantha_subsp._ferrarii Érvényes név és szinonimák a Echinopsis thionantha subsp. ferrarii taxonnál]

* ''Acanthocalycium ferrarii'' Rausch, 1976
* ''Acanthocalycium variiflorum'' Backeberg
* ''Acanthocalycium aurantiacum'' Rausch, 1968
* ''Echinopsis aurantiaca'' (Rausch) H. Friedrich & G. D. Rowley, 1974
* ''Lobivia thionantha'' var. ''munita'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''erythrantha'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''ferrari'' (Rausch) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''variiflora'' (Backeb.) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''aurantiaca'' (Rausch) Rausch, 1985

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===

==== Hajtás, szár ====
Változékony taxon, ez az oka annak, hogy többféle néven leírták. A típusos formák hajtásszíne sötétzöld, alakjuk gömbszerű, 12 cm átmérőt érnek el. A hajtáscsúcs lapos, enyhén gyapjas, tövistelen. 11-15 db lekerekített bordája egyenes lefutású, felül keskenyebb és magasabb, a növény töve felé szélesebb és sekélyebb. A bordák közötti függőleges irányú árok ezért a csúcs közelében mély és keskeny, az alap felé haladva pedig egyre sekélyebb, szinte eltűnik.

==== Szemölcsök ====
A bordákat keresztirányú, V-alakú bemetszések függőleges irányban megnyúlt szemölcsökre tagolják.

==== Areolák ====
Az ovális areolák 5×7 mm-esek, egymástól 17 mm távolságra állnak, eleinte sárgás, de hamar szürkévé váló gyapjút viselnek.

==== Tövisek ====

* '''Peremtövis:''' 7-9 db erős, egyenes peremtövise sugárirányban, vagy enyhén előre áll. Színük fehér vagy rózsaszínes szürkés, a csúcsuk sötét.
* '''Középtövis:''' Az 1-2 db középtövis hossza legfeljebb 20 mm, fiatalon sötétbarnák, a tövük világosabb, később a peremtövisekhez hasonló színt vesznek fel.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_01_1">
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_01_1.jpg|1.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_02_1.jpg|2.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_03_1.jpg|3.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_04_1.jpg|4.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_05_1.jpg|5.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_06_1.jpg|6.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_07_1.jpg|7.
Fájl:Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii_08_1.jpg|8.
</gallery>

=== Generatív test ===

==== Virág ====
A hajtás oldalán fejlődő virágai 50 mm hosszúak, 60 mm szélesek. A magház 10 mm hosszú, hamvaszöld, a virágcső olívzöld színű, hirtelen szélesedő tölcsér alakú. A cső fehéres szőrrel, valamint apró, zöld pikkelyekkel borított, amelyek hajlott, feketés színű tövisekben végződnek.

* '''Külső lepellevelek:''' A külső lepellevelek olívzöldek, a szegélyük narancssárga, a hegyük sötétbarna, visszahajló.
* '''Belső lepellevelek:''' A közbenső lepellevelek narancsvörösek, zöldes középcsíkkal, sötét csúccsal, a legbelsők pedig narancsvörösek, vörös szegéllyel.
* '''Porzószálak:''' Porzói két sort képeznek, a porzószálak narancsos rózsaszínek.
* '''Portokok:''' A portokok világossárgák.
* '''Bibe:''' A bibeszál zöldes, a bibe sárgás, zöldes, vagy kármin színű.

==== Termés ====
Ovális, 10 mm hosszú és 8 mm átmérőjű.

* '''Magja:''' Magvai barnásfeketék, szemölcsösek, kb. 1,1-1,2 mm átmérőjűek.

== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' A típus élőhelye Argentínában, Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A ''variiflora'' forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az ''aurantiaca'' forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A ''munita'' forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az ''erythrantha'' szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.

'''Élőhely:''' Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.

