Mammillaria uncinata

Tudományos név

Mammillaria uncinata Zuccarini ex Pfeiffer, 1837

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A fajnév jelentése: uncinatus/latin/ horgas, kampós, gamós (régiesen, népiesen). A tejnedvű Mammillaria-k között ez az egyetlen horgas tövisű növény, ez a tulajdonság nagyon jellemző erre a fajra.

Első leírása

Zuccarini ex Pfeiffer Enumeratio Diagn. Cactearum 34. 1837, et Zuccarini Pl. Nov. Monac. fasc. 3. 715, 1837.

Szinonimák

• Mammillaria adunca Hort. Belg. (s. a.) (nomen inval.) in Scheidw. ex C. F. Först. 1846 (non descrip.)
• Mammillaria depressa Scheidweiller Bull. Acad. Sci. Brux. 5: 494, 1838
• Mammillaria uncinata var. spinosior Lemair. Cact. Gen. Nov. Sp. 96, 1839
• Mammillaria uncinata var. rhodantha Dietrich. Allg. Gartenzt. 18: 185, 1850
• Cactus depressus Kuntze. Rev. Gen. Pl. 1: 260, 1891
• Cactus uncinatus Kuntze. Rev. Gen. Pl. 1: 261, 1891
• Neomammillaria uncinata Br. & R. The Cactaceae. 4: 140, 1923
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria uncinata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása magános, gömbölyű vagy lapított gömbölyű, felül kerek, bemélyedt tenyészcsúccsal, 3-8 cm magas és 5-10 cm széles. Gyökere a csapadéktól függően bojtos vagy rövid raktározó karógyökér.

Szemölcsök

Szemölcsei szorosan állók, 8:13 szerinti elrendezésben (spirálarányban), tejnedvesek, feszesek, sötét kékeszöldek, piramisszerűen négy sarkosak (nagyjából gúla alakúak), felül a csúcsuk lekerekített, 7-10 mm hosszúak és a tövüknél 8-11 mm szélesek.

Axillák

Az areolája fiatalon, rövid fehérgyapjas, később megkopaszodik. Axillája fiatalon fehérgyapjas, később szintén megkopaszodik.

Tövisek

• Peremtövis: 4-7 peremtövise 5-6 mm hosszú, a felsők íveltek, világos hússzínűek, a hegyük fekete az alsók egyenesek, fehérek, mind gyengén elálló. Olykor lehet még 2 darab járulékos peremtövis is, de ezek kisebbek.
• Középtövis: legtöbbször 1, esetenként emelkedhet négyig, egy erős, vastag tűszerű, kampós vagy horgas, sima, merev, hússzínű, a hegye sötétebb, erősen elálló, 10-12 mm hosszú, a többi kissé vékonyabb, egyenes vagy kampós, de nem annyira határozottan, mint a fő középtövis.

• Mammillaria uncinata
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4. (Jobb oldalon, az aerolán látható egy erős kampós tövis, mögötte van egy gyengébb kampós és még kettő egyenes középtövis.)
• 
  5.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, oldalt álló, 15-20 mm hosszú és 18 mm széles.

• Külső lepellevelek: töve halványzöld, barnászöld, elvékonyodó középcsíkkal, a hegyéig vöröses, lándzsa szerű, a hegye élesen keskenyedő, a széle szabdalt.
• Belső lepellevelek: vöröses vagy sárgásfehér szélűek. Világos barnás-rózsaszínes középcsíkkal, a hegyük rózsás, lándzsaszerű, éles, szélesen peremes.
• Porzószálak: fehértől a halvány sárgáig.
• Portokok: sárgától a halvány sárgáig változhat.
• Bibeszál: krémtől a halványpirosig lehetséges.
• Bibe: feje 5-6 ágú, sárgástól a vörösig, változó színű, 1 ág 3 mm hosszú.

Termés

Piros, bunkóalakú, 10-18 mm hosszú és 8-12 mm széles.

• Magja: barna vagy világosbarna, nincs 1 mm hosszú, 0,8 mm széles, csepp vagy vese alakú. A bőrszövete kéregszerűen megvastagodott. A köldöke nagy és sötét, világos alappal.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, a típus lelőhely nem ismert, ezért Reppenhagen jelöli ki az új típuslelőhelyet Hidalgo állam Pachuca települése mellett, 2600 m magasságban. Mexikó több államában megtalálható, mert hosszan elnyúlik az elterjedési területe észak-déli irányban. Így Chihuahua legdélibb nyugati csücskétől, San Luis Potosi, Queretaro, Guanajuato, Hidalgo, Mexikó, Puebla, Guerrero keleti részén keresztül Oaxaca északi részéig. (A Mammillarias.net képgaléria szerint, valamint Pilbeam könyvében /Pilbeam 1999. The Cactus File Handbook 6.: Mammillaria/ féloldalnyi az élőhelyek, ill. az elterjedés határainak felsorolása.)

Élőhely: Ritkás növényzetű —pázsitfűfélék, moha- és zuzmófajok között —vagy majdnem kopár sziklagyepekben, aprózódott kőzetes, néhol humuszban nem szegény talajokban, melyből a száraz időszakban a hajtása alig látszik ki. Máshol az ide is beterjedt perui hamisbors (Schinus molle) szétszórt példányai, az itt gyakori Agave atrovirens és jópár kaktuszfaj (pl. Coryphantha cornifera, Echinocactus platyacanthus, Echinocereus cinerascens, Mammillaria magnimamma etc.) társaságában él.

Kultúrában tartás

Ekkora elterjedési terület (area) mellett nem csoda, hogy virágszínben és tövisezetben is változatos. Legtöbbször itthon csak egy kampós tövisű példányokat lehet látni. Mellette van általában egyenes középtövis is. A több kampós középtövisű példányok eltűntek Magyarországról. Ez a nagy area azt mutatja, hogy a fajnak nagy a tűrőképessége, mivel sokféle élőhelyen képes teljes életciklust mutatni. Ezeken az élőhelyeken fagy nem fordul elő, de nagyon nagy melegek sincsenek. Ha 5 °C-on vagy kicsit e felett teleltetjük, akkor az megfelelő számára. Ahol több csapadékot kap, ott a gyökérzete bojtos, de azokon az élőhelyeken, ahol pedig kevesebb vizet tud felvenni, ott rövid raktározó karógyökeret is fejleszthet. Az teljes elterjedésén belül 900 mm csapadéknál többet nem kap, inkább csak kevesebbet. Magról (ivarosan) jól szaporítható.

Egyéb

A 4. kép jobb oldalán, az aerolán látható egy erős kampós tövis, mögötte van egy gyengébb kampós és még kettő egyenes középtövis.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 837. kártya