Dr. Gyúró Zoltán: Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium reductum subsp. leeanum (Hooker) Papsch, 2021 sec. Papsch 2021}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Gymnocalycium'' a görög ''gumnosz'' (csupasz) és ''kalüx'' (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal. * Az alfaji jelző, a ''leeanum'' egy dedikációs tulajdonnév (hon…”

2026-05-24T21:30:03Z

Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium reductum subsp. leeanum (Hooker) Papsch, 2021 sec. Papsch 2021}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Gymnocalycium'' a görög ''gumnosz'' (csupasz) és ''kalüx'' (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal. * Az alfaji jelző, a ''leeanum'' egy dedikációs tulajdonnév (hon…”

Új lap

{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium reductum subsp. leeanum (Hooker) Papsch, 2021 sec. Papsch 2021}}
=== A név eredete, etimológia ===
* A nemzetségnév, a ''[[:Kategória:Gymnocalycium|Gymnocalycium]]'' a görög ''gumnosz'' (csupasz) és ''kalüx'' (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
* Az alfaji jelző, a ''leeanum'' egy dedikációs tulajdonnév (honoris causa), amelyet az eredeti leíró, '''[[William Jackson Hooker]]''' a neves 19. századi brit kertész és kaktusztermesztő, '''[[James Lee]]''' (a Hammersmith-i Lee & Kennedy kertészet tulajdonosa) tiszteletére választott. A névválasztást a protológus explicit módon igazolja, mivel az elsőként vizsgált és leírt példányok Lee híres gyűjteményéből származtak. A taxont modern alfaji rangra '''[[Wolfgang Papsch]]''' emelte a nómenklatúrai revíziók során.

=== Típus ===

* '''Típustaxon:''' James Lee gyűjteményéből származó kultúrnövény, amelynek vadon élő populációi Argentína, Buenos Aires tartomány déli hegyvidékeiről, a Tandil-hegység (Sierra de Tandil) területéről származnak. Az eredeti herbarizált anyag hiányában Hooker leírását kísérő színes táblakép (Curtis's Botanical Magazine, 71. tábla, 4184. ábra) szolgál lektípusként.
* '''Első leírása:''' Mint ''Echinocactus leeanus'' Hooker a Curtis's Botanical Magazine folyóiratban (71. kötet, 4184. tábla), 1845-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Wolfgang Papsch a Gymnocalycium szakfolyóiratban (34. kötet, 2. szám, 1272. oldal), 2021-ben.

{{Típusfaj | Gymnocalycium reductum subsp. leeanum | limit=5}}

{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==

=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A '''hajtás''' kezdetben szigorúan magányos, majd idős korban a bázis közelében mérsékelten sarjadó, zömök, lapított-gömbölyded vagy rövid hengeres habitusú növénytest. A '''szár''' erőteljes, de a törzsalaknál némileg tömzsibb felépítésű, átmérője 6–9 cm, magassága 8–12 cm, bőrszövete matt, sötét olajzöld, mélyzöld, amely direkt napfény vagy téli szárazság hatására érett bronzos-barna vagy kékes-szürke árnyalatot kaphat. A '''szár''' felülete általában 11–14 szabályos, függőleges '''bordák'''ra tagolódik. A '''bordák''' mély, éles keresztirányú barázdákkal határozottan elkülönülő, vaskos, tompa, állkapocsszerűen kiemelkedő '''szemölcsök''re osztottak, amelyek az '''axillák''' irányában enyhén megnyúltak. Az '''areolák''' viszonylagenyhe ovális formájúak, nagyok, a '''szemölcsök''' felső harmadában helyezkednek el, fiatalon sűrű, krémszínű, sárgásfehér vagy halványszürke gyapjúbevonat borítja őket, amely az idős '''areolák'''ról fokozatosan lekopik. A '''tövisek''' merevek, egyenesek vagy finoman a növénytest felé görbülők, sugarasan elállók. A '''peremtövis'''ek száma areolánként többnyire 7–11, hosszuk 12–20 mm, színük kezdetben áttetsző agyagsárga vagy szalmasárga, a bázisuknál jellegzetes vörösesbarna vagy feketés udvarral, amely idősebb korban egyöntetűen matt krémszürkévé vagy palaszürkévé válik. A '''középtövis''' többnyire hiányzik, vagy ritkán 1 darab, a peremtöviseknél némileg vaskosabb, merevebb, egyenes és merőlegesen elálló '''középtövis''' fejlődik ki. Valódi '''levél''' vagy '''levelek''' nem képződnek. A '''gyökérzet''' vaskos, húsos, mélyre hatoló répaszerű főgyökérből áll, oldalirányú elágazásokkal.

=== Generatív test ===
==== Virág ====
A '''virágzat''' hiányzik, a '''virág'''ok magányosan, a növény csúcsi részén, a tenyészőponthoz legközelebbi legfiatalabb '''areolák'''ból fejlődnek ki. A '''virág''' széles tölcsér alakú, kinyílva 5–6 cm hosszú és 4,5–5,5 cm átmérőjű, a nemzetségre jellemzően teljesen csupasz és pikkelyes virágcsővel rendelkező struktúra.

* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél'''ek hátoldalán széles, zöldesbarna vagy sötét olivazöld sáv húzódik, a '''belső lepellevél'''ek és a '''sziromlevél'''ek halványsárgák, krémszínűek vagy finom kén sárgás-fehérek (különbözve a törzsalak tiszta fehér virágaitól), a '''párta''' mélyén a torokrész és a húsos '''csésze'''szerű alsó szakasz belseje halványzöldes, kívülről nagyméretű, csupasz pikkelyekkel borított.
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' vékonyak, sárgásfehérek, a '''portokok''' kénsárgák vagy világossárgák, a '''termő''' hengeres, a '''bibeszál''' karcsú, sárgásfehér, a '''bibe''' 6–8 sugarasan elálló krémszínű lebennyel záródik.

==== Termés ====
A termés húsos, tojásdad vagy hengeres, éretten sötétzöld vagy tompa szürkészöld, felülete teljesen kopasz, apró pikkelylevelekkel tagolt.

* '''Magja:''' A magok rendkívül aprók, matt sötétbarna vagy fekete színűek, finoman szemcsézett maghéjstruktúrával.

== Elterjedés és élőhely ==

* '''Földrajzi elterjedés:''' Az alfaj kizárólag Dél-Amerikában, '''Argentína''' területén, ezen belül Buenos Aires tartomány déli hegyvidéki részein (a Sierra de Tandil és környező sziklás formációk) endemikus.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Tipikus pampai '''geofiton''' és '''litofiton''' életmódot folytat, amely 200 és 500 méter tengerszint feletti magasságban, repedezett gránit- és kvarcitkőzetek kibúvásaiban, sekély, mállott köves talajban telepszik meg. Előszeretettel él alacsony fűfélék, zuzmók és törpe xerofita cserjék közvetlen környezetében, amelyek részleges szél- és fénymegkötést biztosítanak számára. Az éghajlat mérsékelt-pampai, meleg, záporos nyári növekedési periódussal és kifejezetten száraz, aszályos, fagyos téli időszakkal, amikor a növény a húsos gyökere segítségével némileg összezsugorodik.

== Kultúrában tartás ==
Kultúrában lassú növekedésű, de stabil és ellenálló alfaj, amely különösen a kénsárgás-krémszínű virágai miatt kedvelt a gyűjtők körében. Vaskos gyökérrendszere miatt kifejezetten jó vízáteresztő, durva homokot, kavicsot és zúzott gránitot tartalmazó, humuszban szegény ásványi talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban a mérsékelt öntözést kedveli, két öntözés között hagyva a földlabdát teljesen kiszáradni. Meghálálja a magas fényigényt, a tűző napot és a jó szellőzést. Teleltetése szigorúan szárazon, hűvös és jól szellőző, fagymentes helyiségben (5–8 °C között) történjen, ahol a ''[[Gymnocalycium reductum subsp. leeanum]]'' a vízelvonás hatására összezsugorodik.

== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''[[Gymnocalycium reductum subsp. leeanum]]'' a legkönnyebben a jellegzetes kénsárgás vagy krémsárgás virágszínéről ismerhető fel, amely határozottan elkülöníti a törzsalaktól, a ''[[Gymnocalycium reductum subsp. reductum]]''-tól, amelynek virágai mindig tiszta hófehérek vagy halványrózsaszínesek. Töviszettsége némileg sűrűbb (7–11 peremtövis), mint a törzsalaké (5–7 peremtövis). Nagyon hasonlít még a ''[[Gymnocalycium gibbosum]]'' fajhoz, azonban attól a sárgás virágszíne, a rövidebb és tömzsibb szár habitusa, valamint a középtövis többnyire teljes hiánya egyértelműen elkülöníti.

== Taxonómia és filogenetika ==
A taxont eredetileg önálló fajként írta le '''[[William Jackson Hooker]]''' 1845-ben. A modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások, molekuláris DNS-vizsgálatok és a legújabb nómenklatúrai revíziók ('''[[Wolfgang Papsch]]''' 2021) azonban tisztázták a helyzetét a nemzetségen belül, kimutatva, hogy a Buenos Aires tartomány déli hegyvidékein élő populációk szoros evolúciós és morfológiai egységet képeznek a ''[[Gymnocalycium reductum]]'' komplexummal. Ennek eredményeként a taxont alfaji rangra süllyesztették. A nemzetségen belül a ''Gymnocalycium'' alnemzetség tagja, stabil fejlődési vonalat képviselve az izolált Tandil-hegységi régióban.

== Forrás ==

* http://www.schuetziana.org
* http://www.thelastcactusclassification.top
* https://powo.science.kew.org

[[Kategória:Gymnocalycium]]

Gymnocalycium reductum subsp. leeanum - Laptörténet