Ugrás a tartalomhoz

„Trichocereus pachanoi” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(7 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox|taxon=Echinopsis pachanoi}}
{{Taxonbox | accepted = Trichocereus macrogonus var. pachanoi (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012 sec. Schlumpberger 2021| synonym = Trichocereus pachanoi Britton & Rose, Cactaceae 2: 134. 1920 }}
<span id="tudományos-név"></span>
== Tudományos név ==
* ''Trichocereus macrogonus'' var. ''pachanoi'' (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012. Sec. Schlumpberger (2021)
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Trichocereus pachanoi'' Britton & Rose 1920
* '''A tudományos név státusza:''' szinonima
 
<span id="etimológia"></span>
<span id="etimológia"></span>
== A név eredete, etimológia ==
== A név eredete, etimológia ==
 
* A '''nemzetségnév''' ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "''tricha''" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent [[Fájl:Echinopsis pachanoi.LZ 02.jpg|bélyegkép|Fotó:Lukoczki Balázs]] A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül.  
A '''nemzetségnév''' ''Echinopsis'' a görög echinos (sündisznó, tüskés) és opsis (megjelenés) szavakból ered, a tüskés megjelenésre utalva.
* A '''fajt''' '''Britton''' és '''Rose''' egy Ecuador-i botanikusról, '''Prof. Abelardo Pachano'''-ról nevezte el, aki '''Rose''' kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél.
A '''fajnév''' ''pachanoi'' Abelardo Pachano ecuadori botanikus nevét őrzi, aki 1918-ban részt vett a típuspéldány begyűjtésében.


<span id="típuspéldány"></span>
<span id="típuspéldány"></span>
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===
 
[[Fájl:Trichocereus pachanoi 01-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Balázs]]
* '''Első leírása:''' ''Trichocereus pachanoi'' Britton & Rose, 1920
* '''Első leírása:''' ''Trichocereus pachanoi'' Britton & Rose, 1920
* '''Első közlés:''' The Cactaceae 2: 134 (1920)
* '''Első közlés:''' The Cactaceae 2: 134 (1920)
23. sor: 14. sor:
<span id="szinonimák"></span>
<span id="szinonimák"></span>
{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}
 
[[Fájl:Trichocereus pachanoi 01-2.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Balázs]]
<span id="leírás"></span>
<span id="leírás"></span>


== Leírás ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek.
Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek.


A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban.
A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban.
[[Fájl:Echinopsis pachanoi.LZ 02.jpg|bélyegkép|Fotó:Lukoczki Balázs]]
 
Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított.
Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított.


42. sor: 33. sor:


Élőhelyein vulkanikus vagy aprózódott kőzetfelszíneken, ritkás lombhullató cserjék, fűfélék és más kaktuszfajok társaságában fordul elő.
Élőhelyein vulkanikus vagy aprózódott kőzetfelszíneken, ritkás lombhullató cserjék, fűfélék és más kaktuszfajok társaságában fordul elő.
 
[[Fájl:Trichocereus pachanoi 02-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Balázs]]
<span id="kultúra"></span>
<span id="kultúra"></span>
== Kultúra ==
== Kultúrában tartás ==
 
Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.
Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.


Vegetatív úton, hajtásdugványról könnyen szaporítható. Ivarérett növényről származó dugványok már viszonylag fiatal korban virágzásra képesek.
Vegetatív úton, hajtásdugványról könnyen szaporítható. Ivarérett növényről származó dugványok már viszonylag fiatal korban virágzásra képesek.
 
[[Fájl:Trichocereus pachanoi 02-0.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Balázs]]
<span id="egyéb"></span>
<span id="egyéb"></span>
== Egyéb megjegyzések ==
== Egyéb megjegyzések ==
63. sor: 53. sor:
* Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgasok 600. kartya
* Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgasok 600. kartya


[[Kategória:Echinopsis]]
[[Kategória:Trichocereus]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

A lap jelenlegi, 2026. február 14., 17:46-kori változata

Trichocereus macrogonus var. pachanoi

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj Trichocereus macrogonus var. pachanoi
Google képek Bing képek
Trichocereus pachanoi

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Trichocereus macrogonus var. pachanoi
Rendszertani besorolás
Faj Trichocereus pachanoi

Tudományos név

  • Trichocereus macrogonus var. pachanoi (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012 sec. Schlumpberger 2021
    elfogadott, érvényes név
  • Trichocereus pachanoi Britton & Rose, Cactaceae 2: 134. 1920
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "tricha" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent
    Fotó:Lukoczki Balázs
    A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül.
  • A fajt Britton és Rose egy Ecuador-i botanikusról, Prof. Abelardo Pachano-ról nevezte el, aki Rose kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél.

Típuspéldány

Fotó: Lukoczki Balázs
  • Első leírása: Trichocereus pachanoi Britton & Rose, 1920
  • Első közlés: The Cactaceae 2: 134 (1920)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Echinopsis pachanoi (Britton & Rose) H.Friedrich & G.D.Rowley, 1974

A(z) Trichocereus macrogonus var. pachanoi szinonimái

  • (A(z) Trichocereus pachanoi a(z) Trichocereus macrogonus var. pachanoi szinonimája)*
  • Trichocereus pachanoi, ≡ Cereus pachanoi, ≡ Echinopsis pachanoi
  • = Trichocereus santaensis, ≡ Echinopsis santaensis
  • = Trichocereus schoenii, ≡ Echinopsis schoenii
Fotó: Lukoczki Balázs

Alaktani, morfológiai jellemzők

Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek.

A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban.

Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított.

Termése megnyúlt vagy röviden gömbölyded, sötétzöld, éréskor sárgás vagy enyhén vöröses árnyalatú, 3–4 cm széles és 5–6 cm hosszú. Magjai feketék vagy sötétbarnák, érdes felszínűek, 1,5–2 mm nagyságúak.

Elterjedés és élőhely

Fotó: Lukoczki Balázs

A faj őshonos Ecuador déli részén, különösen Azuay tartományban, Cuenca környékén, mintegy 2500 m tengerszint feletti magasságban. Elterjedése Peru északi területeire is átnyúlik. Hegyvidéki, mérsékelt klímájú területeken él, ahol a nappali hőmérséklet egész évben 20 °C körül alakul, az éjszakák viszont hűvösek.

Élőhelyein vulkanikus vagy aprózódott kőzetfelszíneken, ritkás lombhullató cserjék, fűfélék és más kaktuszfajok társaságában fordul elő.

Fotó: Lukoczki Balázs

Kultúrában tartás

Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.

Vegetatív úton, hajtásdugványról könnyen szaporítható. Ivarérett növényről származó dugványok már viszonylag fiatal korban virágzásra képesek.

Fotó: Lukoczki Balázs

Egyéb megjegyzések

A faj kultúrája feltehetően több ezer éves múltra tekint vissza. Az andoki térség őslakos népei kerítésnövényként, építőanyagként, valamint rituális és gyógyászati célokra is használták. Innen ered közismert spanyol neve, a „San Pedro kaktusz”. Pszichoaktív alkaloidtartalma miatt napjainkban is nagy érdeklődés övezi.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán, Papp László
  • Kép: Lukoczki Balázs
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgasok 600. kartya