Acanthocereus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. A nemzetség tagjai karcsú, oszlopszerű szárukkal és éjszaka nyíló, nagy fehér virágaikkal ismertek. Természetes elterjedésük Közép- és Dél-Amerikára terjed ki, ahol száraz vagy félszáraz élőhelyeken élnek. Díszértékük miatt világszerte kedvelt növények, és gyakran használják őket beltéri dísznövényként vagy tájépítészeti célokra.

Az Acanthocereus nemzetség tagjai karcsú, magasra növő, többnyire oszlopszerű kaktuszok, amelyek akár 6 méter magasra is megnőhetnek. A szárak bordázottak, rajtuk kis, egyenes vagy hajlott tüskék találhatók. A levelek redukálódtak és tüskékké alakultak, fotoszintézist nem végeznek.

A virágok az egyik legjellegzetesebb bélyeget jelentik: nagyok (akár 15–20 cm átmérőjűek), éjszaka nyílnak, és többnyire fehérek, de előfordulhatnak rózsaszín vagy sárga árnyalatok is. Az illatos virágokat főként denevérek és éjszakai lepkék porozzák be.

A növények víztárolásra specializálódott szárukban raktározzák a nedvességet, és sekély gyökérzetük révén gyorsan reagálnak a csapadékra. Egyes fajok epifiták, fákon vagy más növényeken élnek, míg mások talajban gyökereznek.

Az Acanthocereus nemzetséget 1845-ben írta le Jacques Cambessèdes francia botanikus. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Hylocereeae tribusba tartozik, ahová több hasonló életmódú és virágfelépítésű nemzetség is sorolható, mint a Selenicereus és a Hylocereus.

A nemzetség fajai morfológiai és genetikai rokonságban állnak több más kúszó vagy terülő habitusú kaktusznemzetséggel, mint például a Lemaireocereus és a Pseudorhipsalis. Közös jellemzőjük az éjszakai virágzás és a denevérek által végzett beporzás, valamint az ehető termések jelenléte.

Az Acanthocereus fajok Közép- és Dél-Amerika területén őshonosak, előfordulásuk Mexikótól és a Karib-térségtől egészen Brazíliáig és Argentínáig terjed. Élőhelyeik változatosak: megtalálhatók sivatagokban, száraz bozótosokban, trópusi erdőkben és szavannákon.

A fajok környezeti igényei különbözőek:

• az Acanthocereus tetragonus száraz, sivatagos régiók lakója,
• az Acanthocereus pentagonus inkább párás, trópusi erdőkben fordul elő.

Egyes fajokat dísznövényként világszerte termesztik, és be is vezették más kontinensekre – különösen Ázsiába és Ausztráliába –, ahol néhol invazívvá váltak.

Az Acanthocereus fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények.

Talaj: jó vízáteresztésű, humuszos talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).

Fény: világos, napos helyen fejlődnek legjobban, de a tűző déli napot érdemes kerülni. Öntözés: mérsékelt vízellátást igényelnek, két öntözés között a talaj teljes kiszáradása javasolt. Hőmérséklet: melegkedvelők, a 10 °C alatti hőmérsékletet rosszul viselik. Tápanyag: a növekedési időszakban havonta egyszer kiegyensúlyozott tápoldat adható.

Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni.

Egyes Acanthocereus fajok gazdasági szempontból is jelentősek, mivel ehető termést hoznak. Az Acanthocereus pitajaya (más néven dragon fruit) világszerte termesztett, édes, antioxidánsokban gazdag gyümölcsöt ad.

Ökológiai szerepük is figyelemre méltó: a virágokat éjszakai beporzók, például denevérek és molyok látogatják, amelyek kulcsszerepet játszanak az élőhelyek beporzási hálózatában. A növények menedéket és táplálékot nyújtanak számos madárnak és rovarnak.

Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak.

• Acanthocereus tetragonus – "Fairy castle cactus", a Karib-térségből és Floridából ismert, elágazó, tornyokra emlékeztető szárú faj; fehér virágai éjszaka nyílnak.
• Acanthocereus pentagonus – Közép- és Dél-Amerika trópusi erdeiben élő faj, nagy, 20 cm-es, éjszaka nyíló fehér vagy rózsaszín virágokkal.
• Acanthocereus occidentalis – Mexikó és az Egyesült Államok délnyugati részének faja; akár 8 méter magas, szürkezöld szárú növény, fehér virágokkal.