Teszt oldal forrásának megtekintése

== Nosztalgia (Isla de Margarita Venezuela) ==
=== 12. folytatás ===
  
A sziget csúcsára kiérve intek, hogy szeretnék itt is 
körülnézni. Nem hiszek a szememnek, az út padkán, 
szerintem nekem odakészítve ott üldögél egy 
kaktusz. 
[[Fájl:20250719 101636.jpg|bélyegkép|Borzicactus]]
Egy ''Melocactus curvispinus'', vajon mennyit 
kellett várnia, míg ideérek. Mégiscsak előveszem a 
fényképezőgépet, lefotózom. Az út mindkét oldala 
tele van dinnyével, kicsi-nagy mindenféle méret. Arra 
kíváncsi lennék itt az élőhelyén mennyi időbe telik, 
míg kifejlődik teljes szépségében, felteszi magára a 
koronát. A következő megállást már egyedül intézi sofőröm. Egy városka határában állunk 
meg, a neve '''Manzanillo'''. Óráját mutatja, hoegymással. Hogy elmegy és egy fél óra múlva itt lesz, én addig nyugodtan nézelődhetek. Oké, ezt [http://index.hu  http://index.hu]. Szerintem a süketnémák szájtátva 
néznének, amikor kommunikálunk sszan nézek a kocsi után, egyedül maradtam magammal. 
* jdjdj
* ksksksj
Ígérem, nem fogunk veszekedni. Hátat fordítok az útnak, átugrom a 
vízelvezető árkot, most érzem a hátsóm sajgását.
[[Fájl:20250719 101636.jpg|200px|keretezett|balra|dsss]]
 Opuntiák, cereuszok, melok ugyanaz a 
sablon. A meredélyen óvatosan közlekedek, nem szeretném ismét földhöz vágni magam. 
Eliramló gyíkok neszeznek, [[Előszó|legalábbis]] merem remélni, hogy nem valami nagyobb csúszó
mászó. A kalapom megint a kocsiban hagytam. Rá fogom kötni a hátizsákomra. A nap 
keményen munkálkodik, nem spórol az energiával. Megállok az egyik hatalmasra nőtt 
cereusz árnyékában onnan nézem az alattam elterülő várost. Kicsit szmogosnak tűnik, 
játékautók forgatagában zajlik az élet. Nógatnom kell magam, hogy feljebb haladjak. A tetőn 
kiégett romos épület, a növényzet is a tűz martaléka lett, ameddig belátom a területet,