„Mammillaria anniana” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Mammillaria anniana'' GLASS & FOSTER, 1981 '''A tudományos név státusza:''' érvényes '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae === A név eredete, etimológia === A fajnév eredete nem ismert biztosan, valószínűleg egy női név – talán a leírók egyik hozzátartozójára utal. === Típuspéldány === Gyűjtő: GLASS és FOSTER Hely: Mexikó, Tamaulipas, Cerro Bernal Első leírás: ''Cactus and Succul…” |
|||
| (4 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
== Tudományos név == | == Tudományos név == | ||
''Mammillaria anniana'' | ''Mammillaria anniana'' Glass & R. A. Foster, 1981 | ||
'''A tudományos név státusza:''' érvényes | '''A tudományos név státusza:''' érvényes | ||
'''Rendszertani besorolás:''' | '''Rendszertani besorolás:''' Cactaceae | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A | A nemzetségnév latin szóból — ''mamilla'' — képzett, ami kis emlőt, emlőbimbót, átvitt értelemben dudort, szemölcsöt jelent, így szemölcsös értelmű, és a genus-ba tartozó fajok hajtásának felépítésére utal. A fajt '''Alfred B. Lau''' (1928-2007) híres, Mexikóban élő, német lelkész-misszionárius, lelkes autodidakta botanikus feleségéről nevezték el. '''Alfred B. Lau''' úr — valószínűleg a feleségével együtt — fedezte fel a növényt és megmutatta '''Greenwoodnak''', aki első látásra kijelentette azt, hogy ez egy új faj. '''Lau''' átadta a két amerikai kertész-botanikus, pozsgás specialistának, akik tisztelegve '''Lau''' sok fajt felfedező és leíró, értékes kutatói, de legfőképpen felesége '''Anni Lau''' ezt, vagyis a férjét támogató, segítő munkássága előtt, - bizonyosan '''Lau''' kérésére is - az asszonyról nevezték el ezt az új taxont. | ||
=== | === Első leírása === | ||
Glass & R. A. Foster Cact. Succ. Jour. (US) 53 (2): 79 1981. | |||
=== Szinonimák === | === Szinonimák === | ||
Szinonimája: nincs. | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
=== Vegetatív test === | === Vegetatív test === | ||
==== Hajtás, szár ==== | ==== Hajtás, szár ==== | ||
A gyökere bolyhos, nagyon elágazó főgyökérzet. A hajtása gömb vagy lapított gömb alakú, oldalirányban sarjad és kisméretű csoportokat képez, 10-40 mm magas és 15-40 mm széles méretű az ivarérett hajtás formája. A tenyészcsúcsa kissé besüllyedt, lapos, takarva tövisekkel és kisméretű gyapjúval. | |||
==== Szemölcsök ==== | ==== Szemölcsök ==== | ||
A szemölcse közepes sűrűségű, húsos, 5-8 mm hosszú és alul 6-7 mm széles, a hegyük lekerekített, víznedvű, halványtól a közepesen zöldig változó színű. | |||
==== Axillák ==== | ==== Axillák ==== | ||
Az axillája néhány sárga gyapjúval, és sörtével enyhén fedett, amik kissé hosszabbak lehetnek, mint a szemölcsök. | |||
==== Areolák ==== | ==== Areolák ==== | ||
Az areolája alig besüllyedt, kör alakú, nagyjából 2 mm, rövid sárga gyapjúval borított. | |||
==== Tövisek ==== | ==== Tövisek ==== | ||
A tövisei nem szétválaszthatók közép és peremtövisekre, 21 darab, 5-9 mm hosszúak, merev sörteszerűek vagy finom tűszerűek, mind egyenesek. '''Reppenhagen''' szerint simák, sárgás vagy sárgásbarnás színűek, ritkásan takarják be a szárat. '''Alfred Lau''', '''Glass''' és '''Foster''' szerint öreg növényeknél előfordulhat egy kampós középtövis is. | |||
<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Mammillaria anniana"> | |||
Fájl:Mammillaria anniana 01.jpg|1. | |||
Fájl:Mammillaria anniana 02.jpg|2. | |||
Fájl:Mammillaria anniana 03.jpg|3. | |||
Fájl:Mammillaria anniana 04.jpg|4. | |||
</gallery> | |||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
