Gymnocalycium berchtii
Tudományos név
Gymnocalycium berchtii NEUHUBER, 1997
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév görög eredetű („gymnos” = meztelen, „calyx” = kehely), utalva a virágcső tövistelenségére. A faj Ludwig C. A. Bercht holland gyűjtőről kapta a nevét, aki a Gymnocalycium nemzetség specialistája volt bioone.org +11 Wikipedia +11 Wikipédia +11 .
Típuspéldány
Első leírása: Gymnocalycium 10: 219, ábra, 1997 (NEUHUBER) Wikipedia
Szinonimák
Gymnocalycium berchtii var. nataliae (NEUHUBER) MILT
Gymnocalycium morroense KULHÁNEK, REPKA & J.PROCH.
Gymnocalycium nataliae NEUHUBER
Gymnocalycium poeschlii NEUHUBER Érvényes név és szinonimák a Gymnocalycium berchtii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Magányos növekedésű, lapított, sötét (feketés‑szürke vagy feketésbarna) szár, kb. 2 cm magas és 4–6 cm átmérőjű Wikipedia Wikipédia .
Bordák száma 7–9, lapított.
Areolák oválisak, fehér vagy sárgás gyapjúval.
Tövisek: 3–5 darab, barnás‑fekete, ~7–10 mm hosszúak, testhez simulnak; néha egy középtövis is megfigyelhető Wikipedia Wikipédia .
Generatív test
Virág: tölcsérformájú, gyöngyház‑rózsaszín, barnás rózsaszín torokkal; hossza 5,3–7,9 cm, átmérője 4,3–6 cm Wikipedia .
Lepellevelek, porzók, bibeszál: nem részletezett az eredeti leírásban.
Termés: szürkészöld, hosszúkás gömb; mérete 21–42 mm × 9–20 mm. Magvak fekete színűek Wikipedia .
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány, endemikus faj, kb. 700 m tszf. magasságban, stabil populációval jelenik meg Wikipedia Wikipédia .
Élőhely: Erdős és nyílt, sziklás vagy sekély talajú területek Los Chañares térségében (~690 m).
Éghajlati tényezők: Meleg, száraz éghajlat; nyári esőzések és nagy napi hőingadozás jellemző.
Növénytársulás, életmód: Sziklás élőhelyeket kedveli, különösen függőleges rétegekkel rendelkező alapkőzeteken, sekély talajban.
Kultúrában tartás
Lassú növekedésű, de viszonylag könnyen virágzó faj. Porózus, mészkerülő kaktusztalajt igényel, gyökerei miatt legalább 10 cm mély cserép szükséges.
Átültetés: 2 évente vagy ha kinövi a cserepet.
Vízigény: nyáron bőséges, de kerülni kell a túlöntözést; télen szárazon tartandó, hőmérséklet 0–5 °C.
Fagyállóság: irodalmi adatok alapján –5 °C-ig elképzelhető (száraz körülmények között), de nem kísérleti bizonyíték alapján.
Szaporítás: magról, magvak 7–14 nap alatt csíráznak 21–27 °C‑on; félárnyékos, világos helyet igényel, erős napfénytől védeni kell.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Lapított, sötét színű szára, kevés és testhez simuló tövisei, továbbá nagy tölcsérvirágai különítik el más, színesebb vagy foha formájú Gymnocalycium fajoktól.
Egyéb érdekességek és tudományos kiegészítések
Konzerváció és faunisztikai státusz
A faj az IUCN vörös listán „Least Concern (LC)” státuszú, tehát jelenleg nem veszélyeztetett ResearchGate Wikipédia .
Evolúciós trendek, filogenetika
Molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a Gymnocalycium monofiletikus nemzetség, de a korábbi infragenetikus rendszerek (pl. Micro‑ és Macrosemineum) többszörös eredetűeknek bizonyultak ResearchGate . Az evolúció során megfigyelhető tendencia: csökkenő szárméret, kevesebb, gyengébb tövis, nagyobb magok, kialakuló naszfiform gyökerek, és száraz, zöld termés irányába történő változás ResearchGate PLOS .
Klimatikus niche evolúció és konzervativizmus
Egy 2025-ös tanulmány rámutat, hogy a keskeny elterjedésű Gymnocalycium fajok ökológiai niche-ei (klímaigényei) nem magas konzervativizmust mutatnak a filogenetikus kládon belül. A hőmérséklet‑niche rugalmassága jelentős, míg a csapadék‑niche általában konzervatívabb marad. Ez különösen fontos azon fajok számára, amelyek felszíni fasciculáris gyökérrel rendelkeznek: ezek a fajok potenciálisan érzékenyebbek a klímaváltozásra, mivel felszíni gyökereik gyorsabban károsodhatnak a melegedő talajban PLOS .
Szerzők és forrás
Írta: Jokhel Csaba Fotó: Jokhel Csaba Lektorálta és kiegészítette: –