Mammillaria berkiana

Tudományos név

• Mammillaria mercadensis Patoni in Alianza Cient. Univ. 1: 54. 1910. Sec. Hunt (2016)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Mammillaria berkiana Lau, 1986
  A tudományos név státusza: szinonima
• Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, melynek jelentése mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös felépítésére utal. A fajt Horst Berk német kaktuszgyűjtő tiszteletére nevezték el, aki egyik alapítója és első elnöke volt a *Arbeitskreis für Mammillarienfreunde* nevű németországi Mammillaria-szakcsoportnak.

Típuspéldány

• Típuspéldány élőhelye: Mexikó, Jalisco állam, San Andrés Cohamiata környéke, Sierra Huichol, 2000 m tengerszint feletti magasságban
• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 37:33, 1986
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lau

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria berkiana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos vagy a tövénél sarjadó növény, fonalszerű gyökerekkel. Akár 40 hajtásból álló csoportokat képezhet. Az egyes hajtások átmérője 4–6 cm, színük világoszöld. A hajtáscsúcs bemélyült.

Szemölcsök

Hengeresek, 4,5 mm hosszúak, tövüknél 3 mm szélesek. A hajtáson 15:21 spirálarány szerint helyezkednek el.

Axillák

Csupaszak.

Tövisek

• Peremtövisek: 35–38 db, többségük 6 mm hosszú, az areola felső részén 4 mm. Merevek, sima felületűek, finom tűszerűek, fehérek, sugarasan, egy síkban állnak.
• Középtövis: 5–8 db. Egy középállású, 2–4 kampós, 10 mm hosszúak, a többi 4–5 mm. Vörösesbarna, tövük többnyire fehér. Alakjuk árszerű. Előre állók, sima vagy bolyhos, tollas felületűek is lehetnek.

• Mammillaria berkiana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Harangszerű, nem nyílik szélesre, átmérője kb. 10 mm. A virágcső 10 mm hosszú, mély bíborszínű.

• Külső lepellevelek: 3–5 mm hosszúak, 1,5 mm szélesek, mély bíborszínűek, széleken világosabbak, tövüknél zöldek.
• Belső lepellevelek: Ásószerűek, szélük sima, csúcsuk kissé visszahajló, sötétbíbor színűek, méretük megegyezik a külsőével.
• Porzószálak: Bíborszínűek.
• Portokok: Világossárgák.
• Bibeszál: Bíborszínű.
• Bibe: Középen bíbor, a bibeágak vége fehér.

Termés

Hengeres vagy bunkószerű, fehéres–rózsaszínű. Mérete 20 mm hosszú és 4 mm széles. A végén az elnyílt virág maradványai láthatók.

• Magja: Fényes fekete, 0,6 × 1,1 mm.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Jalisco állam, Sierra Huichol, San Andrés Cohamiata környéke

Élőhely: Gránitsziklákon létrejött humuszos felhalmozódásokban, gyakran mohás környezetben. A hegylánc 1800–2000 méteres sávjában fordul elő, ahol gránit- vagy konglomerát sziklák dominálnak.

• Éghajlati tényezők: Éves középhőmérséklet: 19 °C. December–január: 14,5 °C, június: 25,5 °C. Éves csapadék: 700 mm, főként júniustól októberig. Téli hónapok csapadékszegények.

Kultúrában tartás

Sziklalakó növényként fontos a jó vízáteresztésű, szemcsés (pl. homokos, kavicsos) talaj. Fejlődési időszakban sok fényt, jó szellőzést, óvatos öntözést igényel. Télen teljesen szárazon, fagymentes helyen tartsuk. Virágzási ideje szeptember–október, de gyakran januárban másodvirágzása is van.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A peremtövisek finom tűszerű szerkezete és a vöröses, kampós középtövisek jellemzőek. Harangszerű, sötét bíborszínű virágai nem nyílnak teljesen ki. A tövisezet és a virág jellege alapján könnyen elkülöníthető más fajoktól.

Egyéb

A fajt gyakran a Mammillaria mercadensis fajjal azonosítják. Az International Cactaceae Systematics Group szerint bizonytalan státuszú faj, valószínűleg a Mammillaria jaliscana egyik formája.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: Füleki József
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 543. kártya