Az Asclepiadaceae – mai rendszertan szerint az Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládja – elsősorban trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt növénycsoport, amely rendkívül változatos életformákat foglal magában. A család különösen ismert bonyolult virágszerkezetéről, sajátos beporzási mechanizmusairól és nagyszámú pozsgás fajáról (pl. Stapelia, Huernia, Orbea, Ceropegia).

Az Asclepiadaceae tagjai között találhatók:

• lágyszárú kúszónövények (pl. Ceropegia),
• szukkulens, módosult szárú növények (Stapeliinae),
• cserjék és ritkábban félcserjék.

A levelek általában:

• átellenesek,
• egész szélűek,
• sok szukkulens faj esetében redukáltak vagy korán lehullók.

A család jellegzetessége a **tejnedv**, amely fehér, tejszerű latex, és sok esetben mérgező vagy irritáló.

A virágok rendkívül specializáltak és összetettek:

• öttagúak,
• jellegzetes, gyakran csillag alakú vagy cső alakú virággal,
• központi **gynostegium** (összenőtt porzók és bibe),
• pollíniumok (csomókba tömörült virágporszerkezet), amelyek rovarokra tapadnak.

A Stapeliinae fajok virágai gyakran húsos tapintásúak és erős szagúak („dögszagú virágok”), ami a döglegyek beporzását segíti.

A termés rendszerint:

• **iker-tüsző**,
• sok magot tartalmaz,
• a magokat hosszú, selymes **repítőszőr** (pappus) látja el, amely a szél általi terjedést segíti.

A család fő elterjedési területei:

• Afrika (különösen Dél- és Kelet-Afrika),
• Ázsia trópusi és szubtrópusi részei,
• Amerika trópusi területei,
• Madagaszkár (számos endemikus fajjal).

A növények jellemző élőhelyei:

• félsivatagok, száraz köves lejtők (szukkulens fajok),
• száraz erdők, bozótosok,
• trópusi erdők (kúszónövények).

• **Beporzás** – rendkívül specializált rovarbeporzás (legyek, méhek, lepkék), pollínium rendszerrel.
• **Sivatagi túlélési stratégiák** – a pozsgás fajok vízraktározással, levélredukcióval és fotoszintetizáló szárakkal alkalmazkodtak.
• **Levéltetvek és rovarok tápláléknövényei** – néhány faj fontos tápnövény bizonyos lepkefajok számára.

• **Dísznövények** – különösen a pozsgás Stapeliinae (Stapelia, Huernia, Orbea), valamint a Ceropegia fajok.
• **Gyógyászati jelentőség** – néhány fajban található alkaloidok és egyéb vegyületek gyógyászati potenciállal bírnak.
• **Ökológiai szerep** – száraz területek jellegzetes növényei, fontos részei a xerofita növénytársulásoknak.

• Stapelia – szukkulens, csillag alakú, gyakran erős szagú virágokkal.
• Huernia – kisebb termetű szukkulens fajok, változatos, csöves-gyűrűs virágokkal.
• Orbea – sokszögletű szárú pozsgások, mintázott, változatos virágformákkal.
• Ceropegia – csőszerű, „lámpás” virágú kúszónövények; egy része pozsgás.
• Caralluma, Duvalia, Piaranthus, Hoodia – főként afrikai pozsgás nemzetségek.

Bár a „selyemkórófélék” (Asclepiadaceae) hagyományos családként szerepel sok irodalomban, a modern rendszertan teljes egészében az **Apocynaceae családon belüli Asclepiadoideae alcsaládként** kezeli. A gyűjtők és botanikusok azonban a mai napig használják a régi családnevet is, különösen a pozsgás fajok csoportosításánál.