Az önsteril (allogám) virága április-májusban jelenik meg koszorú alakban, egyszerre néhány van nyitva, tölcsér alakú, csak teljes napsütésben nyílik ki teljesen, 10-14 mm hosszú és 6-9 mm széles, halványsárga. A virágcső rövid, sima felületű és halványzöld. A külső lepellevele lándzsás fogazott széllel, és rövid tüskeszerű heggyel, világos olajbogyószínű fehér széllel. A belső lepellevele lándzsaszerű, 3-4 mm hosszú, 1 mm széles, sima, krémesfehér, gyakran a hátsó fele (fonákja) homályos rózsaszínű középcsíkkal. A porzószál világos sárgásfehér. A portokja világossárga. A bibeszála a portok fölé nyúlik, világossárga. A bibefej 3-4 ágú, 1,5 mm hosszú, sárgás. | |||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A termése viszonylag gyorsan, 2-3 hónap után jelenik meg, kicsi bunkós, 4-12 mm hosszú és 2-4 mm széles, viráglepel maradvánnyal, vékonyhéjú, lágyhúsú, törékeny, rózsaszínes-pirosas. | |||
* '''Magja:''' Fekete, 1×0,9 mm nagyságú. A hilum nagy, világosbarna, alapi elhelyezkedésű. | |||
Fekete, 1×0,9 mm | |||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
'''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, Tamaulipas | '''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, Tamaulipas államban Ciudad Mantétól keletre, Cerro Bernalnál. Itt egy vulkáni hegységben, 350-800 m-es magasságban. | ||
'''Élőhely:''' Meredek andezitsziklákon él. A hegység környezetét már mezőgazdasági művelődésbe fogták, a hegy oldalán azonban még található az eredeti vegetációból. Gyakori kísérő pozsgásfaja a ''Nolina (Beaucarnea) recurvata'', amely üstökeivel, néha 6 m-es magasságával árnyékot képez. A csupasz, meredek sziklák, sziklafalak felett erdők vannak. Érdekes, hogy a csúcs közelében hasonló pozsgásvegetáció van, mint a meredélyeken (pl. ''Agave deweyana'', ''Graptopetalum paraguayense'', ''Hechtia texensis'', ''M. anniana'', ''Opuntia lindheimeri'', ''Selenicereus boeckmannii''). Ezeket pázsitfű-félék, mohák és zuzmók is kiegészítik. A sziklarepedésekben, kőzetfelszíneken vékony, fekete humuszú talaj képződik. | |||
== Kultúrában tartás == | == Kultúrában tartás == | ||
Élőhelyén májustól szeptemberig hullik a csapadék nagy része, átlagosan 820 mm. Az eső a meredek sziklákról gyorsan lefolyik. Az öntözését itthon is hasonlóan kell megoldani. Kevés humuszt tartalmazó jó vízáteresztő, vulkanikus termesztő közeget (pl. andezit, riolit) kíván. A termőhelyén nem kap 0 °C alatti hőmérsékletet, ezt vegyük figyelembe a téli tartásánál. Nálam a polcon telel, és itt a hőmérséklet nem megy 6 °C alá. Az üvegházban nyáron a hőmérséklet 45 °C is lehet, de ezt nem igazán szereti, és ilyenkor összetöpped, amin a jó szellőztetés sokat segíthet. Az irodalom szerint a magja könnyen és jól csírázik, egyszerűen felnevelhető, de vegetatív módon, sarjról is eredményesen szaporítható. | |||
== | == Szerzők és forrás == | ||
* '''Szöveg:''' Füleki József, Papp László | |||
* '''Kép:''' Füleki József | |||
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 853. kártya | |||
[[Kategória:Cactaceae]] | |||
[[Kategória:Mammillaria]] | |||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | |||
A lap jelenlegi, 2025. augusztus 10., 23:55-kori változata
Tudományos név
Mammillaria anniana Glass & R. A. Foster, 1981
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév latin szóból — mamilla — képzett, ami kis emlőt, emlőbimbót, átvitt értelemben dudort, szemölcsöt jelent, így szemölcsös értelmű, és a genus-ba tartozó fajok hajtásának felépítésére utal. A fajt Alfred B. Lau (1928-2007) híres, Mexikóban élő, német lelkész-misszionárius, lelkes autodidakta botanikus feleségéről nevezték el. Alfred B. Lau úr — valószínűleg a feleségével együtt — fedezte fel a növényt és megmutatta Greenwoodnak, aki első látásra kijelentette azt, hogy ez egy új faj. Lau átadta a két amerikai kertész-botanikus, pozsgás specialistának, akik tisztelegve Lau sok fajt felfedező és leíró, értékes kutatói, de legfőképpen felesége Anni Lau ezt, vagyis a férjét támogató, segítő munkássága előtt, - bizonyosan Lau kérésére is - az asszonyról nevezték el ezt az új taxont.
Első leírása
Glass & R. A. Foster Cact. Succ. Jour. (US) 53 (2): 79 1981.
