Ugrás a tartalomhoz

„Acanthocalycium spiniflorum (Echinopsis klimpeliana)” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
 
(3 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==
''Acanthocalycium klimpelianum'' Werdermann, 1937
'''A tudományos név státusza:''' érvényes
https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/f516812d-18ac-4d80-a1f8-284f0b625808


* ''Echinopsis klimpeliana'' Weidlich & Werderm., 1928
'''A tudományos név státusza:''' szinonima
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)


=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnév a görög acantho (tövises) és a calycium (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra. A fajnév ''klimpelianum'' a növény felfedezője, K. Klimpel tiszteletére kapta a nevét.
A nemzetségnév a görög ''acantho'' (tövises) és a ''calycium'' (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra.
 
A szinonim nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "-''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növényhajtás tövises voltát jellemzi. A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú ("''spinus''"=tövis, "''flora''"=virág, a római vallásban a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi. Az itt tárgyalt forma névadója '''Georg Klimpel''' német kertészmérnök, akinek Berlin környékén (Kleinmachnow) kaktuszkertészete volt. 1959-ben halt meg.
=== Típuspéldány ===
Gyűjtője Dr. K. Klimpel volt, a típuspéldány feltehetően Argentínából, Córdoba tartományból származik.
 
'''Első leírása:''' (Weidlich & Werderm.) Backeb., Kaktus-ABC: 225. 1936


=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===
* ''Echinopsis klimpeliana'' (Werderm.) Friedrich 1974
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_klimpeliana Érvényes név és szinonimák a Echinopsis klimpeliana taxonnál]
* Érvényes név és szinonimák a Acanthocalycium klimpelianum taxonnál
* ''Acanthocalycium klimpelianum'' (Weid. & Werd.) Backeb., 1936
* ''Acanthocalycium peitscherianum'' Backeb., 1935
* ''Lobivia klimpeliana'' (Weid. & Werd.) A. Berger, 1929
* ''Echinopsis peitscheriana'' (Backeb.) Fridrich & Rowley, 1974


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
26. sor: 21. sor:


==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====
A növény magányos, lapos gömbölyű testű. Átmérője eléri a 10 cm-t, magassága 8-10 cm. Színe sötétzöld.
Alakja kissé lapított gömb, enyhén benyomott csúccsal (kultúrában idős korra ez a jelleg eltűnhet). Átmérője 10 cm körüli, színe fűzöld, vagy sötétzöld. A hajtáscsúcs gyapjas. Egyenes lefutású, magas, éles bordáinak a száma általában 15-18 db, de elérheti a 20-at is. A bordákat a borda élére merőleges, mély barázdák tagolják.


==== Szemölcsök ====
==== Szemölcsök ====
Nincsenek, a bordák a tövüknél dudorokra tagoltak, amelyekbe az areolák beágyazódnak.
Az oldalról összenyomott szemölcsök és az enyhén beléjük nyomódott areolák összefüggő sort alkotnak.


==== Areolák ====
==== Areolák ====
A bordák élein elhelyezkedő areolák 8-12 mm távolságra állnak egymástól.
Az areolák oválisak, 6×4 mm-esek, színük eleinte sárgásfehér, később szürkéssé válnak.


==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
* '''Peremtövis:''' 1-4, szívós, kissé ívelt, 1,5-2,5 cm hosszú, világosbarna, sárgás vagy szaruszínű.
Tövisei erősek, egyenesek, lehetnek sugarasan szétállók, vagy a növénytől elállók. Hosszuk 15 mm körüli. A fiatal tövisek színe barna, a tövüknél sárgásak. Később általában kifehérednek, csak a hegyük marad barna.
* '''Középtövis:''' gyakran, de nem mindig, van 1-2 középtövise


<gallery mode="packed-hover" heights="150" caption="Acanthocalycium klimpelianum">
* '''Peremtövis:''' A peremtövisek száma 7-9.
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 01.jpg|1.
* '''Középtövis:''' A középtövisek száma általában 2-3 db, de lehet 1 és 4 is.
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 02.jpg|2.
<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinopsis klimpeliana">
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 03.jpg|3.
Fájl:Echinopsis klimpeliana 01.jpg|1.
Fájl:Echinopsis klimpeliana 02.jpg|2.
Fájl:Echinopsis klimpeliana 03.jpg|3.
</gallery>
</gallery>


47. sor: 43. sor:


==== Virág ====
==== Virág ====
A virágok a hajtás oldalán, a csúcshoz közel fejlődnek, 4-5 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek. Tölcsér alakúak, a virágcsövet sűrűn borítják a tüskés areolák. 3-4 cm (vagy több) átmérőjű, tölcsérszerűtől harang alakúig terjedő, felálló, általában fehér, de tiszta pasztellrózsaszín vagy lilarózsaszín is lehet.
Virágai a hajtáscsúcs körül fejlődnek. Hosszuk 60, átmérőjük 40 mm. A virágcsövet pikkelyek borítják. Ezek a magházon aprók, sűrűn állók, tövisesek, színük szalmasárga. Felfelé haladva a pikkelyek mérete nő, színük rózsaszínesre vált, a tövisesség eltűnik. A virágtorok zöld.


