Ariocarpus agavoides

Tudományos név

Ariocarpus agavoides (Castańeda) E. F. Anderson, 1962

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Az ógörög eredetű nemzetségnév galagonya- vagy berkenyetermésűt jelent (”aria” = galagonya vagy berkenye, “karpos” = termés), a fajnév pedig a fajnak az Agave-fajokhoz való hasonlóságát fejezi ki.

Első leírása

Neogomesia agavoides Castańeda, Cact. Succ. J. Amer. 13: 98, 1941.

Az aktuális nemzetségbe helyezte

Anderson, Amer. J. Bot. 49: 615, 1962.

Szinonimák

• Neogomesia agavoides Castańeda 1941
• Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus agavoides taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Évelő, élőhelyén magános, kicsi növény. A talajba süllyedve él, alig nagyobb átmérőjű 8-10 cm-nél. A gyökere hosszúkás répa.

Szemölcsök

Fiatalon sötétzöldek, később szürkések, nagyon hosszú háromszög alakúak. A felső részük redőzött, szemölcsös, 4-5 cm hosszúak és alul a legszélesebb pontjukon 6-8 mm szélesek lehetnek. Keresztmetszetük félgömb, ami a szemölcs csúcsa felé enyhén háromszögbe mehet át, alsó oldali gerinccel. Kezdetben egyenesek, majd később a csúcsi részük gyakran lefelé görbül.

Axillák

Areolái a szemölcsök végétől 5-12 mm-re találhatók, számuk 1-3 db, 5-10 mm hosszúak, a szemölcs vége felé mutató fehéres-sárgás színű lapított tövissel. Az areolák fiatalon sárgásfehér vagy szürkés gyapjúval fedettek. Ez, és a tövisek később lekopnak.

Tövisek

• Peremtövis: A perem- és középtövisek együttesen fehéres-sárgás színű, lapított töviseket alkotnak, amelyek a szemölcs vége felé mutatnak.
• Középtövis: A perem- és középtövisek együttesen fehéres-sárgás színű, lapított töviseket alkotnak, amelyek a szemölcs vége felé mutatnak.

Generatív test

Virág

A virágok ősszel a csúcsi legfiatalabb areolákból fejlődnek. Harang vagy tölcsér alakúak, 3,5-7 cm átmérőjűek, a virágcső legalább 2 cm hosszú, csupasz, kevés pikkelyszerű levéllel. A lepellevelek épszélűek, gyengén fogazottak, hullámosak, a belsők hosszú lándzsa-spatula alakúak. Színük legtöbbször sötétebb, vagy világosabb rózsaszínű, sok hosszirányú, sötétebb csíkkal, ritkábban enyhe fehér színű beütéssel. A külső lepellevelek színében sok a fehéres rész. A teljes nyíláskor az összes lepellevél kifelé-lefelé visszahajlik.

• Porzószálak: fehéresek
• Portokok: sárgák
• Bibeszál: fehér
• Bibe: fehér

Termés

A következő év tavaszán érik be. Henger-buzogány alakú, fehéres rózsaszín, vagy vöröses színű, elszáradt virágmaradvánnyal.

• Magja: 1-1,5 mm hosszúak és szélesek, feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó. A típus élőhely Tamaulipas államban található Tula város környékén a közeli és távolabbi síkságok, domboldalak. Néhány éve a szomszédos San Luis Potosi államban is találtak több populációt.

Élőhely: Lelőhelyén csak a szemölcsei állnak ki a talajból és hasonlít egy kicsi Agave-hoz, erről kapta a nevét. Erodált sík területeken és domboldalakon nő egyéb növények védelmében.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, néhány éves korában saját gyökerén virágzóképes Ariocarpus faj. Magról jól szaporítható és felesleges oltani, saját gyökerén is jól fejlődik, virágzik. 6-8-as cserépben, jó vízáteresztő bázikus talajban tartandó. Korábban régi házak málló vakolatának a földbe keverését javasolták ennek biztosítására. Télen abszolút szárazon, fagymentes helyen kell teleltetni. A magvetést az első 1-2 évben ne tűzdeljük, árnyékos helyen rendszeres, bő öntözéssel serkentsük gyors növekedésre őket. Majd ezután tavasszal száraz földből száraz talajba tűzdeljünk. Akár ládákba, cserépbe, vagy nagyobb cserépbe többesével.

Egyéb

Sokáig az eredetileg adott Neogomesia néven említették. Szerintem hazánkban is van még aki így nevezi. Egyértelműen az Ariocarpus nemzetségbe, ugyanezen nevű alnemzetségébe tartozik.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Elhart Zsolt
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 241. kártya