Fogalmak, rendszerezési alapelvek

A kaktuszok jellegzetes anatómiai részei

• Areola (tövispárna): a kaktusz felületén található apró, gyapjas vagy filces párna, ahonnan a tövisek (és sok esetben virágok is) fejlődnek. Ez a kaktuszfélékre jellemző szerv, a hajtásmódosulás terméke. Az areolából csak rendkívüli esetben fejődik sarj.
• Axilla: a szemölcsök és az areolák közötti mélyedés, amely a Mammillaria nemzetségre különösen jellemző. Innen fejlődnek a virágok, sarjak, néha sörték vagy szőrzet is megjelenhet.
• Spirálarány: Azt mutatja meg, hogy egy adott szemölcsről kiindulva hány szemölcs követi egymást spirális elrendezésben az óra járásával megegyező és azzal ellentétes irányban. Ez a morfológiai sajátosság a nemzetség egyes fajainak rendszertani elkülönítésében segíthet.
• A jelen könyvben – a német és angol leírásoknál így ebben könyvben is – a „tenyészőcsúcs” nem egy pontot jelent, hanem a még növekedésben lévő részt, a szemölcsöktől kezdve a tényleges központi részig értendő.

Nedvképződés típusa alapján történő csoportosítás

A Mammillaria nemzetség fajainak rendszerezésében a növényekből történő nedv kiválásának jellege is fontos elkülönítő bélyeg lehet. Az alábbi három fő típust különböztetjük meg:

1. Vizesnedvű fajok: Ezek a növények sérülés esetén átlátszó, vízszerű nedvet bocsátanak ki. A test, illetve a szemölcsök nedvkiválasztása egyértelműen híg. E fajok jellemzően Mexikóvárostól északra találhatók meg.
2. Féltejnedvű fajok: E csoportba azok a fajok tartoznak, amelyeknél a nedv évszaktól függően változik: előfordulhat, hogy a test vizes, de a szemölcsök tejnedvesek, vagy éppen fordítva. Egyes fajoknál a nedv tejszerű kinézetű, de hígabb állagú.
3. Tejnedvű fajok: Ezeknél a növényeknél bárhol ejtünk sebet, sűrű, tejszerű nedv szivárog ki. A jelenség mindig egyértelmű és minden egyednél azonos.

E jellemzők nemcsak gyakorlati megfigyelésekre, hanem rendszertani besorolásra is alkalmasak. Számos klasszikus és modern taxonómiai rendszer (beleértve Reppenhagen és Pilbeam rendszereit is) a nedvkiválasztás típusát is figyelembe veszi a sorozatok, fajcsoportok elkülönítésénél.

Rendszerezési elvek a könyvben

A gyakorló gyűjtők számára az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy csak külső jegyek alapján kell azonosítaniuk a növényeket – elektronmikroszkóp, DNS-analízis vagy más molekuláris eszközök hiányában. Ezért a könyv a Mammillaria fajokat ábécésorrendben mutatja be. E módszer lehetőséget ad arra, hogy mindenki saját rendszerezési szemlélete szerint csoportosítsa növényeit.

A nemzetség rendszerezésében meghatározó szerepet vállalt kutatók, akiket a könyvben is követünk:

• Werner Reppenhagen
• John Pilbeam
• David R. Hunt
• Jonas M. Lüthy
• Joël Lodé

Az ő munkáik jelentős hatással voltak a nemzetség jelenlegi tudományos értelmezésére, és számos rendszertani újítást vezettek be.