„Pterocactus tuberosus” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2025. július 27., 08:16-kori változata

Tudományos név

Pterocactus tuberosus (PFEIFF.) BRITTON & ROSE, 1919

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A „tuberosus” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.

Típuspéldány

Leíró: L. Pfeiffer Áthelyezés a nemzetségbe: BRITTON & ROSE, The Cactaceae 2: 55. (1923)

Szinonimák

Opuntia tuberosa Pfeiff., 1837

Maihueniopsis tuberosa (Pfeiff.) F. Ritter

Tephrocactus tuberosus (Pfeiff.) Backeb.

Érvényes név és szinonimák a Pterocactus tuberosus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.

Tövisek

8–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.

Generatív test

Virág

Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.

Termés

Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.

Magja: Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.

Élőhely: Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.

Éghajlati tényezők: Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.

Növénytársulás, életmód: Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít több Maihueniopsis vagy Tephrocactus fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a Pterocactus nemzetségben.

Egyéb

A Pterocactus tuberosus a Pterocactus nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.

Szerzők és forrás

Kép és szöveg: JOKHEL Csaba

Lektorálta és kiegészítette:

Forrás:

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-| név = Pterocactus tuberosus
+== Tudományos név ==
-| kép =
+''Pterocactus tuberosus'' (PFEIFF.) BRITTON & ROSE, 1919 [[Fájl:20250513 163223.jpg|bélyegkép]]
-| kép_aláírás =
-| országok = Argentína (Patagónia)
-| rendszertan =
-| ország = Plantae
-| törzs = Angiospermae
-| osztály = Eudicots
-| rend = Caryophyllales
-| család = Cactaceae
-| nemzetség = Pterocactus
-| faj = P. tuberosus
-| tudományosnév = ''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose
-}}
-'''Pterocactus tuberosus''' egy különleges, geofiton kaktuszfaj, amely [[Argentína]] száraz, félsivatagos régióiban őshonos. Jellegzetessége a föld alatt elhelyezkedő, vízraktározásra szolgáló gumós gyökér, valamint a könnyen letörő, szegmentált hajtások.
+'''A tudományos név státusza:''' érvényes
-== Leírás ==
+'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae
-=== Gyökér ===
-Nagy, gumós (tuberózus) gyökérrendszer, akár 8 cm átmérővel. Mélyen a talajba nyúlik, és a hajtások ebből törnek elő. A gumó rendkívül fontos a száraz időszakok átvészelésében.
-=== Szár ===
+=== A név eredete, etimológia ===
-Szegmentált, hengeres hajtásokból áll, amelyek gyakran elágaznak, idővel kissé fásodnak. A szárak törékenyek és könnyen leválnak, lehetővé téve a vegetatív szaporodást. Hosszuk 7–20 (ritkán akár 40) cm, átmérőjük 0,8–1,5 cm. Színük a világoszöldtől a barnásliláig változik. A bimbóudvar alatt gyakran megfigyelhető egy lilás csík.
+A „tuberosus” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.
-=== Tüskék ===
+=== Típuspéldány ===
-Areolánként 8–12 tüske, 5–10 mm hosszúak, fehéres színűek. A hajtásokon ritkán helyezkednek el, serteszerűek, finomak.
+Leíró: L. Pfeiffer
+Áthelyezés a nemzetségbe: BRITTON & ROSE, ''The Cactaceae'' 2: 55. (1923)
-=== Virág ===
+=== Szinonimák ===
-A virágok terminális helyzetűek, az új hajtások csúcsán nyílnak, cső nélkül. Átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától a narancssárgáig, rézszínű árnyalatokkal. A lepelszeletek felállóak. A bibe majdnem fehér, rózsaszín vagy mélyvörös lehet. Teljes napsütés hatására nyílnak ki.
-=== Termés és mag ===
+''Opuntia tuberosa'' Pfeiff., 1837
-Száraz, tüskés toktermés. Felnyílás után szórja szét a magvakat. A mag fekete helyett fehér színű, rendkívül szokatlan módon szárnyas — a szárnnyal együtt 10–12 mm átmérőjű. Ez segíti a szél általi terjedést.
-== Élőhely és elterjedés ==
+''Maihueniopsis tuberosa'' (Pfeiff.) F. Ritter
-Argentína északi és déli részein (pl. [[Salta]], [[Catamarca]], [[La Rioja]], [[San Juan]], [[Mendoza]], [[La Pampa]], [[Río Negro]], [[Neuquén]], [[Buenos Aires]]), különösen a [[Patagónia]] régióban. A faj 0–2500 méter tengerszint feletti magasság között fordul elő.
-== Ökológia ==
+''Tephrocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Backeb.
-Száraz, félsivatagos élőhelyeken, főként homokos vagy sós, gyakran dűnés területeken él, ahol a talaj felszíne alatt rejtve marad a növény tömege. Jellemző rá, hogy a nyugalmi időszakban (ősszel és télen) elveszíti föld feletti hajtásait, amelyek a szél által elszóródva hozzájárulhatnak a vegetatív szaporodáshoz. A gumós gyökérből a következő szezonban új hajtások fejlődnek.
-== Környezeti igények ==
+[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
-* '''Fény''': Teljes napfényt igényel.
-* '''Hőmérséklet''': Nyáron meleg, télen hűvös, 5–10 °C körüli teleltetést kíván, fagyérzékeny.
-* '''Öntözés''': Nyáron mértékkel, csak ha a talaj kiszáradt. Télen szinte teljesen szárazon tartandó.
-* '''Talaj''': Jó vízelvezetésű, kavicsos-homokos (pl. kaktuszföld + perlit vagy pumice).
-== Szaporítás ==
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-Magról vagy vegetatív úton: a levált hajtások és a gumók egyaránt képesek új hajtásokat nevelni.
+=== Vegetatív test ===
+==== Hajtás, szár ====
+Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.
-== Védettség és fenyegetettség ==
+==== Tövisek ====
-A faj széles elterjedésű, populációja stabil, több természetvédelmi területen is előfordul. Jelenleg nem veszélyeztetett.
+–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.
-== Megjegyzés ==
+=== Generatív test ===
-A Pterocactus nemzetség minden faja gumós gyökérzettel rendelkezik. A szárnyas mag rendkívül szokatlan a kaktuszok között, és kivételes adaptációt jelez a szél általi terjedéshez.
+==== Virág ====
+[[Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|bélyegkép]]
+Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.
+==== Termés ====
+Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.
+'''Magja:''' Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.
+== Elterjedés és élőhely ==
+'''Földrajzi elterjedés:''' Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.
+'''Élőhely:''' Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.
+'''Éghajlati tényezők:''' Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.
+'''Növénytársulás, életmód:''' Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.
+== Kultúrában tartás ==
+Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+Hasonlít több Maihueniopsis vagy Tephrocactus fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a Pterocactus nemzetségben.
+== Egyéb ==
+A Pterocactus tuberosus a Pterocactus nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.
+== Szerzők és forrás ==
+'''Kép és szöveg:''' JOKHEL Csaba
+'''Lektorálta és kiegészítette:'''
+'''Forrás:'''