Thelocactus lausseri
Tudományos név
Thelocactus lausseri J. RIHA & J. BUSEK, 1986
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az ógörög thēlē („csecsbimbó, dudor”) és a latin cactus (“kaktosz” eredetű) összevonása, utalva a szemölcsös hajtásra. A faj nevet Alfons Lausser német kaktuszkutatóról kapta Josef Říha és Jan Busek által a 1986-os leírásban.
Típuspéldány
Első leírása: Kakteen und Sukkulenten 37: 164 (ábrákkal), 1986
Szinonimák
Nincsenek ismert szinonimák. Érvényes név és szinonimák a Thelocactus lausseri taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Gömb vagy röviden oszlopos, 8–15 cm magas, 5–8,5 cm széles. Fiatalon egyedileg növekszik, később kisebb csoportokat alkothat.
Bordáinak száma 8–10, kerekded szemölcsökkel. Wikipedia
Areolái nektármirigy nélküliek, átmérőjük kb. 5–6 mm. Wikipedia
Tövisek
Középtövisek: 4–6 db, 60–105 mm hosszúak, egyenes vagy kissé hajlottak, okkersárgától barnán át szürkés árnyalatig.
Peremtövisek: 20–25 db, 18–28 mm hosszú, egyenesek, világos színűek, gyakran fehérednek.
Generatív test
Virág
Átmérő: 25–45 mm; szín: fehéres alapon sötét rózsaszín középcsíkkal.
A belső lepellevelek keskenyek, kb. 25 mm hosszúak és 3 mm szélesek, hegyes végűek, fehéres vagy rózsaszín árnyalatban.
Termés és magok
Termése pikkelyes, szárazon felrepedő.
Magjai kb. 1,7–2 mm hosszúak és 1,2 mm szélesek.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam, Sierra de las Ovejas hegység, Cuatro Ciénegas északi térsége. 800–1500 m tszf. magasságban, kizárólag ezen a szűk területen ismert.
Élőhely: Száraz, mészkőtalajú cserjések között él, xerofit környezetben.
Éghajlati tényezők: Alacsony csapadék, kalcium-szénsavas talaj, félsivatagi jelleg.
Növénytársulás, életmód: Rendkívül lokalizált és ritka faj. Csak típuselőfordulás ismert.
Kultúrában tartás
Fiatal egyedek átültetése javasolt 2–3 évente. Talaja enyhén bázikus (pH ~8), mészkőzúzalékkal vagy alginittel beállítva.
Nyáron rendszeres öntözés, sok napfény és jó szellőzés szükséges, különösen el kell kerülni a túlöntözést és a pangó nedvességet.
Télen teljesen száraz tartás, 5–8 °C körüli hőmérséklettel; rövid ideig hidegebb hőmérséklet (fagyközeli) is tolerálható, de idős növényeknél nem ajánlott kockáztatni.
Szaporítása magról történik; vetéskor steril talaj és gombaölős kezelések ajánlottak. A magoncokat csak töviskezdemények után ültessük egyedileg.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít a Thelocactus bicolor fajra, de kisebb virágméret, eltérő virágszín és virágzási idő jellemzik. A virág színe hasonló lehet bizonyos Stenocactus (korábban Echinofossulocactus) fajok virágához. Virágrügyei ősszel képződnek, január végétől nyílnak. A test brombasára, bordáinak eloszlása és tövisei alapján felismerhető.
Egyéb érdekességek és tudományos kiegészítések
Konzerváció és státusz
Az IUCN jelenleg Data Deficient (DD) kategóriába sorolja a fajt, vagyis nem áll rendelkezésre elegendő adat a veszélyeztetettségi státusz pontos megállapításához.
A különböző források szerint a faj rendkívül szűk elterjedése (< 10 km²) jellemzi az endemikus mexikói kaktuszok egy részét, és fenyegetettsége főként az élőhely átalakulása, illegális gyűjtés és fejlesztések miatt veszélyeztetett lehet.
Filogenetika és rendszertan
A Thelocactus nemzetség filogenetikai elemzései (pl. Mosco & Zanovello 2000) PCA-alapú fenetikai vizsgálatok alapján támogatják a nemzetség monofiletikus egységét, bár Anderson és Doweld különálló csoportokat javasolt (pl. Hamatocactus elkülönítése). A nemzetség taxonómiai egységeiben még vita folyik.
Molekuláris eredetű vizsgálatok (2013, Vázquez‑Sánchez et al.) megerősítik, hogy a törzsileg a Cacteae törzsbe tartozik, de a nemzetségek határai (pl. Ferocactus, Stenocactus, Thelocactus) még vizsgálatra várnak, mivel nem mindegyik monofiletikus.
Ökológiai niche és elterjedés
Az elemzések szerint a Thelocactus fajok ökológiai igényei változatosak, de az éves csapadékmennyiség (különösen a legnedvesebb negyedév csapadéka) kritikus eltolódást mutat. A faj kis elterjedése miatt különösen érzékeny lehet a klímaváltozásra és az élőhelyváltozásra.
Szerzők és forrás
Írta: Havas László, Jokhel Csaba Fotó: Havas László Lektorálta és kiegészítette: –