Echinocereus pulchellus subs. acanthosetus
Tudományos név
Echinocereus pulchellus subsp. acanthosetus (S.Arias & U.Guzmán) N.P. Taylor, 1998

A tudományos név státusza: Érvényes (elfogadott kombináció a Cactaceae Consensus Initiative – N.P. Taylor, 1998)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A fajnevet, acanthosetus, a görög akantha („tüske”) és a latin seta („sörtéhez hasonló szőr”) elemekből alkották, utalva a megkülönböztetően szálas, hosszú töviseire. A taxon korábban a Echinocereus pulchellus egyik alváltozata volt, majd alfajjá, végül külön fajként is elismerték
Típuspéldány
A taxon eredetileg Echinocereus pulchellus var. acanthosetus néven íródott le Arias & Guzmán által 1997-ben (Flora del Valle de Tehuacán‑Cuicatlán, 14: 63)
Első leírása: Echinocereus pulchellus var. acanthosetus S.Arias & U.Guzmán, 1997
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N.P. Taylor 1998 (Echinocereus pulchellus subsp. acanthosetus) a Cactaceae Consensus Initiative 3:9–11 oldalon
Szinonimák
- Echinocereus pulchellus var. acanthosetus S.Arias & U.Guzmán, 1997
- Echinocereus pulchellus subsp. acanthosetus (S.Arias & U.Guzmán) W. Blum & Rischer, 1998
- Érvényes név és szinonimák a taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Általában szólócserje vagy lassan sarjadó geofita. Szára gömbölyűtől kissé hengeresig, 2–6 cm átmérőjű és 2–5 cm magas. A bordák száma általában 9, enyhén tuberkuláltak
Az areolák széles, ellipszis alakúak, egymástól ritkán 1–1,8 mm távolságra helyezkednek el. 5–9 radiális tövise fejlődik, 2–7 mm hosszúak, fehéres vagy szürkés tónusúak, hajlékonyak, később lehullanak vagy elvékonyodnak
Generatív test

Virág
Virágai tölcsér alakúak, magenta vagy krémszínűek, 3–8 cm átmérőjűek. A szirmok magenták, belül világosabb árnyalatúak. Áprilisban–májusban virágzik, néha már márciusban
Termés
Kisebb gömbölyű terméseket hoz, melyek csaknem szárazak érett állapotban, a magok feketék, 1,2–1,4 mm hosszúak, 0,9–1 mm szélesek
- Magja: fekete, 1,2–1,4 mm hosszú, 0,9–1 mm széles.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Dél‑Mexikó, Közép‑Oaxaca, Valle de Tehuacán‑Cuicatlán régió Élőhely: Száraz, xerofita bozótban, füves részeken, gyakran mészköves talajokon, 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban
- Éghajlati tényezők: Félnedves szubtrópusi száraz klíma, kevés csapadék.
- Növénytársulás, életmód: Sziklagyep, xerofita társulásokban él, gyakran geofita életmódot folytat a száraz évszakban.
Kultúrában tartás
Erős főgyökere van, ezért mély edény szükséges. Parmás, jól vízelvezető talajt igényel. Vízelvezetés nagyon fontos, télen 5 °C alatt szárazon tartandó (–10 °C-ig rövid ideig tolerálható)
Tartása viszonylag ritka, virágzáskor különösen értékes. Szaporítható magról vagy esetleg hajtásról.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Megkülönböztethető az Echinocereus pulchellus többi alfajától főként kisebb szárátmérője (2–6 cm vs. 3–13 cm), nagyobb számú és hajlékonyabb, hosszabb tövisei, valamint ellipszis alakú areolák alapján
Egyéb
A 2020-as Brittonia-cikk szerint az alfaj korábban önálló fajként is kezelhető, és javasolták új kombinációként **Echinocereus acanthosetus** megnevezést független fajként (Gómez‑Quintero & Sánchez, 2020) – Hunt (2016) még alfajként fogadja el azt
Szerzők és forrás
- Szöveg: [szerző nevének megjelölése]
- Kép: Demeter Zsolt-Mihail
- Lektorálta: [lektor neve]
- Forrás: Llifle, Cactus‑Art, Brittonia 2020, Cactaceae Consensus 1997, MINISTRY OF BOTANY