Mammillaria longiflora

Tudományos név

Mammillaria longiflora (Britton et Rose) A. Berger, 1929

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév létrehozásakor a leírók általában a növény jellegzetességéről, vagy egy általuk nagyra becsült emberről nevezik el a megtalált új növényeket. Itt, e faj nagyon jellegzetes részének, szervének a sajátossága fogalmaztatta meg a tudományos nevet, — a nagyon hosszú virág, vagy inkább a szokatlanul hosszú virágcső mindennek az alapja. A latin longus, -a, -um, (térben) jelentése hosszú, magas. A szintén latin flos, -floris virág, a florus, flora, florum virágú a magyar megfelelője, az összetett szó pedig együtt hosszú virágú jelentéssel bír.

Első leírása

Neomammillaria longiflora Britton et Rose, The Cactaceae 4: 163. 1923.

Az aktuális nemzetségbe helyezte

A. Berger, Kakteen, 296, 1929.

Szinonimák

• Neomammillaria longiflora Britton et Rose 1923
• Chilita longiflora (Britton et Rose). Orcutt 1926
• Krainziana longiflora (Br. et R.) Backeberg 1938
• Phellosperma longiflora (Br. et R.). F. Buxb. 1951
• Mammillaria stampferi Reppenhaagen 1979
• M. longiflora subsp. stampferi ( Reppenh.) D. R. Hunt 1996
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria longiflora taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A gyökere bojtos. A hajtása magányos, nagyon ritkán sarjat is hoz, gömbölyűtől a hengeresig alakú, 6 cm magas, 5 cm széles. A tenyészcsúcsa bemélyedt.

Szemölcsök

A szemölcse közép nagy, 7 mm hosszú, a hegye kúpos, alul és oldalt kiszélesedik, sűrűn álló, többé-kevésbé a tövisek takarják.

Tövisek

• Peremtövis: A 30 peremtövise fehér, lapos, rugalmas és sugarasan álló, elfekvő, 1-1,3 cm hosszú, Britton és Rose szerint sárga, vagy szalmasárga, és ez a középtövisek színére is vonatkozik. A sárga tövisszínű példányokat csak 1935-ben Neale fedezte fel újra, de talán Britton és Rose is láthatott ilyeneket, amelyek azután eltűntek a rendszerezők szeme elől.
• Középtövis: A 4 középtövise világossárgától a vörösbarnáig, majdnem feketéig változó színű, erősebb, mint a peremtövis, 3 ebből valamennyire elálló, valamivel hosszabbak, mint a széltövisek, de lehet kétszer olyan hosszú is. Ezekből egy oldalt, illetve előre álló és kampós.

Generatív test

Virág

A virága nagy, 4,5 cm széles és ugyanilyen hosszú. A virágcső hosszú és pikkely levelektől sokáig mentes.

• Külső lepellevelek: lándzsa alakúak, hegyesek, barnás-zöldesek, szélesen peremes világos rózsaszín a szélük.
• Belső lepellevelek: hosszúkás lándzsa alakú, fehér, vagy ugyancsak világos rózsaszínes széllel, szélesen peremes, sötétebb rózsaszín középcsíkkal, de találtak már teljesen fehér virágú példányt is a természetben.
• Porzószálak: alul halvány rózsaszín, felül fehér.
• Portokok: sárga.
• Bibeszál: hasonló a porzószálhoz, csak vastagabb.
• Bibe: 4-6 ágú, 1,5 mm hosszú, sárgászöld, de lehet fehéres is, és a portok fölé emelkedik.

Termés

Virágmaradvánnyal, kicsit mélyebben ül, mint a Mammillariák-nál szokásos, rózsás vörös színű, nagyon kicsi, alig látszik ki a tövisek közül, ovális, vékony, és egy fedő részen nyílik ki, a magot tartalmazó részlet, vagyis a megszáradt, többmagvú bogyó sokáig megmarad a növényen, néha egy évig is.

• Magja: gömbölyded sapka alakú, szabályosan pontozott, 1,5 × 1-1,5 mm nagyságú, fekete, feltűnő fehér hilummal és köldökkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó Durango államában, 2200-2400 méter magasságban, közel Santiago Pasquiarohoz, a Cacaria hegységben Ulama-tól délre, 40 km-re nyugatra Durango városától az El Salto-ba vezetű út mentén, Guanacevi, Coneto Pass települések környékén Durango megyében.

Élőhely: Általában a hegynyergek, magas fennsíki meredekebb dombok vulkanikus, de néha mész alapkőzeten kialakult sekély, humuszszegény talajokon, aprózódott kőzeteken, gyér növényzetű szikla-gyepekben, mohák, zuzmók, alacsony pázsitfű- és páfrányfajok között. Nyílt cserjésekben, főleg azok tisztásain számos kaktusz és egyéb pozsgásfaj közösségében. Néhol Arbutus glandulosa és Pinus cembroides fafajok által alkotott ritkás erdők tisztásain, csipkeharasztok (Selaginella) és páfrányok együttesében akadhatunk rá.

Kultúrában tartás

A teleltetés nem okoz számunkra semmilyen nehézséget. A növény élőhelyén is nagyon rövid ideig előfordulhat kisebb fagy. Szárazon az 5‑10 °C-on a teleltetés nagyon megfelelő neki. Élőhelye sziklás, lejtős, meredek domboldal, ahol gyorsan lefolyik a csapadék (lokális vagy relatív szárazság jellemző itt is). Ezt vegyük figyelembe a tartásánál. Az éves középhőmérséklet 15 °C, a december-januári középhőmérséklet 10 °C, a júniusi csak 20 °C. Az éves csapadék mennyisége nagyjából 540 mm, aminek nagy része júniustól szeptemberig hullik le.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József és Papp László
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 830. kártya