Lobivia ferox (Echinopsis ferox)

Tudományos név

Echinopsis ferox (Britton & Rose) Backeb., 1936

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Szinonimák

Lobivia ferox

https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Lobivia_ferox_(Echinopsis_ferox)

Érvényes név és szinonimák a Lobivia ferox (Echinopsis ferox) taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kékeszöld, eleinte gömb alakú, később kissé hengeres, 25 cm magasra és 10–40 cm átmérőjűre is megnőhet.

Bordák

25–50, mélyen bemetszett, gumók között kb. 2 cm hosszúak.

Tövisek

Sugárirányú és központi tövisek nehezen különíthetők el, minden bimbóudvarban 4–15 tövis található, karcsútól a vastagig terjedő, kúpos, szélesebb tövű és szabálytalan hosszúságú. A leghosszabbak akár 8 cm vagy annál hosszabbak is lehetnek. Rugalmasak, felfelé íveltek, az új részeken esetenként kampós végűek. Színük fiatalon sárgástól barnáig változik, később szürke.

Generatív test

Virág

7–10 cm hosszúak, tölcsér alakúak, karcsú, ívelt csővel, hosszú fehér szőrökkel borítva. Lepel rövid, fehér, de szinte bármilyen szín előfordulhat.

• Lobivia ferox
• 
  1. Jokhel Csaba
• 
  2. Jokhel Csaba
• 
  3. Jokhel Csaba

Termés

Gömbölyded, sötétzöld, virágmaradványokkal.

Megjegyzés: A termés fehéres, nyálkás húsú, ehető, friss és kellemes ízű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Északnyugat-Argentína (Salta, Jujuy, kb. 2000 m), Nyugat-Bolívia (Oruro megye, Chuquisca: Észak-Camargo, kb. 3000 m), Északkelet-Chile (I. régió, Tarapacá, Iquique Altiplano, 3700–4000 m).

Élőhely: Magaslati gyepekben és cserjésekben, száraz dombokon, sziklák repedéseiben és kavicsos kibúvásokon, főként vulkanikus aljzaton, de más kőképződményeken is, északi, északkeleti és keleti lejtőkön, 10–30%-os dőléssel nyílt területeken vagy cserjések alatt.

Tengerszint feletti magasság: 1800–4000 m

Kultúrában tartás

Nyáron növekvő faj, termesztése nem okoz nehézséget.

Nyáron rendszeresen öntözzük, de a túlöntözést kerüljük. Jó vízelvezetést és nagyon porózus talajt igényel. Télen szárazon tartsuk.

Szaporítás: Magvetéssel jól szaporítható.

Egyéb

Nagyon változatos faj, különösen a tövisek alakjában és hosszában, valamint a virágok színében. A különböző formákat rendkívül nehéz felismerni a fajon belül.

Szerzők és forrás

Szöveg: [Szerző]

Kép: Jokhel Csaba

Lektorálta: [Lektor]

Forrás: Llifle.com