== Kultúrában tartás ==
Lassan növekvő növények, de virágzásra már 3-4 cm-es korukban is számíthatunk. Sarjnövényt rendes körülmények között egyik forma sem nevel. Változatosságuk miatt akár ebből az alfajból látványos kis gyűjteményt lehetne összeállítani, amelybe különféle árnyalatú zöld, kékes és szürke, többnyire hamvas hajtásszínű példányok kerülhetnének, különböző tövisszínekkel és hosszokkal, valamint a sárga és a vörös között elképzelhető valamennyi árnyalatban ragyogó, élénk színű virágokkal. Tartása nem problémás, nyáron sok levegő, sok fény, porózus, ásványi anyag alapú talaj alkotják a fő igényeit. Télen teljesen szárazon tartandó, a hidegre nem érzékeny, gond nélkül elviseli, ha a növényház 5 °C alá hűl, rövid ideig akár -5 °C-ig is.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''variiflora'' változat hajtásszíne hamvas világoszöld ('''Rausch''' szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik, vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is.
Az ''aurantiaca'' forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás.
A ''munita'' forma erősen hasonló a ''variiflora''-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai.
Az ''erythrantha'' néven leírt forma ólomszürke színű, a ''variiflora''-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.

A gyűjteményben nevelt két, virágzóképes példány egyike ''ferrari'', a másik ''variiflora'' néven került a gyűjtőhöz. Jelentős különbséget nem lát közöttük. A ''ferrari'' nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A ''variiflora'' virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az ''erythrantha'' formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.

== Egyéb ==
Az ''Acanthocalycium aurantiaca'' forma a jelenleg érvényes rendszertani felosztás szerint ennek az alfajnak a szinonimája. A Pozsgások 390. lapján tévesen szerepeltették a subsp. ''glauca'' alfajnál.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán és Kiss László (7, 8)
* '''Lektorálta:''' Papp László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 439. és 440. kártya

[[Kategória:Acanthocalycium ]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

Acanthocalycium spiniflorum

2025-12-11T11:48:29Z

Tóth Lívia: /* Kultúrában tartás */

== Tudományos név ==
* ''Acanthocalycium spiniflorum'' (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016) '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Echinopsis spiniflora'' (K. Schumann) Backeberg, 1929 '''A tudományos név státusza:''' szinonima
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)

=== A név eredete, etimológia ===
A szinonim nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növénytest tövises voltát jellemzi. A fajnév latin szóösszetétel, jelenése: tövises virágú ("''spinus''" = tövis, "''flora''" = virág, a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi.

=== Szinonimák ===
*[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_spiniflora Érvényes név és szinonimák a Echinopsis spiniflora taxonnál]

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===

==== Hajtás, szár ====
Hajtása félgömb alakú, később hengeres, elérheti a 60 cm magasságot és a 15 cm átmérőt. Színe világosabb, vagy sötétebb zöld, helyenként sárgás, a gyökérnyak lehet szürkésbarna. A csúcs kissé bemélyedt, a fiatal areolákon kevés gyapjúszál előfordulhat.

==== Areolák ====
Areolái 1,5-2 cm távol helyezkednek el egymástól, 5-7 mm átmérőjűek, eleinte fehér filcesek, később csupaszok.

==== Tövisek ====
Töviseinek száma eleinte 10-12, később 20 db, kezdetben a sárgától a halvány krémszínűig változhatnak, később fehérestől a piszkos szürkésbarnáig, csúcsuk gyakran barna. Ritkán hosszabbak 25 mm-nél, vékonyak, tűszerűek, olykor rendkívül hajlékonyak.

* '''Peremtövis:''' Nincs információ.
* '''Középtövis:''' Középtöviseinek száma rendszerint 3-5 db, hasonlóak a peremtövisekhez.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="syn. Echinopsis spiniflora">
Fájl:Echinopsis spiniflora 01.jpg|1.
Fájl:Echinopsis spiniflora 02.jpg|2.
Fájl:Echinopsis spiniflora 03.jpg|3.
</gallery>

=== Generatív test ===

==== Virág ====
Nappal nyíló virágai a csúcs közelében fejlődnek. A virágok tölcsérszerűek, felállók, 4-5 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek. A virágcső hosszú, kemény, barnás pikkelyekkel fedett. A virágzati areolák enyhén szőrösek is lehetnek.

