Sulcorebutia alba
- Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978. Sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: érvényes
- Sulcorebutia alba Rausch in Succulenta (Netherlands) 50(5): 94. 1971 syn. sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: szinonima
- Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba (Rausch) Fritz & Gertel in Inform.-brief Freundeskreis Echinopseen 31: 13. 2001 syn. sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajt Rausch bolíviai kaktuszgyűjtő barátjáról és gyűjtőútjainak segítőjéről, Roberto Vasquez-ről nevezte el. Az itt tárgyalt forma nemzetségnevében a latin sulcus („barázda”) szóra utal, amely a Sulcorebutia nemzetség fajainál a szemölcsök tetején található barázdára vonatkozik.
A forma eredeti fajneve a tövisek színét jellemzi (alba = fehér).
Típuspéldány
- Gyűjtő: Walter Rausch
- Hely: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre–Los Alamos közötti út
- Magasság: 2900 m
- Gyűjtőszám: WR 472
- Első leírása: Succulenta 5: 94–96, 1971
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich H. Brandt, 1978
Szinonimák
- Sulcorebutia alba Rausch, 1971
- Weingartia alba (Rausch) F. H. Brandt, 1978
- Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba (Rausch) Fritz & Gertel, 2001
- Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia alba taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A leírás szerint egyhajtású növény, de kultúrában rendszerint kisebb csoportot alkot. Hajtásai körülbelül 20 mm magasak és 35 mm szélesek. Színük szürkészöld, gyakran lilásvöröses árnyalattal.
Szemölcsök
Szemölcsei (tuberkulum-ai) spirálisan rendezettek, a bordák száma körülbelül 30.
Areolák
Az areolák tojásdadok, körülbelül 3 mm hosszúak, fehér filces borításúak.
Tövisek
- Peremtövis: 20–24 darab, 3–4 mm hosszú, sörteszerű, erősen a hajtásra simuló és összefonódó, a hajtást teljesen befedő; színük fehér, tövük vörösesbarna vagy fekete.
Generatív test
Virág
A virágok körülbelül 3 cm hosszúak és szélesek. Színük mélyvörös, rózsaszínes torokkal.
- Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek mélyvörös színűek, rózsaszínes torokkal.
- Ivarlevelek: porzószálak belső körön sárgák vörös tövűek, a külsők sárgák; bibeszál zöld; bibe sárga, négyágú.
Termés
A termés vörösesbarna, 4–6 mm átmérőjű, barnás vagy vöröses pikkelyekkel és kevés fehér hajjal fedett.
- Magja: 1,5 mm hosszú és 1,2 mm széles, sötétbarna.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre és Los Alamos közötti terület, 2900 m tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: gyér növényzetű, sziklás hegyi lejtőkön, sziklagyepekben és sziklarepedésekben él; társuló fajként Echinopsis obrepanda is előfordul; magmatikus, vulkanikus és üledékes kőzeteken gyökerezik.
Kultúrában tartás
Magashegységi eredetű taxon, sok fényt és friss, mozgó levegőt igényel. Optimális a reggeli és kora délelőtti közvetlen napfény. Nyáron célszerű szabadban tartani, csapadék ellen védve. Talaja ásványi alapú, szinte teljesen humuszmentes, alacsony pH-értékű.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A taxont a mértékadó rendszerezők a Sulcorebutia vasqueziana faj izolált élőhelyi formájának tekintik, elkülönítése faji szinten nem indokolt.
Taxonómia és filogenetika
A Sulcorebutia alba Rausch által leírt taxon, amelyet később más nemzetségekbe is átsoroltak. A modern rendszertani feldolgozásokban a taxont nem önálló fajként, hanem szinonimaként kezelik.
Egyéb
Az ismert állomány egyetlen, elszigetelt populációból származik, minden ismert példány erről a lelőhelyről ismert.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 743. kártya