Trichocereus spachianus 'Hungaria' forrásának megtekintése

== Tudományos név ==
''Trichocereus spachianus'' cv. Hungaria KONDÉR, 1967

'''A tudományos név státusza:''' szinonima

'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae

=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnév ógörög szóösszetétel latinosított alakja: „tricho” = szőrös, hajas, „cirios” = fáklya. A szőrös, hajas tulajdonság a nemzetség virágcsövére utal. A *spachianus* fajnevet DR. Edmund SPACH, párizsi botanikus nevéről kapta. A ''Hungaria'' nevet létrehozójától és első leírójától örökölte. (A köztudatban ''Hungaricus'' néven maradt meg.)

'''Első leírása:''' ''Kakteen und andere Sukkulenten'' – Stuttgart, 18:132–133, 1967

=== Szinonimák ===

* ''Cereus hungaricus'' FÖLDI, 1936
* ''Cereopsis hungaricus'' (FÖLDI) HORVÁTH, 1936

Mindkét társnév a mai szabályok szerint érvénytelen. A mai érvényes leírás KONDÉR Istvántól származik, FÖLDI 1936-ban készült korábbi leírását figyelembe véve.

== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár ====
Oszlop alakú, egyenesen növő. Teteje félgömb alakú, csúcsi része nem mélyedő. Bőre fényeszöld, gyakran kékeszöld árnyalattal. Az idős „oszlopok” kör keresztmetszetűek. Bordáinak száma 9–12 közötti, távolságuk akár 10 mm is lehet. Idős korában tőben 1–3 sarj is képződhet.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Trichocereus spachianus cv. Hungaria">
Fájl:Trichocereus spachianus cv Hungaria 01-0.jpg|1.
Fájl:Trichocereus spachianus cv Hungaria 02-0.jpg|2.
</gallery>

==== Szemölcsök ====
—

==== Tövisek ====
A fiatal növények tövisei minden irányban szétállók, nem különülnek el. Színük kezdetben mézsárga, később szürke. Számuk 9–20 közötti (FÖLDI 38-at is talált). Idős növényeken már elkülönülnek:

* '''Peremtövisek:''' 9–12 db
* '''Középtövis:''' 1–4 db (ritkán több), hosszuk akár 6 mm is lehet

=== Generatív test ===
==== Virág ====
A virágok az ''Echinopsis'' fajokéhoz hasonlók, a csúcsi rész közelében képződnek. Virágcső hossza kb. 15 cm, a virág átmérője hasonló. Külső lepellevelek szürkéssárgák, a belsők fehér színűek. A virágcső széles, sárgászöld színű, külső felületén pikkelylevelek és hónaljukban hosszú, sötétbarna szőrzet található.

A virág nem öntermékenyülő, mivel a ma ismert példányok egyetlen növényből származó klónállományt alkotnak. Porzópartnerük nem létezik, szaporításuk csak vegetatív módon, dugványozással lehetséges.

<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Trichocereus spachianus cv. Hungaria">
Fájl:Trichocereus spachianus cv Hungaria 01-1.jpg|1.
Fájl:Trichocereus spachianus cv Hungaria 02-1.jpg|1.
</gallery>

==== Termés ====
—

* '''Magja:''' —

== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' Kertészeti hibrid

'''Élőhely:''' Péceli kaktuszkert, magvetésből, valószínűleg a ''Trichocereus spachianus'' × ''Echinopsis eyriesii'' keresztezéséből keletkezett.

* '''Éghajlati tényezők:''' Melegkedvelő, tűző napon is tartható, de félárnyékos elhelyezést is jól tűri.

* '''Növénytársulás, életmód:''' Kertészeti szaporulat, vegetatív szaporítással tartják fenn

== Kultúrában tartás ==
Tápanyagigényes, savanyú kémhatású, jó vízáteresztő talajt igényel. Tűző napsütésben lassabban növekszik, inkább a félárnyékos elhelyezést kedveli. Télen 5 °C-on is teleltethető, sötétebb környezetben is jól viseli. A ''C. spachianus''-nál is később fásodó törzse könnyebben és bővebben sarjadzik. Oltóalanyként kiválóan alkalmas, vaskosabb termetét ráoltáskor sem veszti el, bőre vastagabb, ellenállóbb a kártevőkkel szemben.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
Virágai, töviszete és növekedési formája alapján ''Trichocereus spachianus'' és ''Echinopsis eyriesii'' közötti átmenetet mutat.

== Egyéb ==
FÖLDI szerint:
 a Horváth–Földi-féle péceli kaktuszkertészetben a ''Trichocereus spachianus'' magvetés magoncai között jelent meg, tehát e faj ismeretlen származású hibridjének tekinti (in Kertészeti Szemle, 1936.VIII.20.).