* '''Külső lepellevelek:''' Nincs információ.
* '''Belső lepellevelek:''' A lepellevelek lándzsa alakúak, színük fehértől a rózsaszínen át világos mályvaszínig terjedhet.
* '''Porzószálak:''' A porzószálak zöldessárgák.
* '''Portokok:''' Sárga virágporral.
* '''Bibeszál:''' Nincs információ.
* '''Bibe:''' A bibe világos zöldessárga.

==== Termés ====
Gömb alakú, bogyószerű, száraz, oldalt felnyílik éréskor.

* '''Magja:''' Magjai gömb alakúak, 1 mm nagyságúak, matt feketék, szép dudoros felületűek.

<gallery mode="packed-hover" heights="200" caption="Acanthocalycium spiniflorum">
Fájl:Acanthocalycium spiniflorum jcs 01.jpg|1. Fotó: Jokhel Csaba
Fájl:Acanthocalycium spiniflorum jcs 02.jpg|2. Fotó: Jokhel Csaba
Fájl:Acanthocalycium spiniflorum jcs 03.jpg|3. Fotó: Jokhel Csaba
</gallery>

== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' Argentína: Catamarca, Cordoba, San Luis, Santiago del Estero tartományban, 1000-1500 m magasságban. Egyes szerzők élőhelyét tévesen Peru Cordoba tartományában adják meg.

'''Élőhely:''' Szórtan cserjés sziklagyepekben, főleg ritkás pázsitfüvek között, aprózódott vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajú hegyoldalakon, felszíneken.

== Kultúrában tartás ==
Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5- 6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5-10 °C-on optimális. Magról könnyen szaporítható. A gyűjteményekben különösen a ''violacea'' forma népszerű, köszönhetően viszonylag nagy, különleges színű virágának és hosszú, hajlékony töviseinek. Ez a forma virágzik talán a leggazdagabban, a nyár folyamán több virágzási hullámra is számíthatunk. A virágok több napig nyílnak, eleinte kissé illatosak is lehetnek.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
Kiterjedt élőhelye miatt változatos megjelenésű faj, ezért sok különböző néven leírták.
Az ''E. violacea'' néven leírt formánál a virág hossza a 7, átmérője akár a 8 cm-t is elérheti, mindig mályvaszínű. Ennek a tövisei akár 4 cm hosszúak is lehetnek, vékonyak, hajlékonyak.
Az ''E. klimpeliana'' forma kisebb termetű, legfeljebb 10 cm magasra és szélesre nő, idősebb korában sem oszloposodik. Töviseinek száma legfeljebb 14 db, ezek rövidebbek (max. 15 mm) és vastagabbak, mint a típus esetében. Virága mindig fehér.
Az ''E. peitscheriana'' forma szintén gömbszerűbb, mint a típus, legfeljebb egy középtövise van, virága nagyon halvány, inkább fehéres-lilás rózsaszín.

== Szerzők és forrás ==

* '''Szöveg:''' Sorin Copăcescu és Lukoczki Zoltán
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán és Lukoczki Balázs
* '''Lektorálta:''' Papp László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 299. kártya

[[Kategória:Acanthocalycium]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

Kategória:Acanthocalycium

2025-12-11T11:38:18Z

Tóth Lívia: /* Taxonómia */

= '''''Acanthocalycium''''' =

'''''Acanthocalycium''''' a Cactaceae családba tartozó kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikában őshonos. Tagjai gyapjas areoláikról és feltűnő, színes virágaikról ismertek. A nemzetség fajai kedveltek a kaktuszgyűjtők és dísznövénykedvelők körében, mivel viszonylag könnyen tarthatók és dekoratív megjelenésűek.

