Acanthocalycium leucanthum (Echinopsis leucantha)

Tudományos név

• Acanthocalycium leucanthum (Gillies ex Salm-Dyck) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 29. 2012. Sec. Schlumpberger (2012)
  

A tudományos név státusza: érvényes

• Echinopsis leucantha (Gillies ex Salm-Dyck) Walpers, 1843
  

A tudományos név státusza: szinonima Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból alkották meg az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("ehinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A fajneve szintén ógörög, fehér tövisűt jelent a tövisek érett színére utalva, amelyek ritkán fehérek.

Szinonimák

• [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_leucantha Érvényes név és szinonimák a Echinopsis leucantha taxonnál
• Echinocactus leucanthus Gillies ex Salm-Dyck, 1834
• Echinopsis campylacantha Pfeiff., 1932
• Echinopsis melanopotamica Spegazzinii, 1905
• Echinopsis xiphacantha Y. Ho, 1957

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Törzse gömbölyű vagy megnyúlt gömb, rövid oszlop, 30-50 cm magas. 12-14 db bordája kissé lapított.

Areolák

A hosszúkás areolák közel vannak egymáshoz.

Tövisek

• Peremtövis: A peremtövisek száma 8 vagy több, kisebb-nagyobb mértékben hajlottak, színük barnás.
• Középtövis: 1 db középtövise hajlott, hossza akár 10 cm is lehet.

• Echinopsis leucantha
• 
  1.
• 
  2.

Generatív test

Virág

Virágának hossza általában 16 cm körüli, de akár 20 cm-es is lehet. A virágcső a toroknál mintegy 3 cm széles, sötétbarna, rajta elszórtan areolák találhatók, kis barna szőrcsomókkal. A porzók számos sorban helyezkednek el, a mélyen ülő bibét teljesen körülfogják. A virágok éjjel és nappal is nyitva vannak, kb. három napon át.

• Külső lepellevelek: A külső lepellevelek barnásak, szétállók, 2 cm hosszúak, csúcsuk hegyes, hártyaszerű.
• Belső lepellevelek: A szétálló belső lepellevelek általában három sort alkotnak, közülük a legkülső színe lilás, a legbelsők pedig fehérek, hegyes téglalap alakúak, 3 cm hosszúak.
• Bibeszál: Nincs információ.
• Bibe: A sokágú bibe színe zöld.

Termés

Gömbölyű, hús- vagy mélyvörös színű.

• Magja: A magvak feketék vagy sötétbarnák.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye: Mendoza, Argentína. Az ország nyugati részében terjedt el. Az E. melanopotamica néven leírt forma Dél-Argentínában, az E. campylacantha pedig Chilében honos.

Élőhely: Az élőhelyek tengerszint feletti magassága nagyon különféle, 200 métertől 2000 méterig mindenütt megtalálható, köves, sziklás felszíneken, lágyszárúak és ritkás cserjék között.

Kultúrában tartás

A kifejlett és megfelelően tartott növény hosszú, hajlott, sárga-barna töviseivel és szép alakjával nagyon impozáns látvány. A virágok a növény oldalán, középtájon elhelyezkedő areolákból fejlődnek. Kultúrában való tartása nem okozhat problémát. Nyáron akár teljes napfényen, esetleg némi árnyékolással üvegházban és szabadban is tartható, rendszeres öntözés mellet jól fejlődik. Télen fagymentes, világos elhelyezést igényel és teljesen száraz körülményeket. Talajként az átlagos, laza szerkezetű és semleges-közeli vagy enyhén savanyú keverék megfelel.

Egyéb

A fenti leírás a típusfajra vonatkozik. A fajt később több élőhelyről többféle néven leírták, amelyeket a későbbi rendszerezők szinonim névnek tekintettek. A kiterjedt élőhelynek köszönhetően a fenti leírástól többé-kevésbé eltérő formák is nagy számban előfordulnak. Az eltérések érinthetik a növény kifejlett méretét, a bordák és tövisek számát és a virágszín árnyalatait.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 222. kártya