Neowerdermannia vorwerkii

Tudományos név

Neowerdermannia vorwerkii Frič, 1930

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A "vorwerkii" fajnév Wilhelm Vorwerk (1873-1936) német kertészre, a berlini botanikus kert műszaki igazgatójára utal.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lapított gömbölyded, részben föld alatti, zöld, halványzöld vagy sötétszürkészöld, 6-8(-10) cm átmérőjű.

Szemölcsök

Tompa kúp alakúak.

Areolák

A kaktuszokra jellemzőtől eltérően, a szemölcsök tövében találhatók, nem a csúcsukon, fiatalon fehér gyapjúszőrűek.

Tövisek

• Peremtövis: Legfeljebb 10, sugárirányban, csillagszerűen szétterülők, görbültek, először feketés, később fehéres vagy barnás színűek, legfeljebb 17 mm hosszúak. A legalsó lefelé irányul.
• Középtövis: 1-3, gyakran horgas, fehéres, barnás vagy szürkés színűek, legfeljebb 2(-4) cm hosszúak.

• Neowerdermannia vorwerkii
• 
  Nyúl Gábor

Generatív test

Virág

• Külső lepellevelek: A virágcső rövid és pikkelyekkel borított, sörték és tövisek nélküli.

• Belső lepellevelek: Fehérek vagy halványlilás-rózsaszínek, sötétebb középvonallal.

• Porzószálak: A porzószálak fehérek.

• Portokok: A portokok fehérek.

• Bibeszál: A bibeszál rövid.

• Bibe: A bibe 5-7.

Termés

Mélyen a szemölcsök között ül, gömbölyded, zöld, majd vöröses lesz, 5-8 mm átmérőjű. Éretten a termés tetejének közelében részleges, körkörös repedéssel nyílik, a részleges terméssapka kb. 160°-ban kifelé dől. A termések a következő évben érnek be.

• Magja: Feketés-barna, nagy, 2,2 x 1,4 mm, rögös felületű, széles ovális vagy vessző alakú, barázdált; a hilum körül kiszélesedő szegélyű; a sejtek fokozatosan kisebbek a hilum felé haladva. A hilum nem feltűnő.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Széles körben elterjedt és viszonylag bőséges faj, 3000-5000 méteres tengerszint feletti magasságban, a jujuyi Punától a saltai keleti területekig Argentínában, valamint Oruroban, Bolíviában, és valószínűleg egy kis részben Peruban is (Neowerdermannia peruviana?).

Élőhely: A Neowerdermannia vorwerkii egy rejtett életmódú faj, amely sziklás talajon, magashegyi füves területeken nő. A hideg idő beálltával a növények mélyebbre húzódnak a talajba.

• Növénytársulás, életmód: Jujuy-ban (Argentína) és Bolíviában ezt a kaktuszt burgonya helyettesítőként fogyasztják. Különösen ünnepi alkalmakra készítenek belőle ételeket. A jelentések szerint évente akár 30 000 növényt is betakarítanak fogyasztásra az ünnepi időszakban. Azonban nem ismert, hogy ez a gyűjtés milyen hatással van a faj populációjára, és elterjedési területének számos részén viszonylag bőségesnek tűnik.

Kultúrában tartás

Ezek a növények hegyvidéki területekről származnak, ezért kedvelik az erős fényt, a hűvös és száraz körülményeket télen; ez fontos a virágzáshoz és az egészségük megőrzéséhez is. E hűvös téli időszak (0-10°C) nélkül általában nem hoznak sok bimbót. Vastag karógyökerük van, nehezen tarthatók és hajlamosak a rothadásra a túlzott öntözés miatti nagy érzékenységük miatt, saját gyökerükön nehéz nagy méretűre növeszteni őket. Gyakran oltják, hogy elkerüljék a gyökérproblémákat és megkönnyítsék a termesztésüket.

• • Napfény: ** Napos-világos kitettségre alkalmas; a gyenge árnyékot is elviseli.

• • Gondozás: ** Szellős helyet igényel. Mély cserépre és jó vízelvezetésre van szüksége a karógyökere miatt. Nagyon hidegtűrő, rövid ideig akár -10°C-ot vagy annál alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel. Oltványon a növények könnyebben termeszthetők, de a test szétreped, ha túl van öntözve (különösen tavasszal).

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Neowerdermannia vorwerkii az ellenkező irányba forduló kúp alakú, lapos teteje szinte a talajszinttel egyezik, de termesztésben általában gömb alakú, virágai szinte oldalt nyílnak. A vastag, földalatti rész a szár egy részéből (az öreg areolák maradványairól felismerhető) és a gumós gyökérből (a finom oldalgyökerekről felismerhető) áll. A Gymnocalcyium és a Weingartia nemzetségek nagyon hasonlóak, de a Neowerdermannia areolái a szemölcsök közötti mélyedésekben helyezkednek el, és az apró termés nagyon kevés magot tartalmaz.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Nyúl Gábor
• Lektorálta: [Lektor]