== Morfológia és jellemzők ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok gömbölyded vagy hengeres szárú növények, fajonként változó, több faj elérheti a 30 cm-es magasságot és átmérőt. A szárakat gyapjas areolák borítják, amelyek különböző hosszúságú és színű töviseket viselnek – egyes fajoknál rövidek és erősek, másoknál hosszabbak és hajlottak lehetnek.

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, sokszirmúak, és különböző színekben – rózsaszín, narancs, piros, sárga vagy fehér – pompáznak. Az areolákban található sűrű fehér vagy sárgás szőrzet hő- és vízveszteség elleni védelmet biztosít.

A nemzetség tagjai a száraz, csapadékszegény élőhelyekhez alkalmazkodtak: vastag, húsos száruk vizet raktároz, sekély gyökérzetük pedig gyorsan képes felvenni a nedvességet az esőzések után.

== Taxonómia ==
Az '''''Acanthocalycium''''' a Caryophyllales rendbe és a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Trichocereeae tribusába tartozik. Acanthocalycium név Curt Backeberg (Backeb.) nevéhez kötődik (Kaktus-ABC, 1936) a POWO adatai szerint.

Közeli vagy filogenetikailag kapcsolódó csoportok: az '''''Echinopsis''''', a '''''Lobivia''''' és a '''''Rebutia'''''.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinopsis thionantha subsp. glauca">
Fájl:Echinopsis thionantha glauca 03.jpg|Lukoczki Zoltán
</gallery>

== Elterjedés és élőhely ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok Dél-Amerikában honosak, főként Argentínában, de előfordulnak Bolíviában, Uruguayban és Paraguayban is. Élőhelyeik között megtalálhatók a sziklás lejtők, füves puszták és cserjések.

A fajok különféle környezeti feltételekhez alkalmazkodtak: egyesek az Andok magasabb, hűvös területein élnek, míg mások alacsonyabban fekvő, melegebb vidékeken. Többségük jó vízáteresztő talajt igényel, és alacsony csapadék mellett is megél, de néhány, például az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', nedvesebb körülményeket is elvisel.

== Kultúrában ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok kedveltek a gyűjtők körében, mivel egyszerűen nevelhetők. Világos, napos helyet és laza, jó vízelvezetésű talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).

A növényeket takarékosan kell öntözni: a növekedési időszakban (tavasz–nyár) kéthetente, a nyugalmi időszakban (ősz–tél) havonta egyszer vagy ritkábban. Szaporításuk magvetéssel, dugványozással vagy sarjak leválasztásával történhet.

Kártevők ritkán támadják, de előfordulhatnak pajzstetvek, takácsatkák és gyapjastetvek, amelyek ellen rovarölő szer alkalmazható.
[[Fájl:Acanthocalycium.JCs 05.jpg|bélyegkép]]

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
A nemzetség tagjai dísznövényként jelentősek, gyapjas areoláik és színes virágaik miatt keresettek. Természetes élőhelyükön ökológiai szerepük is fontos: táplálékot és menedéket biztosítanak madaraknak és rovaroknak, valamint hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához.

A természetes populációkat veszélyezteti az élőhelyek pusztulása és a túlzott gyűjtés; egyes fajok, például az '''''Acanthocalycium klimpelianum''''' és az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', az IUCN vörös listáján veszélyeztetett kategóriában szerepelnek.

== Jelentősebb fajok ==

* '''''Acanthocalycium glaucum''''' – Argentína és Uruguay területéről ismert, kékesszürke szárú, rózsaszínes-lilás virágú faj; termését hagyományosan gyógyászati célokra használják.
* '''''Acanthocalycium spiniflorum''''' – Argentína, Bolívia és Paraguay faja, sárga virágokkal és erősen tövises szárakkal;
* '''''Acanthocalycium thionanthum''''' – nagy, fehér virágairól és gyapjas areoláiról ismert, kedvelt dísznövény.
* '''''Acanthocalycium violaceum''''' – ritka, ibolyaszínű virágú faj, amely az élőhelypusztulás miatt sebezhető státuszban van.
* '''''Acanthocalycium ferrarii''''' – hosszú, hajlékony tövisekkel és mély rózsaszín virágokkal rendelkező, gyűjtők körében népszerű faj.

