Tromotriche choanantha

Tudományos név

Tromotriche choanantha (Lavranos & Hall) Bruyns, 1995

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Apocynaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A tromos- remegés, reszketés, borzongás, rezgés, a thrix, trichos - haj, szőr jelentésű. A név a nemzetség egyes fajainál megfigyelhető vibráló pártaszőrzetre utal. Az ugyancsak ógörög fajnév a növény tölcsér alakú virágát jellemzi (choané - tölcsér, öntőforma; anthos - virág).

Első leírása

Journal of South African Botany 30: 107 1964.

Szinonimái

• Stapelia choanantha Lavranos & H. Hall 1964
• Tridentea choanantha (Lavranos & Hall) L. C. Leach 1978
• Stapelianthus choananthus (Lavranos & Hall) Dyer 1965
• Érvényes név és szinonímák a Tromotriche_choanantha taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

1,5 cm vastag, gyéren elágazó hajtásai általában sziklákról lógnak alá, ritkán pedig részben föld alatt kúsznak a törmelékes talajban. Ilyenkor akár több méteres hosszt is elérhetnek, de általában 10-30 cm-esek. A hajtások színe kékeszöld, barnás foltokkal. Négy élük erősen lekerekített.

• Tromotriche choanantha
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.
• 
  6.

Generatív test

Virág

Virágai egyesével nyílnak, többnyire a hajtás töve közelében, 1 cm-es kocsányon. A párta külső oldala alul rózsaszínű, feljebb és a belső oldalán pedig vöröses vagy bordó. Alakja keskeny harangszerű.

• Csészelevelek: 3,5 mm-esek.
• Pártacső: 1,5 cm hosszú és 1,1 cm átmérőjű.
• Pártacimpák: 6×7 mm-esek, lehetnek felállók, de akár szélesen szétterülők is, néha enyhén görbültek. A belső oldaluk sima felületű, bársonyos fényű.
• Korona: vörösesbarna színű.
• Külső koronalebenyek: 2-3 mm-esek, fel- és szétállók, a belső oldalukon hosszirányú árok látható, a csúcsuk háromágú. A középső ág kisebb és rövidebb a szélsőknél.
• Belső koronalebenyek: 5 mm-esek, a csúcsuk fonalszerű, néha összeérnek a bibe fölött.
• Háti nyúlványok: szarvszerűek, felállók.

Termés

Vékony, két végén tompa véggel elkeskenyedő orsó alakú, 8-10 cm hosszú ikertüsző, mely éretlenül a hajtás színével megegyező, éretten barnássárga.

• Magja: 6-8 mm hosszú, 3-4 mm széles ovális alakúak, amelyeknek széle erősen megvastagodott, befelé hajló. Az erre merőleges, ún. hasi oldala feltűnően kidomborodó. Színük barnás és fénylő.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Nyugat-Fokföld tartományának területe. Ezen belül a Kis-Karoo területe, a Huis River-hágó magasabban elterülő lejtőin, Calitzdorp és Ladismith települések között. A típus élőhelyét pontosan nem rögzítették.

Élőhely: A növények itt függőleges sziklafalak keskeny párkányain, repedéseiben élnek. Ezek gyér növényzetű vagy majdnem kopár sziklagyepek ritkás törpecserjékkel, pázsitfűfélékkel, más pozsgás életmódú növényekkel, szárazságtűrő mohákkal, zuzmókkal.

Kultúrában tartás

Kultúrában a legtöbb Stapelia-szerű (angolul stapeliad) növényhez hasonlóan kell tartani: tisztán ásványi összetételű, semleges közeli kémhatású ültetőközeg javasolt. Teleltetése minden-képpen fagymentes, lehetőleg inkább 10 °C körüli, világos helyen történjen. Tavasztól őszig lehetőleg szabadban, csapadék elleni végelemmel és részleges árnyékolással neveljük őket. Élőhelyi viszonyainak ismeretében érdemes függesztett cserépbe ültetni. Ennek azonban ellentmond, hogy virágait a hajtás töve közelében hozza, így azok egy felfüggesztett cserép esetén nem biztos, hogy láthatók lesznek.

Szerzők és forrás

• Kép: Lukoczki Zoltán
• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 818. kártya