„Kategória:Cereus” változatai közötti eltérés

A Cereus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, több mint 30 fajt magában foglaló nemzetség. A fajok többsége Dél-Amerikában őshonos. Jellemző rájuk a magasra növő, oszlopos szár, a számos borda, valamint a bimbóudvarokban elhelyezkedő, változatos hosszúságú és erősségű tövisek. Virágaik látványosak, többnyire éjszaka nyílnak, és színük a fehértől a rózsaszínen át a pirosig terjed. Számos faj kedvelt dísznövény.

A Cereus fajok általában magas, oszlopos szárú kaktuszok.

• A szárak többnyire több méteresre nőhetnek, határozottan bordázottak.
• A bordákon helyezkednek el a bimbóudvarok, amelyekből a tövisek erednek.
• A levelek csökevényes pikkelyekké redukálódtak, és a fejlődés korai szakaszában lehullanak.
• Virágaik tölcsér alakúak, éjszaka nyílnak, és többnyire nagy méretűek.
• Termésük bogyó, amely egyes fajoknál ehető és gazdaságilag is jelentős.
• A magas törzsben található víztartó szövetek lehetővé teszik a szigorúan száraz környezethez való alkalmazkodást.

A nemzetség a kaktuszok Cactoideae alcsaládjába tartozik. A szakirodalom több alnemzetséget is elkülönít – például Cereus, Piptanthocereus, Nyctocereus, Pilosocereus –, bár ezek rendszertani megítélése folyamatosan változik. Közeli rokon nemzetségek: Opuntia, Echinopsis, Mammillaria.

A Cereus fajok elterjedése az amerikai kontinensen széles:

• Dél-Amerika (Brazília, Argentína, Bolívia, Paraguay)
• Közép-Amerika
• Karib-térség

Élőhelyük változatos – sivatagos területektől a félszáraz cserjésekig, de néhány faj nedvesebb, trópusi térségekben is előfordul. A legtöbb faj sziklás, jó vízelvezetésű talajon él.

A Cereus fajok könnyen tarthatók:

• világos, napfényes helyet igényelnek,
• túlöntözésre érzékenyek,
• a talaj az öntözések között teljesen száradjon ki,
• szaporításuk leggyakrabban szárdugványokkal történik.

Kártevők: gyapjastetű, pajzstetű, takácsatka.

A Cereus fajok élőhelyet és táplálékot biztosítanak számos állatfaj számára. Gazdasági szerepük:

• ehető termések (dzsemek, gyümölcslé, friss fogyasztás),
• helyenként a szárfa anyagként is felhasználható,
• a népi gyógyászatban egyes fajokat gyulladáscsökkentő vagy lázcsillapító hatásuk miatt alkalmazzák.

Egyes területeken invazív módon is terjedhetnek.

• Cereus peruvianus – közismert nevén perui almakaktusz; oszlopos növekedésű, akár 10 m magasra nőhet; nagy fehér éjszakai virágokat hoz; termése ehető („pitaya”).
• Cereus hildmannianus – illatos, nagy méretű éjszakai virágokkal; évente egyszer virágzik; széles körben termesztett dísznövény.
• Cereus jamacaru – mandacaru; Brazília jellegzetes kaktusza, 8 m magasra növő, sárga éjszakai virágokkal; piros vagy lila termése ehető; a népi gyógyászatban is használják.