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Acanthocalycium

2025-12-11T11:37:52Z

Tóth Lívia: /* Taxonómia */

= '''''Acanthocalycium''''' =

'''''Acanthocalycium''''' a Cactaceae családba tartozó kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikában őshonos. Tagjai gyapjas areoláikról és feltűnő, színes virágaikról ismertek. A nemzetség fajai kedveltek a kaktuszgyűjtők és dísznövénykedvelők körében, mivel viszonylag könnyen tarthatók és dekoratív megjelenésűek.

== Morfológia és jellemzők ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok gömbölyded vagy hengeres szárú növények, fajonként változó, több faj elérheti a 30 cm-es magasságot és átmérőt. A szárakat gyapjas areolák borítják, amelyek különböző hosszúságú és színű töviseket viselnek – egyes fajoknál rövidek és erősek, másoknál hosszabbak és hajlottak lehetnek.

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, sokszirmúak, és különböző színekben – rózsaszín, narancs, piros, sárga vagy fehér – pompáznak. Az areolákban található sűrű fehér vagy sárgás szőrzet hő- és vízveszteség elleni védelmet biztosít.

A nemzetség tagjai a száraz, csapadékszegény élőhelyekhez alkalmazkodtak: vastag, húsos száruk vizet raktároz, sekély gyökérzetük pedig gyorsan képes felvenni a nedvességet az esőzések után.

== Taxonómia ==
Az '''''Acanthocalycium''''' a Caryophyllales rendbe és a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Trichocereeae tribusába tartozik. Acanthocalycium név Curt Backeberg (Backeb.) nevéhez kötődik (Kaktus-ABC, 1936) a POWO adatai szerint.

Közeli vagy filogenetikailag kapcsolódó csoportok az: '''''Echinopsis''''', a '''''Lobivia''''' és a '''''Rebutia'''''.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinopsis thionantha subsp. glauca">
Fájl:Echinopsis thionantha glauca 03.jpg|Lukoczki Zoltán
</gallery>

== Elterjedés és élőhely ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok Dél-Amerikában honosak, főként Argentínában, de előfordulnak Bolíviában, Uruguayban és Paraguayban is. Élőhelyeik között megtalálhatók a sziklás lejtők, füves puszták és cserjések.

A fajok különféle környezeti feltételekhez alkalmazkodtak: egyesek az Andok magasabb, hűvös területein élnek, míg mások alacsonyabban fekvő, melegebb vidékeken. Többségük jó vízáteresztő talajt igényel, és alacsony csapadék mellett is megél, de néhány, például az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', nedvesebb körülményeket is elvisel.

== Kultúrában ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok kedveltek a gyűjtők körében, mivel egyszerűen nevelhetők. Világos, napos helyet és laza, jó vízelvezetésű talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).

A növényeket takarékosan kell öntözni: a növekedési időszakban (tavasz–nyár) kéthetente, a nyugalmi időszakban (ősz–tél) havonta egyszer vagy ritkábban. Szaporításuk magvetéssel, dugványozással vagy sarjak leválasztásával történhet.

Kártevők ritkán támadják, de előfordulhatnak pajzstetvek, takácsatkák és gyapjastetvek, amelyek ellen rovarölő szer alkalmazható.
[[Fájl:Acanthocalycium.JCs 05.jpg|bélyegkép]]

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
A nemzetség tagjai dísznövényként jelentősek, gyapjas areoláik és színes virágaik miatt keresettek. Természetes élőhelyükön ökológiai szerepük is fontos: táplálékot és menedéket biztosítanak madaraknak és rovaroknak, valamint hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához.

A természetes populációkat veszélyezteti az élőhelyek pusztulása és a túlzott gyűjtés; egyes fajok, például az '''''Acanthocalycium klimpelianum''''' és az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', az IUCN vörös listáján veszélyeztetett kategóriában szerepelnek.

