Gymnocalycium berchtii
Tudományos név
Gymnocalycium berchtii NEUHUBER, 1997
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév görög szóösszetétel, csupasz csészét jelent („gymnos” – meztelen, csupasz; „calyx” – kehely), utalva a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára. A faj nevét Dr. C. A. Ludwig Bercht holland kaktuszgyűjtőről kapta, aki a Gymnocalycium nemzetség szakértője volt.
Típuspéldány
Első leírása: Gymnocalycium 10: 219, ábra, 1997
Szinonimák
Gymnocalycium berchtii var. nataliae (NEUHUBER) MILT
Gymnocalycium morroense KULHÁNEK, REPKA & J.PROCH.
Gymnocalycium nataliae NEUHUBER
Gymnocalycium poeschlii NEUHUBER Érvényes név és szinonimák a Gymnocalycium berchtii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Apró geofita kaktusz, magányos, lapított szárú növény. Magassága kb. 2 cm, átmérője 4–6 cm, enyhén beesett csúcsú. Színe feketésbarna vagy feketészürke.
Szemölcsök
Nincsenek külön szemölcsök, lapított bordák figyelhetők meg, számuk 7–9.
Axillák
Az areolák oválisak, fehér vagy sárgás gyapjúval borítottak.
Tövisek
Peremtövisek: 3–5 darab, barnás-fekete, körülbelül 1 cm hosszúak, a testhez simulnak.
Középtövis: esetenként előfordul egy darab.
Generatív test
Virág
Tölcsér alakú, gyöngyház-rózsaszín virág, barnás rózsaszín torokkal.
Hossz: 5,3–7,9 cm
Átmérő: 4,3–6 cm
Külső lepellevelek: –
Belső lepellevelek: –
Porzószálak: –
Portokok: –
Bibeszál: –
Bibe: – (részletezés nem szerepelt az eredeti szövegben)
Termés
Termés: hosszúkás gömb alakú, szürkészöld színű, 21–42 mm hosszú, 9–20 mm átmérőjű.
Magja: fekete színű.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány, endemikus faj.
Élőhely: Erdőkben és nyílt területeken is előfordul.
Éghajlati tényezők: Meleg és száraz éghajlat, nyáron gyakori esőzésekkel. Jelentős napi hőmérséklet-ingadozás.
Növénytársulás, életmód: 650–1200 m tszf. magasságban él, típusélőhelye Los Chañares, 690 m magasságban. Sziklás élőhelyeket kedvel, különösen olyan helyeken, ahol a kőzet függőleges rétegezésű, sekély talajréteggel.
Kultúrában tartás
Nagyon lassan növekvő, de könnyen virágzó faj. Nevelése nem olyan egyszerű, mint más Gymnocalycium-oké. Jó vízelvezetésű talaj szükséges, mészkerülő összetétellel.
Ajánlott mély cserepek (min. 10 cm magas) használata a mélyre hatoló gyökérzet miatt. Átültetés javasolt 2 évente, vagy amikor kinövi a cserepet.
Nyáron bőséges öntözést igényel, de rothadásra hajlamos, ezért ne öntözzük túl. Télen tartsuk szárazon, legalább 0–5 °C hőmérsékleten. Irodalmi adatok szerint -5 °C-ig fagyálló száraz körülmények között, de ez nem megerősített adat.
Szaporítása magról történik. A magvak 7–14 nap alatt csíráznak 21–27 °C-on. A közvetlen erős napfénytől óvni kell, világos, félárnyékos helyet igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj lapított, sötét színű szára, kevés és a testhez simuló tövisei, valamint viszonylag nagy, tölcséres, gyöngyház-rózsaszín virágai alapján jól elkülöníthető más Gymnocalycium fajoktól.
Egyéb
Nem túl gyakori a gyűjteményekben, de időnként elérhető magként vagy fiatal növényként. Természetvédelmi szempontból fontos, mivel kis elterjedési területen fordul elő, bár populációi jelenleg stabilak.
Szerzők és forrás
Írta: Jokhel Csaba Fotó: Jokhel Csaba Lektorálta és kiegészítette: —
Ha szeretnéd, kiegészíthetem még a virágszervek (lepellevelek, porzók stb.) részletes morfológiáját, ha találsz vagy küldesz róla további adatokat.
Ezt mondtad:
bármi érdekeset, tudományos szinten kiegészítheted, ha találsz valamit
A ChatGPT ezt mondta:
Természetesen, kiegészítettem a szócikket tudományos adatokkal: filogenetika, konzerváció és evolúciós ökológia. Minden új rész hivatkozott.
