Ugrás a tartalomhoz

„Selenicereus grandiflorus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
 
26. sor: 26. sor:
* ''Selenicereus coniflorus'' (Weing.) Britton & Rose
* ''Selenicereus coniflorus'' (Weing.) Britton & Rose
* ''Selenicereus hondurensis'' (K.Schum. ex Weing.) Britton & Rose
* ''Selenicereus hondurensis'' (K.Schum. ex Weing.) Britton & Rose
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Selenicereus\_grandiflorus] https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/%3Fsearch%3DSelenicereus_grandiflorus)
* https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Selenicereus_grandiflorus
Érvényes név és szinonímák a Selenicereus grandiflorus taxonnál
Érvényes név és szinonímák a Selenicereus grandiflorus taxonnál



A lap jelenlegi, 2025. augusztus 22., 19:59-kori változata

Tudományos név

Selenicereus grandiflorus (L.) Britton & Rose, 1909

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A fajnév, a grandiflorus a latin grandis (nagy) és florus (virág) szavakból származik, ami nagyvirágút jelent. Linnaeus 1753-ban azért adta ezt a nevet a növénynek, mert akkor ez volt az ismert legnagyobb virágú kaktuszfaj.

Típuspéldány

[Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye]

Első leírása: Carl Linnaeus írta le először 1753-ban, Cactus grandiflorus néven.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909

Szinonimák

Érvényes név és szinonímák a Selenicereus grandiflorus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtások karcsúak, kúszók vagy kapaszkodók, elágazók, és néha összegabalyodva nőnek. 10 méter hosszúra vagy még tovább is megnőhetnek, és gyakran léggyökereket is fejlesztenek. A szár merev, 10–25 mm vastag. A bordák száma 7–8, laposak, széles, lekerekített hornyok választják el őket. A hajtás felülete kékeszöld, hamvas.

Szemölcsök

Nincsenek igazi szemölcsök, a hajtások areoláinak elrendezése is eltér a többi kaktuszfajétól.

Axillák

A virágok a hajtások csúcsán, az areolákból nőnek.

Tövisek

Az areolákon rövid, gyapjas szőr és éles, sárgásbarna sertetövisek fejlődnek.

  • Peremtövis: Általában 7-11 darab, 4-10 mm hosszú, sárgásbarna vagy szürkés.
  • Középtövis: Egy-két darab, felfelé álló.

Generatív test

Virág

A virágok hatalmasak, 17–22,5 cm hosszúak, de akár 38 cm szélesek is lehetnek. Éjjel nyílnak, és illatuk a vaníliára és a narancsvirágra emlékeztet.

  • Külső lepellevelek: Hosszúkásak, keskenyek, a lazacszínűtől a sárgásig terjedő árnyalatúak.
  • Belső lepellevelek: Szélesek, lándzsa alakúak, fehérek.
  • Porzószálak: Fehérek.
  • Portokok: Sárgásak.
  • Bibeszál: Fehér.
  • Bibe: Fehér.

Termés

A termés tojásdad bogyó, 5–9 cm hosszú és 4,5–7 cm vastag, fehéres, rózsaszín, sárga vagy narancsszínű. A termés felszínét tövisek és szőrcsomók borítják, amelyek idővel lehullanak.

  • Magja: Vörösesbarna vagy fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Selenicereus grandiflorus Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras, Nicaragua, a Nagy-Antillák (Kuba, Jamaica, Puerto Rico) területén őshonos.

Élőhely: Száraz erdőkben, sziklákra vagy fákra kapaszkodva él, tengerszint felett 700 méteres magasságig.

  • Éghajlati tényezők: Száraz, trópusi vagy szubtrópusi éghajlatot kedvel.
  • Növénytársulás, életmód: Epifita (fákon élő) vagy litofita (sziklákon élő) életmódot folytat.

Kultúrában tartás

A növény gyorsan növekszik, de 2-3 évbe telhet, mire először virágzik. Jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag talajt igényel, nyáron elegendő nedvességgel. Télen szárazon kell tartani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Selenicereus grandiflorus a Hylocereeae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja.

Egyéb

A növényt gyakran hívják éjjeli királynőjének (Queen of the night) is, utalva arra, hogy a virágai éjszaka nyílnak. Az első leírt kaktuszfajok egyikeként tartják számon.

Szerzők és forrás

 * Szöveg: 
 * Kép: Jokhel Csaba
 * Lektorálta: 
 * Forrás: Wikipedia