== Jelentősebb fajok ==

* '''''Acanthocalycium glaucum''''' – Argentína és Uruguay területéről ismert, kékesszürke szárú, rózsaszínes-lilás virágú faj; termését hagyományosan gyógyászati célokra használják.
* '''''Acanthocalycium spiniflorum''''' – Argentína, Bolívia és Paraguay faja, sárga virágokkal és erősen tövises szárakkal;
* '''''Acanthocalycium thionanthum''''' – nagy, fehér virágairól és gyapjas areoláiról ismert, kedvelt dísznövény.
* '''''Acanthocalycium violaceum''''' – ritka, ibolyaszínű virágú faj, amely az élőhelypusztulás miatt sebezhető státuszban van.
* '''''Acanthocalycium ferrarii''''' – hosszú, hajlékony tövisekkel és mély rózsaszín virágokkal rendelkező, gyűjtők körében népszerű faj.

[[Kategória:Cactaceae]]

Kategória:Acanthocalycium

2025-12-11T11:37:28Z

Tóth Lívia: /* Taxonómia */

= '''''Acanthocalycium''''' =

'''''Acanthocalycium''''' a Cactaceae családba tartozó kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikában őshonos. Tagjai gyapjas areoláikról és feltűnő, színes virágaikról ismertek. A nemzetség fajai kedveltek a kaktuszgyűjtők és dísznövénykedvelők körében, mivel viszonylag könnyen tarthatók és dekoratív megjelenésűek.

== Morfológia és jellemzők ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok gömbölyded vagy hengeres szárú növények, fajonként változó, több faj elérheti a 30 cm-es magasságot és átmérőt. A szárakat gyapjas areolák borítják, amelyek különböző hosszúságú és színű töviseket viselnek – egyes fajoknál rövidek és erősek, másoknál hosszabbak és hajlottak lehetnek.

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, sokszirmúak, és különböző színekben – rózsaszín, narancs, piros, sárga vagy fehér – pompáznak. Az areolákban található sűrű fehér vagy sárgás szőrzet hő- és vízveszteség elleni védelmet biztosít.

A nemzetség tagjai a száraz, csapadékszegény élőhelyekhez alkalmazkodtak: vastag, húsos száruk vizet raktároz, sekély gyökérzetük pedig gyorsan képes felvenni a nedvességet az esőzések után.

== Taxonómia ==
Az '''''Acanthocalycium''''' a Caryophyllales rendbe és a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Trichocereeae tribusába tartozik. Acanthocalycium név Curt Backeberg (Backeb.) nevéhez kötődik (Kaktus-ABC, 1936) a POWO adatai szerint.

Közeli vagy filogenetikailag kapcsolódó csoportok az :. '''''Echinopsis''''', a '''''Lobivia''''' és a '''''Rebutia'''''.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinopsis thionantha subsp. glauca">
Fájl:Echinopsis thionantha glauca 03.jpg|Lukoczki Zoltán
</gallery>

== Elterjedés és élőhely ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok Dél-Amerikában honosak, főként Argentínában, de előfordulnak Bolíviában, Uruguayban és Paraguayban is. Élőhelyeik között megtalálhatók a sziklás lejtők, füves puszták és cserjések.

A fajok különféle környezeti feltételekhez alkalmazkodtak: egyesek az Andok magasabb, hűvös területein élnek, míg mások alacsonyabban fekvő, melegebb vidékeken. Többségük jó vízáteresztő talajt igényel, és alacsony csapadék mellett is megél, de néhány, például az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', nedvesebb körülményeket is elvisel.

== Kultúrában ==
Az '''''Acanthocalycium''''' fajok kedveltek a gyűjtők körében, mivel egyszerűen nevelhetők. Világos, napos helyet és laza, jó vízelvezetésű talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).

A növényeket takarékosan kell öntözni: a növekedési időszakban (tavasz–nyár) kéthetente, a nyugalmi időszakban (ősz–tél) havonta egyszer vagy ritkábban. Szaporításuk magvetéssel, dugványozással vagy sarjak leválasztásával történhet.