Szinonimák
Szinonimája: nincs.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A gyökere bolyhos, nagyon elágazó főgyökérzet. A hajtása gömb vagy lapított gömb alakú, oldalirányban sarjad és kisméretű csoportokat képez, 10-40 mm magas és 15-40 mm széles méretű az ivarérett hajtás formája. A tenyészcsúcsa kissé besüllyedt, lapos, takarva tövisekkel és kisméretű gyapjúval.
Szemölcsök
A szemölcse közepes sűrűségű, húsos, 5-8 mm hosszú és alul 6-7 mm széles, a hegyük lekerekített, víznedvű, halványtól a közepesen zöldig változó színű.
Axillák
Az axillája néhány sárga gyapjúval, és sörtével enyhén fedett, amik kissé hosszabbak lehetnek, mint a szemölcsök.
Areolák
Az areolája alig besüllyedt, kör alakú, nagyjából 2 mm, rövid sárga gyapjúval borított.
Tövisek
A tövisei nem szétválaszthatók közép és peremtövisekre, 21 darab, 5-9 mm hosszúak, merev sörteszerűek vagy finom tűszerűek, mind egyenesek. Reppenhagen szerint simák, sárgás vagy sárgásbarnás színűek, ritkásan takarják be a szárat. Alfred Lau, Glass és Foster szerint öreg növényeknél előfordulhat egy kampós középtövis is.
- Mammillaria anniana
-
1. -
2. -
3. -
4.
Generatív test
Virág
Az önsteril (allogám) virága április-májusban jelenik meg koszorú alakban, egyszerre néhány van nyitva, tölcsér alakú, csak teljes napsütésben nyílik ki teljesen, 10-14 mm hosszú és 6-9 mm széles, halványsárga. A virágcső rövid, sima felületű és halványzöld. A külső lepellevele lándzsás fogazott széllel, és rövid tüskeszerű heggyel, világos olajbogyószínű fehér széllel. A belső lepellevele lándzsaszerű, 3-4 mm hosszú, 1 mm széles, sima, krémesfehér, gyakran a hátsó fele (fonákja) homályos rózsaszínű középcsíkkal. A porzószál világos sárgásfehér. A portokja világossárga. A bibeszála a portok fölé nyúlik, világossárga. A bibefej 3-4 ágú, 1,5 mm hosszú, sárgás.
Termés
A termése viszonylag gyorsan, 2-3 hónap után jelenik meg, kicsi bunkós, 4-12 mm hosszú és 2-4 mm széles, viráglepel maradvánnyal, vékonyhéjú, lágyhúsú, törékeny, rózsaszínes-pirosas.
- Magja: Fekete, 1×0,9 mm nagyságú. A hilum nagy, világosbarna, alapi elhelyezkedésű.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas államban Ciudad Mantétól keletre, Cerro Bernalnál. Itt egy vulkáni hegységben, 350-800 m-es magasságban.
Élőhely: Meredek andezitsziklákon él. A hegység környezetét már mezőgazdasági művelődésbe fogták, a hegy oldalán azonban még található az eredeti vegetációból. Gyakori kísérő pozsgásfaja a Nolina (Beaucarnea) recurvata, amely üstökeivel, néha 6 m-es magasságával árnyékot képez. A csupasz, meredek sziklák, sziklafalak felett erdők vannak. Érdekes, hogy a csúcs közelében hasonló pozsgásvegetáció van, mint a meredélyeken (pl. Agave deweyana, Graptopetalum paraguayense, Hechtia texensis, M. anniana, Opuntia lindheimeri, Selenicereus boeckmannii). Ezeket pázsitfű-félék, mohák és zuzmók is kiegészítik. A sziklarepedésekben, kőzetfelszíneken vékony, fekete humuszú talaj képződik.
Kultúrában tartás
Élőhelyén májustól szeptemberig hullik a csapadék nagy része, átlagosan 820 mm. Az eső a meredek sziklákról gyorsan lefolyik. Az öntözését itthon is hasonlóan kell megoldani. Kevés humuszt tartalmazó jó vízáteresztő, vulkanikus termesztő közeget (pl. andezit, riolit) kíván. A termőhelyén nem kap 0 °C alatti hőmérsékletet, ezt vegyük figyelembe a téli tartásánál. Nálam a polcon telel, és itt a hőmérséklet nem megy 6 °C alá. Az üvegházban nyáron a hőmérséklet 45 °C is lehet, de ezt nem igazán szereti, és ilyenkor összetöpped, amin a jó szellőztetés sokat segíthet. Az irodalom szerint a magja könnyen és jól csírázik, egyszerűen felnevelhető, de vegetatív módon, sarjról is eredményesen szaporítható.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Füleki József, Papp László
- Kép: Füleki József
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 853. kártya