A Ariocarpus a Cactaceae (kaktuszfélék) családjába tartozó, kis termetű nemzetség, amely hét elfogadott fajt foglal magába, és Észak-Amerika száraz vidékein őshonos. A nemzetség tagjai különleges megjelenésükről, rendkívül lassú növekedésükről és nagy gyűjtői értékükről ismertek. A növények kompakt, vaskos szárúak, gyakran gyapjas szőrökkel vagy tövisekkel borítottak, és késő nyáron nyíló, feltűnő virágokat hoznak, amelyek színe a fehértől a sárgán át a rózsaszínig terjed. Számos faj veszélyeztetett, elsősorban az élőhelyek pusztulása és a túlzott gyűjtés miatt.

Az Ariocarpus fajok kisméretű, lassan növő kaktuszok, amelyek megjelenése gyakran a kövekére vagy kavicsokra emlékeztet. Vastag, húsos száruk részben a talaj fölött, részben pedig alatt helyezkedik el, felszínükön háromszögletes, gumós, gyakran szürke vagy zöld színű képletekkel. A növények felszínét gyapjas szőrök vagy rövid tövisek boríthatják, amelyek a ragadozók elleni védekezés és a párologtatás csökkentése céljából alakultak ki.

A levelek redukálódtak, apró pikkelyekké vagy tövisekké módosultak. A fotoszintézist a szárban található zöld szövet, az ún. „fotoszintetikus kéreg” végzi.

A virágok a hajtáscsúcs közelében nyílnak, általában feltűnően nagyok a növény méretéhez képest. Színük fehér, sárga vagy rózsaszín lehet, és nyár végén jelennek meg. A termés húsos bogyó, gyakran mélyen repedezett vagy barázdált felszínnel.

Számos faj speciális szárazságtűrő alkalmazkodással rendelkezik: például az Ariocarpus fissuratus mélyre hatoló gyökérrendszere lehetővé teszi, hogy a talaj mélyebb rétegeiből vizet vegyen fel, míg az Ariocarpus retusus száraz időszakokban képes szárát részben a talajba húzni.

A Ariocarpus a Cactaceae család, azon belül a Cactoideae alcsalád tagja. A nemzetség hét elfogadott fajt foglal magába:

• Ariocarpus agavoides
• Ariocarpus bravoanus
• Ariocarpus fissuratus
• Ariocarpus kotschoubeyanus
• Ariocarpus retusus
• Ariocarpus scaphirostris
• Ariocarpus trigonus

A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Cacteae tribusba tartozik, amely magába foglalja a klasszikus, „valódi” kaktuszok többségét (pl. Echinocactus, Ferocactus, Mammillaria). Az Ariocarpus az Caryophyllales rendbe sorolható, amelyhez többek között az Amaranthaceae, Nyctaginaceae és Polygonaceae családok is tartoznak.

Az Ariocarpus fajok Észak-Amerika sivatagos és félsivatagos vidékein honosak, főként a Chihuahuai-sivatag területén, Mexikó, Texas, Arizona és Új-Mexikó száraz, köves talajú régióiban.

A növények jellemző élőhelyei a kőtörmelékes lejtők, meszes domboldalak és homokos, gyorsan lecsapoló talajok. Ezeken a szélsőségesen száraz területeken a fajok rendkívül hatékony vízmegőrző és hővédelmi stratégiákat fejlesztettek ki.

Számos populációt az élőhelyek mezőgazdasági hasznosítása és az illegális gyűjtés veszélyeztet, ezért több faj természetvédelmi oltalom alatt áll.

Az Ariocarpus fajok nevelése különleges odafigyelést igényel, mivel lassan növő, érzékeny kaktuszok.

• Talaj: jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, homokos vagy kavicsos keverék az ideális, perlit vagy pumicit tartalmazva.
• Fény: bőséges, de nem perzselő napfény; napi legalább 6 órányi megvilágítás szükséges.
• Öntözés: mérsékelt; a talajt két öntözés között teljesen ki kell szárítani. Télen a növény pihen, ilyenkor csak minimális vizet igényel.
• Hőmérséklet: 21–29 °C az ideális, télen 10 °C-ig hűvösebb környezetet is elvisel, de fagy nem érheti.
• Szaporítás: magvetéssel vagy dugványozással; a magoncok fejlődése lassú, gyakran évekig tart, mire kifejlett növénnyé válnak.

A növények érzékenyek a pangó vízre, ami gyökérrothadáshoz vezethet. Kártevőik közé tartoznak a gyapjastetvek és takácsatkák.

Az Ariocarpus nemzetség ökológiai szerepe fontos a száraz élőhelyek biodiverzitásában: számos rovar és kisállat számára nyújt táplálékot és menedéket.

Gazdasági szempontból főként gyűjtői értéke jelentős. Egyes fajok, például az Ariocarpus fissuratus és az Ariocarpus kotschoubeyanus, a ritkaságuk miatt rendkívül keresettek, ami túlgyűjtéshez vezetett. Az őslakos kultúrák egyes fajokat gyógynövényként is használtak.

A legtöbb faj ma már nemzetközi védelem alatt áll (CITES I. melléklet), és csak engedéllyel forgalmazható. A fenntartható termesztés és a mesterséges szaporítás kulcsfontosságú a fajok fennmaradásához.

• Ariocarpus retusus – „csillagkő”, Mexikó északkeleti részén őshonos. Csillag alakú, barázdált szára és nagy, fehér vagy rózsaszín virágai miatt kedvelt gyűjtői faj.
• Ariocarpus fissuratus – „élő kő” néven ismert, Texas és Észak-Mexikó sivatagaiban él. Mély gyökérrendszerrel rendelkezik, és szárazság idején képes a talajba húzódni.
• Ariocarpus kotschoubeyanus – „püspöksüveg”, Mexikó északkeleti részén fordul elő. Kúp alakú szárát gyapjas szőrök és tövisek borítják, virágai rózsaszínek vagy bíborlilák.

Minden Ariocarpus faj védett, gyűjtésük a természetből tilos. Csak mesterségesen szaporított példányok tartása és kereskedelme engedélyezett.