Kártevők ritkán támadják, de előfordulhatnak pajzstetvek, takácsatkák és gyapjastetvek, amelyek ellen rovarölő szer alkalmazható.
[[Fájl:Acanthocalycium.JCs 05.jpg|bélyegkép]]

== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
A nemzetség tagjai dísznövényként jelentősek, gyapjas areoláik és színes virágaik miatt keresettek. Természetes élőhelyükön ökológiai szerepük is fontos: táplálékot és menedéket biztosítanak madaraknak és rovaroknak, valamint hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához.

A természetes populációkat veszélyezteti az élőhelyek pusztulása és a túlzott gyűjtés; egyes fajok, például az '''''Acanthocalycium klimpelianum''''' és az '''''Acanthocalycium spiniflorum''''', az IUCN vörös listáján veszélyeztetett kategóriában szerepelnek.

== Jelentősebb fajok ==

* '''''Acanthocalycium glaucum''''' – Argentína és Uruguay területéről ismert, kékesszürke szárú, rózsaszínes-lilás virágú faj; termését hagyományosan gyógyászati célokra használják.
* '''''Acanthocalycium spiniflorum''''' – Argentína, Bolívia és Paraguay faja, sárga virágokkal és erősen tövises szárakkal;
* '''''Acanthocalycium thionanthum''''' – nagy, fehér virágairól és gyapjas areoláiról ismert, kedvelt dísznövény.
* '''''Acanthocalycium violaceum''''' – ritka, ibolyaszínű virágú faj, amely az élőhelypusztulás miatt sebezhető státuszban van.
* '''''Acanthocalycium ferrarii''''' – hosszú, hajlékony tövisekkel és mély rózsaszín virágokkal rendelkező, gyűjtők körében népszerű faj.

[[Kategória:Cactaceae]]

Browningia candelaris

2025-11-09T10:51:19Z

Tóth Lívia: /* Szerzők és forrás */

== Tudományos név ==
''Browningia candelaris'' (Meyen) Britton & Rose, 1920

'''A tudományos név státusza:''' érvényes

== Rendszertani besorolás ==
Kaktuszfélék (Cactaceae)

=== A név eredete, etimológia ===
A ''Browningia'' nemzetség nevét Webster E. Browning (1869–1942) amerikai botanikusról kapta. Britton és Rose botanikus tiszteletére nevezték el róla a nemzetséget, elismerve ezzel hozzájárulását a kaktuszok tanulmányozásához.

A ''candelaris'' fajnév a latin ''candelabrum'' szóból származik, ami gyertyatartót vagy kandelábert jelent. Ez a név rendkívül találó, mivel a növény idősebb korára egy elágazó, fás törzsű gyertyatartóhoz hasonló formát ölt.

=== Típuspéldány ===
A ''Browningia candelaris'' típuspéldányát Franz Julius Ferdinand Meyen gyűjtötte Peruban, Tacna közelében, 1831-ben. Az eredeti gyűjtemény a berlini herbáriumban volt elhelyezve, azonban a második világháború során megsemmisült.

Emiatt a botanikusok később egy úgynevezett neotípust vagy lektotípust jelöltek ki, amely az eredeti példány helyettesítője és a taxon hivatalos horgonya lett a további tudományos vizsgálatok számára.

'''Első leírása:''' Britton & Rose, 1920.

'''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Britton & Rose, 1920.

=== Szinonimák ===
* ''Cereus candelaris'' Meyen
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===

==== Hajtás, szár ====
A fiatal növény magányos oszlopos szárat alkot, amely akár 3 méter magasra is megnőhet. Később elágazni kezd, és akár 7 méternél is magasabb, de általában 3-5 méter magas gyertyatartó fává alakul. A törzs 2-3 méter magas és 30-50 cm átmérőjű, fokozatosan felfelé keskenyedő, és erősen páncélozott, félelmetes tövisekkel rendelkezik. Az idősebb növények törzsének tetejéből elágazó, kígyószerű ágak indulnak ki, amelyek gyakran lefelé görbülnek. A fiatal hajtások nagyon tövisek, de a növény tetején lévő ágak idővel teljesen tövismentessé válnak.

