Pterocactus tuberosus

Tudományos név

Pterocactus tuberosus (PFEIFF.) BRITTON & ROSE, 1919

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A „tuberosus” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.

Típuspéldány

Leíró: L. Pfeiffer Áthelyezés a nemzetségbe: BRITTON & ROSE, The Cactaceae 2: 55. (1923)

Szinonimák

Opuntia tuberosa Pfeiff., 1837

Maihueniopsis tuberosa (Pfeiff.) F. Ritter

Tephrocactus tuberosus (Pfeiff.) Backeb.

Érvényes név és szinonimák a Pterocactus tuberosus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.

Tövisek

8–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.

Generatív test

Virág

Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.

Termés

Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.

Magja: Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.

Élőhely: Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.

Éghajlati tényezők: Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.

Növénytársulás, életmód: Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít több Maihueniopsis vagy Tephrocactus fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a Pterocactus nemzetségben.

Egyéb

A Pterocactus tuberosus a Pterocactus nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.

Szerzők és forrás

Kép és szöveg: JOKHEL Csaba

Lektorálta és kiegészítette:

Forrás: