Epiphyllum laui

Tudományos név

Epiphyllum laui Kimnach & J. F. L. Macbride, 1990

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Ez a faj Alfred B. Lau-ról kapta a nevét, aki 1975-ben felfedezte.

Típuspéldány

Alfred B. Lau, Mexikó: Észak-Tumbala, Chiapas állam, 1975

Első leírása: Myron Kimnach, 1990

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Myron Kimnach, 1990

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Epiphyllum laui taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokrosan elágazó litofita, hajtásainak töve 10–20 mm hosszan hengeres, 6–9 mm átmérőjű, a hajtás többi része lapított, 50–70 mm széles, az areoláknál bevágott, színük viaszos zöld. A szárak tövében vagy oldalirányban elágaznak, a tövük keskeny, vagy 1–2 cm hosszan szubterális, lapított részeik egyenesek, kissé tompák, 5–7 cm szélesek, a középső erezetük kiálló, csipkézett, gyakran enyhén hullámos. A szárak simák, tövében vagy oldalirányban elágaznak, és akár 7 cm szélesre is megnőhetnek.

Areolák

Areolái kevéssé gyapjasak. A bimbóudvarokat 2 mm széles és 1 mm hosszú, barnás krémszínű levelek rejtik.

Tövisek

• A tövisek 1-3 (-5) számúak, 3–5 mm hosszúak, szőrszerűek, barnássárgák. A szőrszerű barnássárga tövisek főként a szárak szubteréta részén találhatók.

Generatív test

Virág

Virágai nappal nyílnak, két napig is nyitva maradnak, 150–160 mm hosszúak, 140–160 mm szélesek, tölcsér alakúak. A pericarpium olívazöld, némi rózsaszínes árnyalattal, kevéssé gyapjas, és a pikkelyek tövében 1-3 szört hordoz. a virágtölcsér 90 mm hosszú, 9–10 mm átmérőjű, olívaszínű, majd feljebb rózsaszínűvé vagy sárgává válik.

• Külső lepellevelek: Visszahajlanak, majdnem elfordulnak vagy felfelé emelkednek, a virágágytól 1,5 cm-en belül rögzülnek, egyenes-vastag alakúak, meglehetősen hirtelen kihegyezettek, 7–9 cm hosszúak, 5–10 mm szélesek, legkülső vörösesnarancssárga vagy vörösessárga, legbelső tiszta sárga. A külső szirmok vöröses-narancssárgás színűek, a közepük sárga.
• Belső lepellevelek: 11 darabot tartalmaznak, harang alakú fürtöt alkotnak, tojásdad-hosszúkásak, hirtelen arisztokratáltak, 6–7 cm hosszúak, 20–22 mm szélesek, legkülső fehér, sárga árnyalatú, legbelső tiszta fehér. A belső szirmok fehérek.
• Porzószálak: 4 cm hosszú porzók, krémszínűek, torokkört alkotnak a vaják csúcsán.
• Portokok: Világossárgák.
• Bibeszál: Bibéje 12,5 cm hosszú, 8 lebenyük tágul és visszahajló, krémszínűek.
• Bibe: Krémfehér.

Termés

60–80 mm hosszú, 20–30 mm átmérőjű kárminvörös, fehér pulpájú, idősen rózsaszínné váló bogyó. Hosszúkás, (4-5) 6 (-8) cm hosszú, középen 2-3 (3-4) cm vastag, kárminvörös, húsa fehér, teljesen éretten rózsaszín.

• Magja: Tojásdadok-bőr alakúak, 2×1 mm nagyságúak, feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó (Chiapas állam).

Élőhely: A gyűjtés helyén a növény litofitikus lávafolyásokon, a fák árnyékában 1800–2200 m tszf. magasságban, nem kizárt azonban, hogy máshol epifitikus növény.

• Éghajlati tényezők: 10 °C-nál melegebbet igényel, de a vegetációs időszakban legalább 15 °C-ot neveljük.
• Növénytársulás, életmód: Litofitonként és epifitonként nő.

Kultúrában tartás

A növény a magas páratartalmat és a talajnedvességet, valamint a viszonylag hűvös körülményeket kedveli. A legjobb fűtött üvegházban, télikertben vagy beltérben termeszteni őket. Helyezd a cserepeket világos, szűrt fénybe, közepes vagy magas páratartalom mellett. A páratartalom növeléséhez helyezd a cserepet egy kaviccsal teli tálcára, és töltsd fel vízzel, de ne annyit, hogy a víz elérje a felszínt. Ezek a kaktuszok erősen lecsapolt termesztőközeget igényelnek. Neveld őket szabványos kaktuszföldben, kaviccsal vagy perlittel. Alternatív megoldásként keverj össze három rész vályogalapú komposztot két rész kaviccsal vagy perlittel és egy rész tőzegmentes, többcélú komposzttal. A faj egy gyorsan növő növény, de köztudottan a szárszövet elhalásától szenved. Mivel a elhalást vírusfertőzés okozhatja, nem ajánlott dugványozni azokat a növényeket, amelyekről ismert, hogy vírusos károsodást mutatnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Közeli rokona az Epiphyllum anguliger és Epiphyllum crenatum fajoknak, azokhoz hasonlóan több napig nyílnak virágai.

Egyéb

Bár a fajt 1975-ben fedezték fel, és kultúrában már többen beszámoltak virágzásáról, leírására csak 1990-ben kerülhetett sor, amikor először virágzott a Huntington Botanical Garden-ben. Késői felfedezése miatt az X Epicactus hibridekben nincs jelen genetikai állománya.

Szerzők és forrás

• Szöveg:Jokhel Csaba
• Kép: Varga Zsolt
• Lektorálta:
• Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Epiphyllum_laui