HORVÁTH kiegészítése szerint:
 „Jelzett növény egy, kertészetemben 1931-ben virágzott ''Cereus spachianus'' és ''Echinopsis eyriesii'' mesterséges hibridje. A termékenyítést magam végeztem, a termést még az év augusztusában arattam, ill. vetettem el a magvakat, kb. 300 szemet. A leírt hibrid ebből a magvetésből származik. A hibrid első virágát az idén péceli kertemben július másodikán, ''Echinopsis eyriesii'' módjára éjjel nyitotta. A virág az ''Echinopsis'' virágjától semmiben sem különbözött. A virágzott növény és annak 10 testvére 50–60 cm magasak és 7 cm vastagok. Mivel kimutathatóan intergenerikus hibridről van szó (lásd a cikk végén a lektori megjegyzést – a szerk.), a nomenklatúra szabályoknak megfelelően (mert se nem ''Echinopsis'', se nem ''Cereus'' fajjal van dolgunk) ''Cereopsis hungaricus'' (FÖLDI) HORVÁTH-nak nevezem el.” (in Kertészeti Szemle, 1936.VIII.115.)

HORVÁTH fenti kiegészítő sorai hitelessé teszik a növény származását. Igazolják ezt a növény alaktani bélyegei (tövisek, bordák, virág) is.

Az említett „10 testvér” további sorsáról, esetleges származásáról sehol nem találunk említést a szakirodalomban. Ugyanígy a ''Hungaricus'', mint növény is „eltűnik” a szakirodalomból, csak jóval később – SZŰCS LAJOS könyvében – jelenik meg, jó negyedszázados kihagyással.

Története (KONDÉR ISTVÁN szóbeli közlése nyomán):
 Ez a valódi kaktusz-hungarikum létrejötte után alig terjedt el a hazai gyűjtők körében. Az 1930-as évek második felétől a II. világháború kezdetéig az akkor ismert nagy gyűjtők és kereskedők (FEGYVERNEKI-FROMMER ISTVÁN, CZIGÁNY LÁSZLÓ, GELB MALVIN) kínálataiban sehol nem találjuk a „Hungaricus” nevét.<br>
 Néhány gyűjteménybe jutott belőle egy-egy ajándék példány, így a Fővárosi Állat- és Növénykert, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Füvészkertje őrizte újdonságként. Magángyűjtemények közül GAÁL JÓZSEF gyáli, KONDÉR ISTVÁN és KÉRI GYULA budapesti, ARANYI JÓZSEF péceli gyűjtők gondozták még. Szaporításáról ez időben nem tudunk.<br>
 A II. világháború a Füvészkert, az Állatkert és KÉRI GYULA gyűjteményét elpusztította. GAÁL JÓZSEF és KONDÉR István gyűjteményének egy része pincében átvészelte a háború telét. E gyűjteményekben maradt – tövig visszafagyva – 1–1 példánya növényünknek.<br>
 Ebből – a tudomásom szerinti két növénymaradványból – indult el a vegetatív szaporításuk a világégés utáni tavaszon, 1945-ben. GAÁL JÓZSEF megmaradt növénycsonkjának egyik virágzó sarjáról készítette SZŰCS LAJOS 1959-ben az első, háború utáni ''Hungaricus''-képet
 (in: SZŰCS LAJOS: Kaktuszok, pozsgás növények, 57. old. melletti kép).

Nagy részben GAÁL Józsefnek köszönhetjük a háború utáni ''Hungaricus''-szaporítványokat, amiket önzetlenül szétosztogatott. Ezekből kapott 1960-ban a Debreceni Egyetemi Botanikuskert két nagyobb példányt, ezek egyike 1962-ben már virágzott is. Tovább szaporítva a növényeket hazai gyűjtőknek, majd külföldi botanikus kerteknek is ajándékoztunk az utódokból.
A KONDÉR-féle ''Hungaricus'' is szaporításra került, jóval kisebb tételben, az utódok főként budapesti gyűjtőkhöz kerültek. Mai tudomásunk szerint Bécs, Drezda, Pozsony, Kassa, Ungvár egyetemi botanikus kertjei, továbbá hazai hasonló intézmények és nagyon sok hazai és külföldi magángyűjtemény is őrzi a növényt.

'''Ne engedjük elveszni, kipusztulni e kiváló, magyar származású növényünket!'''

'''Lektori megjegyzés'''

A ''Trichocereus'' nemzetséget – teljesen indokoltan – az ''Echinopsis'' nemzetségbe helyezték, így hibridünk már nem intergenerikus, és neve helyesen ma:
''Echinopsis spachiana'' (LEMAIRE) H. FRIEDRICH et G. D. ROWLEY, 1974 cv. ''Hungaria'' KONDÉR, 1967.
Ám a leírások felülvizsgálata (IOS Taxonómiai Csoport) megállapította, hogy LEMAIRE leírása alapján alapfajunkat nehéz elkülöníteni a ''Stenocereus griseus''-tól, valamint tipizálatlan és bizonytalan eredetű, ami a leírását és a fajnevet is érvénytelenné teszi (nem tesz eleget az érvényes leírás követelményeinek).

== Szerzők és forrás ==

* '''Kép:''' LUKOCZKI Zoltán
* '''Szöveg:''' NEMES Lajos
* '''Lektorálta:''' PAPP László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 239–240. kártya