Tudományos név
Gymnocalycium berchtii NEUHUBER, 1997
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév görög eredetű („gymnos” = meztelen, „calyx” = kehely), utalva a virágcső tövistelenségére. A faj Ludwig C. A. Bercht holland gyűjtőről kapta a nevét, aki a Gymnocalycium nemzetség specialistája volt bioone.org +11 Wikipedia +11 Wikipédia +11 .
Típuspéldány
Első leírása: Gymnocalycium 10: 219, ábra, 1997 (NEUHUBER) Wikipedia
Szinonimák
Gymnocalycium berchtii var. nataliae (NEUHUBER) MILT
Gymnocalycium morroense KULHÁNEK, REPKA & J.PROCH.
Gymnocalycium nataliae NEUHUBER
Gymnocalycium poeschlii NEUHUBER Érvényes név és szinonimák a Gymnocalycium berchtii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Magányos növekedésű, lapított, sötét (feketés‑szürke vagy feketésbarna) szár, kb. 2 cm magas és 4–6 cm átmérőjű Wikipedia Wikipédia .
Bordák száma 7–9, lapított.
Areolák oválisak, fehér vagy sárgás gyapjúval.
Tövisek: 3–5 darab, barnás‑fekete, ~7–10 mm hosszúak, testhez simulnak; néha egy középtövis is megfigyelhető Wikipedia Wikipédia .
Generatív test
Virág: tölcsérformájú, gyöngyház‑rózsaszín, barnás rózsaszín torokkal; hossza 5,3–7,9 cm, átmérője 4,3–6 cm Wikipedia .
Lepellevelek, porzók, bibeszál: nem részletezett az eredeti leírásban.
Termés: szürkészöld, hosszúkás gömb; mérete 21–42 mm × 9–20 mm. Magvak fekete színűek Wikipedia .
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány, endemikus faj, kb. 700 m tszf. magasságban, stabil populációval jelenik meg Wikipedia Wikipédia .
Élőhely: Erdős és nyílt, sziklás vagy sekély talajú területek Los Chañares térségében (~690 m).
Éghajlati tényezők: Meleg, száraz éghajlat; nyári esőzések és nagy napi hőingadozás jellemző.
Növénytársulás, életmód: Sziklás élőhelyeket kedveli, különösen függőleges rétegekkel rendelkező alapkőzeteken, sekély talajban.
Kultúrában tartás
Lassú növekedésű, de viszonylag könnyen virágzó faj. Porózus, mészkerülő kaktusztalajt igényel, gyökerei miatt legalább 10 cm mély cserép szükséges.
Átültetés: 2 évente vagy ha kinövi a cserepet.
Vízigény: nyáron bőséges, de kerülni kell a túlöntözést; télen szárazon tartandó, hőmérséklet 0–5 °C.
Fagyállóság: irodalmi adatok alapján –5 °C-ig elképzelhető (száraz körülmények között), de nem kísérleti bizonyíték alapján.
Szaporítás: magról, magvak 7–14 nap alatt csíráznak 21–27 °C‑on; félárnyékos, világos helyet igényel, erős napfénytől védeni kell.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Lapított, sötét színű szára, kevés és testhez simuló tövisei, továbbá nagy tölcsérvirágai különítik el más, színesebb vagy foha formájú Gymnocalycium fajoktól.
Egyéb érdekességek és tudományos kiegészítések
Konzerváció és faunisztikai státusz
A faj az IUCN vörös listán „Least Concern (LC)” státuszú, tehát jelenleg nem veszélyeztetett ResearchGate Wikipédia .
Evolúciós trendek, filogenetika
Molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a Gymnocalycium monofiletikus nemzetség, de a korábbi infragenetikus rendszerek (pl. Micro‑ és Macrosemineum) többszörös eredetűeknek bizonyultak ResearchGate . Az evolúció során megfigyelhető tendencia: csökkenő szárméret, kevesebb, gyengébb tövis, nagyobb magok, kialakuló naszfiform gyökerek, és száraz, zöld termés irányába történő változás ResearchGate PLOS .
Klimatikus niche evolúció és konzervativizmus
Egy 2025-ös tanulmány rámutat, hogy a keskeny elterjedésű Gymnocalycium fajok ökológiai niche-ei (klímaigényei) nem magas konzervativizmust mutatnak a filogenetikus kládon belül. A hőmérséklet‑niche rugalmassága jelentős, míg a csapadék‑niche általában konzervatívabb marad. Ez különösen fontos azon fajok számára, amelyek felszíni fasciculáris gyökérrel rendelkeznek: ezek a fajok potenciálisan érzékenyebbek a klímaváltozásra, mivel felszíni gyökereik gyorsabban károsodhatnak a melegedő talajban PLOS .
Szerzők és forrás
Írta: Jokhel Csaba Fotó: Jokhel Csaba Lektorálta és kiegészítette: –