„Mammillaria supertexta” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Mammillaria supertexta'' Martius ex Pfeiffer, 1837 '''A tudományos név státusza:''' érvényes '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae) === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a latin ''mamilla'' szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév jelentése a növényr…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2025. augusztus 9., 07:45-kori változata
Tudományos név
Mammillaria supertexta Martius ex Pfeiffer, 1837
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév jelentése a növényre jellemzően a tövisektől, axilla szőröktől és gyapjútól takart, fedett a szár. Super- /latin/ valami feletti, valamin felüli, textus /latin/ szövet, fonadék. Ez az irodalmi latinban egy összetett szavú igéből (super-texo —besző, beborít) létrejövő melléknévi igenévi alak (beszőtt, beborított).
Első leírása
Martius ex L. Pfeiffer, Enum. Diagn. Cact.: 24. 1837. (Mart. in Zuccarini: Plant. Nov. Monac.: 706,1837-ben is megjelent, sőt érvénytelenül is korábban, Martius: Hort. Reg. Monac. 128, 1828-ban.)
Szinonimák
- Cactus supertextus Kuntze 1891
- Mammillaria elegans var. supertexta (Mart. ex Pfeiffer) Schelle 1907
- M. martinezii Backeberg 1951
- M. lanata (Br. et R.) Orcutt 1926
- M. supertexta var. lanata (Br. et R.) E. Kuhn 1984 (nom. inval.)
- M. elegans var. lanata (Br. et R.) B. Hofmann 1986
- M. supertexta var. leucostoma Backeb. 1961 (nom. inval.)
- Neomammillaria lanata Br. et R. 1923
- Érvényes név és szinonimák a Mammillaria supertexta taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A gyökere bojtos, szálas. A egyhajtású (ritkán hozhat sarjat is, de ez nem szokványos), amely gömb vagy nagyon rövid oszlop alakú, kékeszöld, 8 cm széles és 15 cm magas, tejnedvű.
Szemölcsök
A szemölcse kicsi, kúpos sűrűn álló, 6‑7 mm hosszú és 4 mm széles, zöld vagy szürkészöld.
Axillák
Az areolája fehér, később piszkosfehér, szürkés gyapjúval borított. Az axillája erősen fedett gyapjúval, különösen a virágzónában.
Tövisek
- Peremtövis: 15-22 darab, 5 mm hosszig, az oldalsók a hosszabbak, fehér vagy üvegesen fehéres-sárga, vízszintesen álló, vékony tűszerű.
- Középtövis: két darab, rövid tűszerű, nagyon merev, a csúcsán sötét barna vagy fekete, 4 mm hosszig, a töve hagymaszerűen vastagodott, az alsó része sárgás.
- Mammillaria supertexta
-
1.
-
2.
-
3.
-
4.
-
5.
-
6.
-
7.
-
8.
Generatív test
Virág
Önsteril (allogám), tölcsér alakú, 16 mm hosszú és 12 mm széles.
- Külső lepellevelek: ék vagy lándzsa alakúak, rozsda-barna színűek, sárgásbarna széllel.
- Belső lepellevelek: keskeny lándzsa alakúak, végükön hegyesek, sárgás rózsástól sárgásbarnáig színűek, szélesen peremesek, sötétebb pirosas középcsíkkal.
- Porzószálak: fehér.
- Portokok: sárga.
- Bibeszál: fehér, esetleg sárgás a portok fölé nyúlik.
- Bibe: 4‑5 ágú, kicsi, egy ága 1 mm nagyságú, sárga esetleg zöldessárga.
Termés
3-5 mm széles és 20 mm-nél nem nagyobb a hossza, kicsi virágmaradvánnyal, világos piros vagy pirosra érik, sokáig ragacsos marad belülről és nehezen szedhető ki a magja.
- Magja: világos barnák, barnák, kisebbek, mint 1 mm (0,9 × 0,7 mm-esek), vesétől a csepp alakúig.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó, Oaxaca államában Tehuacan és Oaxaca között, Tomellin kanyonban, San Juan Quiotepec szélesebb területén, (400) 500-700 m magasságban. HUNT szerint még előfordul Oaxacaban máshol is, 1800 m magasságig a Rio Saladó völgyében, Cuicatlantól, Tlacotepecenen keresztül, észak Quiotepecig, San Martin Peras, Tomellin kanyon más részén, keletre Santa Maria Ixcatlantól.
Élőhely: mészkő és vulkanikus kőzeteken kialakult talajokban, de kiálló gipszsziklákon is. Főleg mész alapkőzeteken, gyér növényzetű sziklagyepeken, pázsitfűfélékkel, Agave-fajokkal együtt, ehelyütt ritkásan fák is nőnek. Ahol a talaj kialakult, ott magas az agyag- és közepes a humusztartalma.
Kultúrában tartás
Sokféle talajban előfordul ezért nem igazán érzékeny a termesztő közegre. De azért a nagyon lúgos talajt nem kedveli. Az élőhelye Dél‑Mexikóban van, itt nincsenek fagyok. A téli tartásánál ezt figyelembe kell venni, az 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet nem szereti, de szárazon elviseli. A kora tavaszi és a késő őszi öntözésnél figyelni kell, mert ezekben az időszakokban érzékeny a pangó vizekre. Szép gyapjúval fedett növényeket csak teljes napsütésben tartott egyedeknél láthatunk. Az éves középhőmérséklet 25 °C, a december-januári is —hazánkhoz képest —magas 21 °C, májusi középhőmérséklet 29 °C. Júniustól októberig hullik le a csapadék nagy része. Az éves csapadék mennyisége 450 mm körüli.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nem könnyen különböztethető meg a M. albilanata Backeberg (1939) és a M. haageana Pfeiffer (1836) fajok egyes egyedeitől. Igazán csak a virág jellemzőiben és az élőhelyekben, ill. az elterjedésekben (area) van különbség.
Egyéb
Van egy sárga virágú kertészeti formája is.
- Mammillaria supertexta
-
9.
-
10.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Füleki József
- Kép: Füleki József
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 836. kártya