Rebutia fiebrigii

Tudományos név

• Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"]. Sec. Ritz & al. (2016)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia fiebrigii (Gürke) Britton & Rose in Cycl. Amer. Hort. 5: 2915. 1916 syn. sec. Ritz & al. (2016)
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetség a francia Pierre Rebut (1830-1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben. A fajnév Carl F. Fiebrig (1869-1951) botanikus és zoológus nevét viseli, aki a paraguayi Asunción város botanikus kertjének és múzeumának alapítója és igazgatója volt. (Nagy valószínűséggel Anisits János Dánielt is ismerte! A lektor.)

Első leírása

Notizblatt des Königlichen Botanischen Gartens und Museums zu Berlin 4: 183. 1905.

Szinonimák

• Echinocactus fiebrigii Gürke 1905
• Aylostera fiebrigii (Gürke) Backeb. 1936
• R. albipilosa Ritter 1963
• R. archibuiningiana Ritter 1978
• R. flavistyla Ritter 1978
• R. jujuyana Rausch 1973
• R. muscula Ritter & Thiele 1963
• R. narvaecensis (Cárdenas) Donald 1973
• R. walteri Diers 1989
• stb. A felsorolás nem teljes, csupán a legfontosabbakat tartalmazza. A The New Cactus Lexicon a taxon szinonimái között 27 nevet sorol fel Rebutia és Aylostera nemzetségneveken. Lásd még az „Egyéb” bekezdést is.
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia fiebrigii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömbölyű hajtásai élőhelyen 5 cm átmérőjűre nőnek, kultúrában, gyakran kissé megnyúltak, akár 10 cm-es hosszúságot is elérhetnek. Gazdagon sarjadó faj, mind tőben, mind a hajtás oldalán újabb hajtásokat nevelnek. A hajtáscsúcs besüllyedt.

Szemölcsök

A hajtások szemölcsökre tagoltak, a szemölcsök csúcsán ellipszis alakú, gyapjas areolák ülnek.

Tövisek

Töviseinek száma 30-40, ezek gyakran sörteszerűek, 1 cm hosszúak. A perem- és középtövisek nem mindig különíthetők el világosan.

• Peremtövis: A tövisek a hajtáscsúcson sokkal hosszabbak (2 cm vagy több), színük itt barnás, alakjuk tűszerű. Színük általában fehér vagy halványsárgás.
• Középtövis: Gyakran megkülönböztethető 1-2 darab, ezek tűszerűek, a többi tövisen túlnyúlnak, a csúcsuk barna.

• Rebutia fiebrigii
• 
  Aylostera fiebrigii RH 287
• 
  Aylostera fiebrigii RH 751
• 
  Mediolobivia lateritia KK 1519
• 
  Mediolobivia lateritia KK 1519

Generatív test

Virág

2-3 cm hosszú, tölcsér alakú virágai a típusformánál vörösek, más formáknál gyakran élénk narancsvörösek, vörösek, a bibe fehér. A magházat apró pikkelyek fedik, éretten megsárgul, ill. megszárad, a virágcső karcsú, felfele hajló, narancsszínű vagy vörös.

• Magja: hosszúkás ovális sisak alakúak, matt barnás-feketék, apró dudorokkal tarkázott felületűek, átlagosan 0,83 mm hosszúak és 0,65 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az első leírás nem tartalmazott pontos élőhelyi adatokat, csupán Bolíviát jelölte meg. Jelenleg bolíviai (Tarija, Chuquisaca és Santa Cruz megyék) és argentin (Jujuy és Salta tartományok) élőhelyei ismertek. Az élőhelyek többsége 2500-3500 méteres magasságban található, de a publikált gyűjtések között találtam 1450 és 4020 méteres magasságot is.

Élőhely: A növények itt gyakran ritkás, lombhullató, alacsony bokrok között, sziklás, füves pusztákon, lejtőssztyeppeken, magashegységi völgyekben, hegycsúcsokon, vagy folyóvölgyeket szegélyező meredek sziklafalakon, sziklagyepekben élnek, gyakran nagyon szélsőséges körülmények között. Nem veszélyeztetett faj.

Kultúrában tartás

Magashegyi faj lévén szereti a sok fényt, ezért naponta legalább néhány órán át érje közvetlen napfény. A nagy meleget azonban nem, ezért kánikula idején különösen ügyeljünk a jó szellőzésre, illetve óvjuk ez erős sugárzó hőtől. Nyáron is óvatos öntözést igényel, hogy szép formájú és sűrű tövisű növényt tudjunk nevelni. Talaja sok ásványi anyagot (magmatikus /pl. gránit/ vagy vulkánikus /pl. andezit, riolit/ kőzettörmeléket) és kevés humuszt tartalmazzon. Teleltetése teljesen szárazon, lehetőleg világos helyen történjen, így néhány fokos fagyot is elvisel. Érdemes rendszeresen átültetni, ezzel biztosítva a helyet az újabb és újabb hajtásoknak. Szaporítása magvetéssel és sarjak gyökereztetésével történhet, és nem okoz nehézséget.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rendkívül változékony faj. Gyűjtői szempontból különösen a virágszín sokfélesége érdekes, de a faj tövisváltozatokban is nagyon gazdag. Az ilyen jelentősen eltérő formákat általában fajként írták le. Azonban a mértékadó rendszerezők e taxonok sokaságát a fiebrigii faj élőhelyi formájának tekintik, az általuk mutatott alaktani eltérések sem faji, sem alfaji megkülönböztetést nem indokolnak. Tudunk olyan esetről is, amikor két különböző virágszínű forma azonos élőhelyen él.

Egyéb

Pl. Alfred Lau a L 945 számon gyűjtött, piros virágú fiebrigii adatainál megjegyzi, hogy együtt él a R. narvaecensis-szel, amely növény virágszíne többnyire fehérrel tarkázott lilás rózsaszín és a hivatalos rendszertan szerint ez is csak egy fiebrigii forma. A gyűjteményekben azonban általában az eredeti fajneveken jeltáblázzák többségüket és a Pozsgásokban is több ilyen formát bemutattunk már: R. hofmannii —> 736. sz. oldalpáros (nevezzük lapnak), R. cajasensis —> 404. sz. lap, R. albipilosa —> 503. sz. lap, R. archibuiningiana —> 688. sz. lap, R. flavistyla —> 335. sz. lap, R. muscula —> 550. sz. lap, R. narvaecensis —> 453. sz. lap, R. simoniana 477. sz. lap. Az itt bemutatott három forma közül az egyiket Hilmann gyűjtötte RH 287 számon, Aylostera gibbulosa néven, Tarija megyében, 2150 méteren. Ez egy leíratlan név, a fiebrigii fajjal azonosítható. A másik példányt szintén Hillmann gyűjtötte RH 751 számon Chuquisaca megyében, 2350 méteren. A harmadik pedig egy Kniže által KK 1519 gyűjtőszámon, Mediolobivia lateritia néven gyűjtött növény. A név szintén leíratlan, csupán kereskedelmi név, ma a R. fiebrigii-val azonosítják, Pilbeam szerint egy átmeneti alak a fiebrigii és a R. deminuta subsp. kupperiana között. Élőhelye Potosí megyében, 3800 méteren található.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 840. kártya