* '''Belső lepellevelek:''' Fehér, esetenként rózsaszín árnyalatú.
* '''Külső lepellevelek:''' A külső lepellevelek spatula alakúak, színük fehér, rózsaszínes középcsíkkal, a csúcsuk sötétbarna.
* '''Porzószálak:''' Fehérek.
* '''Belső lepellevelek:''' A belső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a csúcsuk legvégén apró, barna színeződéssel.
* '''Portokok:''' Sárgák.
* '''Porzószálak:''' Porzói egy sort alkotnak, száluk halványzöld.
* '''Bibeszál:''' Fehéres.
* '''Portokok:''' A portokok krémsárgák.
* '''Bibe:''' Fehéres vagy halványrózsaszín.
* '''Bibeszál:''' A halványzöld, 11 ágú bibe szára zöld.


==== Termés ====
==== Termés ====
A termés zöldes, tojásdad alakú, tövisekkel és gyapjúval borított. Érés után felreped.
Kb. 1 cm átmérőjű, megszáradó.


* '''Magja:''' Fényes fekete, 1-1,5 mm hosszú, felülete enyhén recézett.
* '''Magja:''' Magjai barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek.
 
<gallery mode="packed-hover" heights="150" caption="Acanthocalycium klimpelianum">
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 01.jpg|1.
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 02.jpg|2.
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 03.jpg|3.
</gallery>


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' Argentína, Córdoba tartomány, San Alberto megye.
'''Földrajzi elterjedés:''' Típus élőhelye Argentínában, Córdoba tartományban, Córdoba város közelében található. Elterjedési területe Córdoba, Catamarca és Santiago del Estero tartományokra terjed ki, a populációk 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban élnek.
 
'''Élőhely:''' Élőhelyén sok szárazságtűrő lágyszárú található, ritkásan fedve a talaj- ill. kőzetfelületeket, alacsony cserjékkel. Fajunk nem ritkán ezek némi árnyékolásában nő.
'''Élőhely:''' Magashegyi, száraz területeken, sziklás lejtőkön és gyepekben él.
 
* '''Éghajlati tényezők:''' 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban, viszonylag hűvös, száraz éghajlaton fordul elő.
* '''Növénytársulás, életmód:''' Szárazságtűrő fajok, pozsgások és fűfélék között él, gyakran a sziklák repedéseiben.


== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==
Könnyen tartható faj, jól viseli a száraz körülményeket. A virágzáshoz elengedhetetlen a téli hűvös, száraz pihenőidőszak, amikor a hőmérséklet 5-10 °C körüli. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést igényel, a pangó vizet nem tolerálja. Jó vízáteresztő, ásványi talajban érzi magát a legjobban.
Igényei és gondozási ismeretei megegyeznek az ''Echinopsis spiniflora'' fajnál leírtakkal. Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban, vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5-6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5 -10 °C-on optimális. Magról könnyen szaporítható.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A faj virágainak narancssárga színe a legfontosabb megkülönböztető jegy a rokon fajoktól, mint például az ''Acanthocalycium glaucum'', melynek virágai fehérek vagy halványrózsaszín árnyalatúak.
A címlapon bemutatott példány tövisezete eltér a leírástól. Az idős tövisek fekete színe valószínűleg egyedi tulajdonság. A tövisszám több areolán is lényegesen kevesebb, mint a leírásban közöltek. Ennek az lehet az oka, hogy a növény valamikor sok évvel ezelőtt gyökerét veszítette. El nem pusztult, némi fejlődést is mutatott, de új gyökereket csak két évvel ezelőtt növesztett. A fiatal areolákon látható tövisek már megfelelnek a leírásnak.


== Egyéb ==
== Egyéb ==
A faj viszonylag ritkán fordul elő a természetben, de a termesztésben elterjedt. A populációk nemzetközi veszélyeztetettsége a gyűjtés miatt növekszik.
'''Rausch''' az összes ''Acanthocalycium'' taxont a ''Lobivia'' nemzetségbe sorolta. Fajként csak a ''spiniflora''-t és a ''thionantha''-t ismerte el, az összes többi taxon ezek alá sorolta varietas-ként. A jelenleg érvényes rendszertan ezt az álláspontot elfogadta, bár mind az ''Acanthocalycium'', mind a ''Lobivia'' nemzetséget az ''Echinopsis'' nemzetség alá vonta alnemzetségként. A ''thionantha'' faj alatt három alfajt is megkülönböztet, míg a ''spiniflora'' fajnál, elismerve a ''klimpeliana'' morfológiai eltéréseit, alfaji rang felállítását nem látta indokoltnak.


== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==
* '''Szöveg:'''  
 
* '''Kép:''' Jokhel Csaba
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Lektorálta:''' -
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán és Kiss László
* '''Forrás:'''  
* '''Lektorálta:''' Papp László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 568. kártya


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Acanthocalycium]]
[[Kategória:Acanthocalycium]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

A lap jelenlegi, 2025. augusztus 23., 18:18-kori változata

Tudományos név

  • Echinopsis klimpeliana Weidlich & Werderm., 1928

A tudományos név státusza: szinonima Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög acantho (tövises) és a calycium (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra. A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növényhajtás tövises voltát jellemzi. A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú ("spinus"=tövis, "flora"=virág, a római vallásban a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi. Az itt tárgyalt forma névadója Georg Klimpel német kertészmérnök, akinek Berlin környékén (Kleinmachnow) kaktuszkertészete volt. 1959-ben halt meg.

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alakja kissé lapított gömb, enyhén benyomott csúccsal (kultúrában idős korra ez a jelleg eltűnhet). Átmérője 10 cm körüli, színe fűzöld, vagy sötétzöld. A hajtáscsúcs gyapjas. Egyenes lefutású, magas, éles bordáinak a száma általában 15-18 db, de elérheti a 20-at is. A bordákat a borda élére merőleges, mély barázdák tagolják.

Szemölcsök

Az oldalról összenyomott szemölcsök és az enyhén beléjük nyomódott areolák összefüggő sort alkotnak.

Areolák

Az areolák oválisak, 6×4 mm-esek, színük eleinte sárgásfehér, később szürkéssé válnak.

Tövisek

Tövisei erősek, egyenesek, lehetnek sugarasan szétállók, vagy a növénytől elállók. Hosszuk 15 mm körüli. A fiatal tövisek színe barna, a tövüknél sárgásak. Később általában kifehérednek, csak a hegyük marad barna.

  • Peremtövis: A peremtövisek száma 7-9.
  • Középtövis: A középtövisek száma általában 2-3 db, de lehet 1 és 4 is.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtáscsúcs körül fejlődnek. Hosszuk 60, átmérőjük 40 mm. A virágcsövet pikkelyek borítják. Ezek a magházon aprók, sűrűn állók, tövisesek, színük szalmasárga. Felfelé haladva a pikkelyek mérete nő, színük rózsaszínesre vált, a tövisesség eltűnik. A virágtorok zöld.

  • Külső lepellevelek: A külső lepellevelek spatula alakúak, színük fehér, rózsaszínes középcsíkkal, a csúcsuk sötétbarna.
  • Belső lepellevelek: A belső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a csúcsuk legvégén apró, barna színeződéssel.
  • Porzószálak: Porzói egy sort alkotnak, száluk halványzöld.
  • Portokok: A portokok krémsárgák.
  • Bibeszál: A halványzöld, 11 ágú bibe szára zöld.

Termés

Kb. 1 cm átmérőjű, megszáradó.

  • Magja: Magjai barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentínában, Córdoba tartományban, Córdoba város közelében található. Elterjedési területe Córdoba, Catamarca és Santiago del Estero tartományokra terjed ki, a populációk 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban élnek. Élőhely: Élőhelyén sok szárazságtűrő lágyszárú található, ritkásan fedve a talaj- ill. kőzetfelületeket, alacsony cserjékkel. Fajunk nem ritkán ezek némi árnyékolásában nő.

Kultúrában tartás

Igényei és gondozási ismeretei megegyeznek az Echinopsis spiniflora fajnál leírtakkal. Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban, vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5-6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5 -10 °C-on optimális. Magról könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A címlapon bemutatott példány tövisezete eltér a leírástól. Az idős tövisek fekete színe valószínűleg egyedi tulajdonság. A tövisszám több areolán is lényegesen kevesebb, mint a leírásban közöltek. Ennek az lehet az oka, hogy a növény valamikor sok évvel ezelőtt gyökerét veszítette. El nem pusztult, némi fejlődést is mutatott, de új gyökereket csak két évvel ezelőtt növesztett. A fiatal areolákon látható tövisek már megfelelnek a leírásnak.

Egyéb

Rausch az összes Acanthocalycium taxont a Lobivia nemzetségbe sorolta. Fajként csak a spiniflora-t és a thionantha-t ismerte el, az összes többi taxon ezek alá sorolta varietas-ként. A jelenleg érvényes rendszertan ezt az álláspontot elfogadta, bár mind az Acanthocalycium, mind a Lobivia nemzetséget az Echinopsis nemzetség alá vonta alnemzetségként. A thionantha faj alatt három alfajt is megkülönböztet, míg a spiniflora fajnál, elismerve a klimpeliana morfológiai eltéréseit, alfaji rang felállítását nem látta indokoltnak.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán és Kiss László
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 568. kártya