Ariocarpus kotschoubeyanus

Tudományos név

Ariocarpus kotschoubeyanus (Lemaire ex K. Schumann) K. Schumann, 1898

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a termésre utal, ariocarpus - galagonya (berkenye) termésű, a fajnév Kotschoubey herceg tiszteletére.

Első leírása

Anhalonium kotschoubeyanum Lemaire ex K. Schumann, 1842

Az aktuális nemzetségbe helyezte

Engler et Prantl, Pflanzenf. Nachtr. 259, 1898.

Szinonimák

• Anhalonium kotschoubeyanum Lem. ex K. Schumann 1842
• Anhalonium sulcatum SD. 1850
• Stromatocarpus kotschoubeyi Karwinsky ex Lem.
• Cactus kotschoubey Kuntze
• Roseocactus kotschoubeyanus (lem. ex K. Schumann) Berg. 1925
• Érvényes név és szinonimák a Ariocarpus kotschoubeyanus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire egyedülálló, Schumann szerint hajlamos a sarjadzásra. A karógyökér („répa”) erős és többé-kevésbé hengeres. A tulajdonképeni test alacsony, rozettaszerű, felül lapos és a gyengén gyapjas tenyészcsúcsnál kissé besüppedt.

Szemölcsök

A szemölcsök az 5:8-as spirálviszony szerint rendezettek, spirálisan állnak, egymást tetőcserépszerűen fedik, alacsonyak, alig 7 mm magasak, 3 élűek, 7 mm szélesek vagy egy kicsit szélesebbek, majdnem derékszögű háromszög alakúak. Közepükön végigfutó barázda van, amelyek a csúcs felé elvékonyodnak.

Axillák

Az axillák a barázda végén gyapjúcsomóval rendelkeznek.

Tövisek

Nincsenek.

• Ariocarpus kotschoubeyanus
• 
  1.
• 
  2.

Generatív test

Virág

A virágok a tenyészcsúcs közelében erednek, 2,5-3 cm hosszúak. A magház vörösesfehér, csupasz. A virágtakaró rövid tölcséralakú, a virágzás csúcsán szélesen kiterülő, 3 cm átmérőig. Külső lepellevelei zöldek vagy barnás színűek, kissé húsosak, gyakran kéthasábosak. A belső lepellevelek lándzsa- vagy ásóalakúak, kihegyesedők, tompák, esetleg lekerekítettek. Színük rózsaszín vagy világos bíborszínű.

• Porzószálak: fehér
• Bibeszál: fehér
• Bibe: fehér, 5 karéjos

Termés

Megszáradó és felhasadó. Megporzás utáni év tavaszán jelennek meg felfújt, szivar alakú termései, amelyek vöröses-rózsaszínűek.

• Magja: 1 mm hosszú, fordított tojásalakú, fekete, matt, dudorosan pontozott.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó hatalmas területein előforduló bennszülött faj, Oueretaro, San Luis Potosi, Zacatecas, Durango, Nuevo León, Coahuila és Tamaulipas államok területén.

• Ariocarpus kotschoubeyanus élőhely
• 
  3.

Élőhely: A faj majdnem kizárólag agyagos, sík területeken fordul elő. A talaj, az algák és zuzmók is ráhordódhatnak, amelyek színükkel, rajzolatukkal még jobban elrejtik.

Kultúrában tartás

Az egészséges növények neveléséhez a lúgos talaj, az óvatos öntözés a legfontosabb. A legkisebb Ariocarpus faj, és bár lassú növekedésű, magról nevelve saját gyökéren 3-4 éves korban már virágzóképes lehet. A növekedés meggyorsítására, a növény küllemének megőrzésével párhuzamosan Backeberg azt javasolja, hogy az egész fiatal magoncokat oltsuk fel Echinopsis magoncokra, amelyeknek az areoláit rendszeresen levágjuk. Később az alany teste egy észrevehetetlen pótgyökérré alakul. Berger megemlíti, hogy a faj magvai éveken át a növény gyapjúcsomóiban rejtve maradnak és így csírázóképességüket igen sokáig megtartják.

Egyéb

Mint a szinonimák között látható, Berger úgy vélte (és ehhez a nézetéhez Backeberg is csatlakozott), hogy néhány jellegzetes Ariocarpus-t le kell választani erről a nemzetségről. Szerinte a Scheidweiler által fölállított Ariocarpus nemzetséggel egyesek tévútra tértek. Az Ariocarpus a Mammillaria nemzetség közelebbi rokonsági körébe tartozik, az axillában, azaz a szemölcsök között eredő virágok következtében. Azok a fajok azonban, amelyek a szemölcsön végighúzódó barázdával rendelkeznek, mint a Coryphantha-k, és a virágjukat ebből a barázdából fejlesztik ki, genetikailag különbözők és így az Ariocarpus-októl el kell őket választani. Ezekre a fajokra hozta létre a Roseocactus nemzetséget.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Elhart Zsolt
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 3. kártya