Stenocereus quevedonis
Tudományos név
Stenocereus quevedonis (J.G.Ortega) Buxb., 1961
A tudományos név státusza: érvényes (sec. Guzmán Cruz & al. 2003)
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A quevedonis fajnév Miguel Ángel de Quevedo mexikói botanikusra utal.
Típuspéldány
[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]
Első leírása: A kaktuszt először Lemaireocereus quevedonis néven írta le Jesus Gonzalez Ortega 1928-ban.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1961
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A Stenocereus quevedonis egy fához hasonlító kaktusz, amely általában egyenes ágakat növeszt, és akár 6 méter magasra is megnőhet. Jellegzetes törzset fejleszt, sötétzöld hajtásai 1-4 méter hosszúak, 10-15 centiméter átmérőjűek.
Tövisek
- Peremtövis: A kezdetben fehérnek tűnő radiális tövisek idővel szürkévé válnak, és általában 1-1,5 centiméter hosszúak.
- Középtövis: Középtövisek 3-7db, kiállóak vagy lefelé hajlanak, és 1,5-3 centiméter hosszúak, a leghosszabb tövis középen eléri az 5,5 centimétert.
- Stenocereus quevedonis
-
Ötvös Dénes
Generatív test
Virág
A kaktusz hosszú, tölcsér alakú, fehér vagy sárga, enyhén rózsaszínes árnyalatú virágokat hoz. Ezek a virágok éjszaka nyílnak, és másnapig nyitva maradnak, akár 9 centiméter hosszúak és 3,6-5 centiméter átmérőjűek is lehetnek.
- Külső lepellevelek: A külső lepellevelek zöldesek vagy barnásvörösek lehetnek, és viszonylag rövidek.
- Belső lepellevelek: A belső lepellevelek hosszúak, keskenyek, fehér vagy krémsárga színűek, enyhe rózsaszínes árnyalattal a csúcsukon.
- Porzószálak: Számos (több száz) porzószál található, amelyek fehérek vagy krémszínűek, a virágcső belsejében sűrűn helyezkednek el.
- Portokok: A portokok sárgák, kicsik, és a porzószálak végén ülnek.
- Bibeszál: A bibeszál hosszú, fehér vagy krémszínű, kinyúlik a porzók közül.
- Bibe: A bibe karéjos (általában 8-10 karéjú), és szintén fehér vagy krémszínű.
Termés
Virágzás után a Stenocereus quevedonis kerek vagy enyhén megnyúlt, zöld vagy enyhén vöröses színű gyümölcsöket hoz, amelyek átmérője elérheti az 5-6 centimétert. A gyümölcsök piros, sárga, fehér vagy lila húsúak.
- Magja: A magok 1,8-2 mm hosszúak és feketék.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Stenocereus quevedonis gyakran előfordul Michoacán és Guerrero lombhullató erdeiben és cserjéseiben, Mexikóban, a Balsas folyó medencéjében.
Élőhely: 100 és 500 méter közötti magasságban.
- Éghajlati tényezők: [Leírás]
- Növénytársulás, életmód: A növények együtt nőnek a Ceiba aesculifolia, Parkinsonia praecox, Lophocereus marginatus, Stenocereus chrysocarpus, Stenocereus fricíi, Stenocereus standleyi és Mitrocereus militaris növényekkel.
A növényeket denevérek, méhek és kolibrik porozzák be. A magokat madarak terjesztik.
Kultúrában tartás
A növény ehető termését vadon élő, gondozott populációkból, valamint esetenként termesztett növényekről is betakarítják.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
[Leírás arról, milyen más növényfajokra hasonlít és miben tér el tőlük]
Egyéb
A Stenocereus quevedonis viszonylag gyakori, és széles elterjedési területen fordul elő. Jobban meg kell érteni a gyümölcsök felhasználásának és kereskedelmének hatásait, de ez jelenleg nem jelent komoly veszélyt (bár a közeljövőben azzá válhat). A növény a Természeti Erőforrások Világszövetségének (IUCN) Vörös Listáján (2017) a „legkevésbé veszélyeztetett” kategóriába tartozik.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: Ötvös Dénes
- Lektorálta:
- Forrás: