Acanthocalycium spiniflorum (Lobivia spiniflora var. peitscheriana)

Tudományos név

• Acanthocalycium spiniflorum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Lobivia spiniflora (K. Schumann) Backeberg, 1929
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Nemzetségnevét Bolívia országról kapta, annak hangcserés névmódosításával (anagramma), utalva a genus elterjedési területében legnagyobb "részt vállaló" államra. A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú ("spinus" = tövis, "flora" = virág, ebből eredően a római vallásban a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi. Az itt tárgyalt forma névadójáról Backeberg az első leírásban semmiféle információt nem közöl. Más forrásból csak annyit tudunk róla, hogy egy Peitscher nevű kertészeti felügyelő volt Jénából.

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Lobivia spiniflora taxonnál
• Acanthocalycium peitscherianum Backeberg, 1936
• Echinopsis spiniflora (K. Sch.) Berger, 1929
• Acanthocalycium klimpelianum (Weid. & Werd.) Backeb., 1936
• Echinopsis klimpeliana Widl. & Werd., 1928
• Lobivia spiniflora var. peitscheriana (Backeb.) Rausch, 1985
• Acanthocalycium spiniflorum var. peitscherianum (Backeb) Donald, 1975

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, gömbszerű vagy kissé lapított gömb alakú növény. Átmérője 10 (Rausch szerint akár 19), magassága kb. 8 (60) cm. Színe sötétzöld vagy gyakran matt szürkészöld. 17-20 db éles, 1 cm magas bordája alig tagolt, viszonylag éles gerincű.

Areolák

Ovális areolái 6 mm hosszúak, egymástól 2 cm távolságra állnak, a fiatalabbakat sárgásbarna gyapjú fedi.

Tövisek

• Peremtövis: 6-10 db peremtövise egyenlőtlen hosszúságú, mindegyik rövidebb a középtöviseknél.
• Középtövis: 1-4 db középtövise 1-6 cm hosszú, egyenes vagy enyhén ívelt, árszerű.

• Lobivia spiniflora peitscheriana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.

Generatív test

Virág

Virágai 6 cm hosszúak és 3-4 (6) cm átmérőjűek, ritkán ennél nagyobbak is lehetnek. Alakjuk tölcsér- vagy harangszerű. A magházat és a virágcsövet hosszúkás pikkelyek és eltűnő tövisek fedik.

• Belső lepellevelek: Színük halvány rózsaszín vagy halvány lilásrózsaszín, esetleg fehér.
• Porzószálak: A porzók sárgák.
• Bibeszál: A bibeszál 10-15 mm hosszú, zöldes.
• Bibe: A bibeágak sárgák.

Termés

Gömbölyű, 1 cm átmérőjű, szőrös felületű, kiszáradva hosszában felnyíló.

• Magja: Magvai barnák, oválisak, dudoros felületűek, kb. 1,3×1,1×1 mm méretűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A leírás alapját képező példányt Hosseus gyűjtötte Argentínában, a gyűjtés pontos helye nem ismert. Backeberg Córdoba környékét valószínűsíti az első leírásban. Az ismert gyűjtések is Córdoba tartomány területén történtek, 600-1000 méteres magasságokban.

Élőhely: Itt viszonylag gazdag, alacsony lágyszárú növényzettel közepesen fedett sziklagyepekben él, amelyeket ritkásan cserjék tarkítanak.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő taxon. Fontos, hogy a fejlődési időszakban minél több közvetlen napfény érje, így őrzi meg kissé lapos gömbszerű alakját, szürkés színét, és fejleszt szép töviseket. Sem növényházban, sem szabadban nem igényel árnyékolást, azonban annál több friss levegőt. Legcélszerűbb a szabadban tartani, ha a csapadék elleni védelem megoldható. Virágzása több hullámban történik, a nyári hónapokban bármikor számíthatunk újabb bimbók megjelenésére. Talaja legyen ásványokban gazdag, enyhén savanyú. Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen, nyugalomban fagypont körüli hőmérséklet sem károsítja.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon nagyon hasonlít az Echinopsis klimpeliana néven leírt növényhez, lényeges különbség a kisebb tövisszámban és a virágok halványlilás illetve rózsaszínes árnyalatában van.

Egyéb

A ma érvényes rendszertan az Echinopsis klimpeliana-t és a Lobivia spiniflora-t is az Echinopsis spiniflora faj szinonimáinak tekinti, amely véleménnyel nem nehéz azonosulni. A gyűjtők azonban tisztelik a kis különbözőségeket is, ezért növényeik jeltábláin szívesen használják ezeket az ódivatú neveket. Az újabb genetikai vizsgálatok alapján visszakerült a Lobivia nemzetségbe. (Lásd Hunt et al. The New Cactus Lexicon illusztrációs kötetének 2. kiadását).

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 568. kártya