==== Areolák ====
Sűrűn állók.

==== Tövisek ====
* '''Peremtövis:''' A törzs felett a vékonyabb elágazó szárakon kevés vagy hiányzik a tövis, sárgásbarna, nagyon vékony, barnásfekete, legfeljebb 1,3 cm hosszúak lehetnek.
* '''Középtövis:''' A törzsön 20-50, egyenes, barna, 6-15 cm hosszú tövisek találhatók. Ezek a kaktusz egész életében folyamatosan nőnek a törzsön.

<gallery mode="packed-hover" heights="400" caption="Browningia candelaris">
Fájl:Browningia candelaris subsp. candelaris.Ötvös 01.jpg|Ötvös Dénes
Fájl:Browningia candelaris subsp. candelaris.Békefi 01.jpg|Békefi József
</gallery>

=== Generatív test ===

==== Virág ====
A virágok csak a tüskétlen, kifejlett ágakon találhatók.

*Külső lepellevelek: Barnás vagy vörösesbarna színűek.

*Belső lepellevelek: Fehér vagy sárgásfehér színűek.

*Porzószálak: Számosak, és a színük fehér vagy sárgás.

*Portokok: Sárgás színűek.

*Bibeszál: Karcsú és fehér színű.

*Bibe: 10-15 lebenyből áll, és szintén fehér vagy sárgásfehér színű.

==== Termés ====
A termések pikkelyes levelekkel borítottak.

* '''Magja:''' [A magról nincs információ.]

== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' Észak-Chile és Dél-Peru, majdnem Limáig északon.

'''Élőhely:''' A rendkívül száraz Atacama-sivatag, 1600 és 2800 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Gyakran olyan területeken nő, ahol semmilyen más növényzet nincs.

* '''Éghajlati tényezők:''' Az évi csapadék kevesebb, mint 200 mm, és évekig tartó esőmentes időszakok is előfordulhatnak. A növények kevés nedvességet szívnak fel a szárazföld belsejébe behatoló "camanchaca" ködből.
* '''Növénytársulás, életmód:''' A növény más kaktuszfajokkal együtt is nőhet, mint például az ''Armatocereus matucanensis'', az ''Espostoa melanostele'', a ''Haageocereus pseudomelanostele'', a ''Weberbauerocereus weberbaueri'', a ''Neoraimondia arequipensis'' és a ''Melocactus peruvianus''.

== Kultúrában tartás ==
A növény rendkívül száraz élőhelyéről származik, és bár tolerálja a cserepes termesztést, rendkívül lassan növekszik (évente 5-10 mm). Egy 25 cm magas növény elérése 25 évig is eltarthat. A növények érzékenyek a túlöntözésre és megfelelő légmozgást igényelnek.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A kifejlett kaktuszok annyira egyediek, hogy szinte lehetetlen összetéveszteni őket más fajokkal. A fiatal növények meglepően hasonlítanak a karcsú, fiatal saguarókra. A virágok és a gyümölcsök csak a tövistelen, kifejlett ágakon találhatók.

== Egyéb ==
A ''Browningia candelaris'' morfológiai viselkedése meglehetősen figyelemre méltó, mivel fiatal korában nagyon tövises, majd felnőttkorában elveszíti az összeset. A fiatal növények nagyon érzékenyek a legelő állatállomány okozta károkra, és a 2 méternél alacsonyabb fiatal növények nagyon ritkák. A becslések szerint egy 4,5 méter magas növény 430 éves is lehet.

== Szerzők és forrás ==

'''Szöveg:''' Jokhel Csaba

'''Kép:''' Békefi József, Ötvös Dénes

'''Lektorálta:'''

'''Forrás:''' wikipedia.org, llifle.com,

[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Browningia]]