Epiphyllum laui

Tudományos név

Epiphyllum laui Kimnach & J. F. L. Macbride, 1990

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Ez a faj Alfred B. Lau-ról kapta a nevét, aki 1975-ben felfedezte.

Típuspéldány

Alfred B. Lau, Mexikó: Észak-Tumbala, Chiapas állam, 1975

Első leírása: Myron Kimnach, 1990

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Myron Kimnach, 1990

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Epiphyllum laui taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokrosan elágazó litofita, hajtásainak töve 10–20 mm hosszan hengeres, 6–9 mm átmérőjű, a hajtás többi része lapított, 50–70 mm széles, az areoláknál bevágott, színük viaszos zöld. A szárak tövében vagy oldalirányban elágaznak, a tövük keskeny, vagy 1–2 cm hosszan szubterális, lapított részeik egyenesek, kissé tompák, 5–7 cm szélesek, a középső erezetük kiálló, csipkézett, gyakran enyhén hullámos. A szárak simák, tövében vagy oldalirányban elágaznak, és akár 7 cm szélesre is megnőhetnek.

Areolák

Areolái kevéssé gyapjasak. A bimbóudvarokat 2 mm széles és 1 mm hosszú, barnás krémszínű levelek rejtik.

Tövisek

• A tövisek 1-3 (-5) számúak, 3–5 mm hosszúak, szőrszerűek, barnássárgák. A szőrszerű barnássárga tövisek főként a szárak szubteréta részén találhatók.

Generatív test

Virág

Virágai nappal nyílnak, két napig is nyitva maradnak, 150–160 mm hosszúak, 140–160 mm szélesek, tölcsér alakúak. A pericarpium olívazöld, némi rózsaszínes árnyalattal, kevéssé gyapjas, és a pikkelyek tövében 1-3 szört hordoz. a virágtölcsér 90 mm hosszú, 9–10 mm átmérőjű, olívaszínű, majd feljebb rózsaszínűvé vagy sárgává válik.

• Külső lepellevelek: Visszahajlanak, majdnem elfordulnak vagy felfelé emelkednek, a virágágytól 1,5 cm-en belül rögzülnek, egyenes-vastag alakúak, meglehetősen hirtelen kihegyezettek, 7–9 cm hosszúak, 5–10 mm szélesek, legkülső vörösesnarancssárga vagy vörösessárga, legbelső tiszta sárga. A külső szirmok vöröses-narancssárgás színűek, a közepük sárga.
• Belső lepellevelek: 11 darabot tartalmaznak, harang alakú fürtöt alkotnak, tojásdad-hosszúkásak, hirtelen arisztokratáltak, 6–7 cm hosszúak, 20–22 mm szélesek, legkülső fehér, sárga árnyalatú, legbelső tiszta fehér. A belső szirmok fehérek.

• Porzószálak: 4 cm hosszú porzók, krémszínűek, torokkört alkotnak a vaják csúcsán.
• Portokok: Világossárgák.
• Bibeszál: Bibéje 12,5 cm hosszú, 8 lebenyük tágul és visszahajló, krémszínűek.
• Bibe: Krémfehér.

Termés

60–80 mm hosszú, 20–30 mm átmérőjű kárminvörös, fehér pulpájú, idősen rózsaszínné váló bogyó. Hosszúkás, (4-5) 6 (-8) cm hosszú, középen 2-3 (3-4) cm vastag, kárminvörös, húsa fehér, teljesen éretten rózsaszín.

• Magja: Tojásdadok-bőr alakúak, 2×1 mm nagyságúak, feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó (Chiapas állam).

Élőhely: A gyűjtés helyén a növény litofitikus lávafolyásokon, a fák árnyékában 1800–2200 m tszf. magasságban, nem kizárt azonban, hogy máshol epifitikus növény.

• Éghajlati tényezők: 10 °C-nál melegebbet igényel, de a vegetációs időszakban legalább 15 °C-ot neveljük.
• Növénytársulás, életmód: Litofitonként és epifitonként nő.

Kultúrában tartás

A növény a magas páratartalmat és a talajnedvességet, valamint a viszonylag hűvös körülményeket kedveli. A legjobb fűtött üvegházban, télikertben vagy beltérben termeszteni őket. Helyezd a cserepeket világos, szűrt fénybe, közepes vagy magas páratartalom mellett. A páratartalom növeléséhez helyezd a cserepet egy kaviccsal teli tálcára, és töltsd fel vízzel, de ne annyit, hogy a víz elérje a felszínt. Neveld őket szabványos kaktuszföldben, kaviccsal vagy perlittel. Alternatív megoldásként keverj össze három rész vályogalapú komposztot két rész kaviccsal vagy perlittel és egy rész tőzegmentes, többcélú komposzttal. A faj egy gyorsan növő növény, de köztudottan a szárszövet elhalásától szenved. Mivel a elhalást vírusfertőzés okozhatja, nem ajánlott dugványozni azokat a növényeket, amelyekről ismert, hogy vírusos károsodást mutatnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Közeli rokona az Epiphyllum anguliger és Epiphyllum crenatum fajoknak, azokhoz hasonlóan több napig nyílnak virágai.

Egyéb

Bár a fajt 1975-ben fedezték fel, és kultúrában már többen beszámoltak virágzásáról, leírására csak 1990-ben kerülhetett sor, amikor először virágzott a Huntington Botanical Garden-ben. Késői felfedezése miatt az X Epicactus hibridekben nincs jelen genetikai állománya.

Szerzők és forrás

• Szöveg:Jokhel Csaba
• Kép: Varga Zsolt
• Lektorálta:
• Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Epiphyllum_laui