Mammillaria longiflora (M. stampferi)

Tudományos név

• Mammillaria longiflora (Britton et Rose) A. Berger, 1929
  A tudományos név státusza: érvényes
• Mammillaria stampferi Repp. in Kakteen And. Sukk. 30(8): 187. 1979 syn. sec. Hunt (2016)
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A ma elfogadott fajnév latin jelzői szókapcsolat, alapszavai (longa flora) ragozott összeírása, és hosszú virágot jelent, egyértelműen a nagy és hosszú csövű virágra utalva. A ma szinonimaként elfogadott fajnevet Reppenhagen Jozef Stampfer osztrák erdészről nevezte el, aki Mexikóban, Durango államban dolgozott, és 1976-ban megtalálta e növényt.

Első leírása

Neomammillaria longiflora Britton et Rose, The Cactaceae 4:163.1920, ill. Mammillaria stampferi Reppenhagen, Kakteen und andere Sukkulenten No.8. 30 Jahrgang. 185-187, 1979.

Az aktuális nemzetségbe helyezte

A. Berger, Kakteen, 296, 1929.

Szinonimák

• Mammillaria longiflora brevispina Hort
• M. longiflora fa. stampferi (Repp.) Hunt 1979
• M. longiflora subsp. stampferi (Repp.) Hunt 1997
• Neomammillaria longiflora Br. et R. 1920
• Krainzia longiflora (Br. et R.) Backeb.1938
• Phellosperma longiflora (Br. et R.) F. Buxbaum 1951
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria longiflora (M. stampferi) taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gyökere megvastagodott (nem túl erőteljes, módosult raktározó, vagy karó) fő, ill. egy vagy több kevésbé megvastagodott oldalgyökérből áll. A hajtása magános, lapos, félgömb, 25-60 mm széles és 20-40 mm magas, ennél a méretnél már virágzó képes (ivarérett), az idős növények lehetnek ennél jóval nagyobbak. Ritkán vannak tövisektől lazán fedett, sarjadó példányok is.

Szemölcsök

A szemölcsei egymástól távol, lazán állnak, rombuszalakúak, a tőnél 12 mm szélesek, és 5-7 mm magasak, 6-9 mm távolságra vannak egymástól, víznedvűek. A csúcsuk barnás szürkészöld, kultúrában sötétzöld.

Axillák

Az areola kerek vagy gyengén ovális, 1,5 mm széles, kezdetben halvány-sárgás, csekély gyapjúval. azután megkopaszodik. Az idős alsó areolákon újra kevés szőr nőhet.

Tövisek

• Peremtövis: 20-30 peremtövise fehér, sörteszerű, vékony, 7-10 mm hosszú, szabálytalanul áll és nem szőrös.
• Középtövis: 0-3 darab (kultúrában rendszerint 4), tűszerű, 10-12 mm hosszú, vörösesbarna, töve világosabb, alig megvastagodott, enyhén pillás lehet, az alsó a leghosszabb, ez kampós. Egyes példányokon lehet több, vagy mind kampós. A fiatal növényeknél sokszor hiányzik a középtövis.

• Mammillaria longiflora (M. stampferi)
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.
• 
  6.

Generatív test

Virág

A virága fehérestől a kárminrózsáig változó színű, nagyon rövid, kopasz virágcsővel (ez a tipikus M. longiflora-nál jóval hosszabb lehet), ugyanakkor szélesen tölcséres, 25-30 mm magas és 18-40 mm széles, gyengén illatos, kicsit kiáll a tövisek közül, az ováriuma zöld.

• Külső lepellevelek: sok külső lepellevele különböző hosszúságú, barnás rózsaszínű, a széle világosabb szélesen peremes, röviden lándzsaszerű.
• Belső lepellevelek: világos rózsaszín, sötétebb középcsíkkal, szélesen lándzsaszerű, 10-18 mm hosszú, 3-6 mm széles, szélesen peremes, meglehetősen kihegyezett csúccsal.
• Porzószálak: üvegesen fehér.
• Portokok: sárga.
• Bibeszál: kevéssé a portok fölé nyúlik, 20 mm hosszú, üvegesen fehér, felül világos rózsa.
• Bibe: 4-5 ágú, vékony, egy ág 1,5 mm hosszú, világossárga.

Termés

Az élőhelyén decemberben, de inkább januárban alakul ki, a virágzás előtt (amely a hazájában január-márciusban van), - gömbölyűtől az enyhén hosszúkásig, 4 mm széles, barnás, vékony héjú, áttetsző, sokszor a termés egy része a növénytestben marad, nagy virág maradvánnyal.

• Magja: fekete, matt, kerekcsepp formájú, gömbölyded sapkaalakú, kicsi lapos-gödrös, szürkésen pontozott, az alapfajé 1,5 mm széles és hosszú, a taglalt ökotípusé (formáé), esetleg varitas-é valamivel kisebb (1,2 × 1 mm).

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Két jól elkülönült populációt fedeztek fel Mexikóban nagyjából 2600 m magasságban, Durango államban, Santiago Papasquiaro (longiflora típusélőhelye), Topia, El Salto (az ökotípus /varietas/, típusélőhelye), Ejido, Chavarro Viejo környékén, és távol északabbra tőle Chiuahua, Yepachic, Tomachic régióiban.

Élőhely: Mindenhol 2000 m feletti (2200-2600 m) tengerszint feletti magasságban, vulkánikus (kvarcporfir), máshol mészkőzeten is, meredek lejtőkön nyitva- és zárvatermő fásszárúakkal ritkásan fedett hegyoldalakon, vagy ezekből alkotott erdők tisztásain, sziklagyepekben, alacsony pázsitfűfélékkel, páfrányokkal, csipkeharasztokkal, mohákkal, zuzmókkal körülvéve. Néhol kőzettörmelékes magasabb humusztartalmú talajokon is megtalálhatjuk.

Kultúrában tartás

A hideget szárazon, élettani nyugalomban jól bírja, rövid ideig akár a -10 °C is, élőhelyén is gyakran előfordul ilyen hőmérséklet. Sziklás területen, nagyon ritkás fenyvesekben is él. Ez nem ritkán kissé savanyú talajt eredményez. Virágzásakor - elterjedési területén - lehet akár 40 °C is. Nálunk elviseli a tűző napot is kellő szoktatás után. A kissé répaszerű (módosult, ún. karó-) gyökere miatt a locsolással vigyázzunk. Az élőhelyén nagyjából 850 mm csapadékot kap évente, de ennek nagy része júniustól októberig esik le. Az éves középhőmérséklet 12,3 °C, a decemberi-februári középhőmérséklet csak 3 °C, a júliusi-augusztusi középhőmérséklet pedig 16 °C.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Ma már nem tartják önálló fajnak és Mammillaria longiflora subsp.stampferi néven is említik. Ez elfogadható lenne, ha a nagyobb, déli areája nem lenne teljes átfedésben az M. longiflora elterjedési területével, ráadásul a morfológiai (alaktani) különbségük is elenyésző, ill. kultúrában —a virág méretén kívül —szinte minden, a taxonok leírásában még érzékelhető is, eltűnik. A M. stampferi (ökotípus, forma vagy varietas) két élőhelyéről származó példányok szinte teljesen egyformák (a M. stampferi megfigyelésen alapuló morfológiai leírását alig kellett módosítani /a lektor/), ezen okok miatt D. Hunt kétségbe vonja ma már (érthetően), - annak ellenére, hogy ő helyezte alfaji kategóriába —taxonómiai önállóságát! (A lektor.)

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 831. kártya