„Pterocactus tuberosus” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2025. augusztus 11., 09:04-kori változata

Tudományos név

Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, 1919

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A „tuberosus” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.

Típuspéldány

Leíró: L. Pfeiffer
Áthelyezés a nemzetségbe: Britton & Rose, The Cactaceae 2: 55. (1923)

Szinonimák

Opuntia tuberosa Pfeiff., 1837
Maihueniopsis tuberosa (Pfeiff.) F. Ritter
Tephrocactus tuberosus (Pfeiff.) Backeb.
Érvényes név és szinonimák a Pterocactus tuberosus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.

Tövisek

8–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.

Pterocactus tuberosus
1.
2.

Generatív test

Virág

Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.

Termés

Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.

Magja: Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.

Élőhely: Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.

Éghajlati tényezők: Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.

Életmód: Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít több Maihueniopsis vagy Tephrocactus fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a Pterocactus nemzetségben.

Egyéb

A Pterocactus tuberosus a Pterocactus nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.

Szerzők és forrás

Kép és szöveg: JOKHEL Csaba
Lektorálta és kiegészítette:
Forrás:

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== Pterocactus tuberosus ==
+== Tudományos név ==
+''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose, 1919
-''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose egy geofiton kaktuszfaj, amely Argentína száraz, félsivatagos régióiban honos, főként Patagóniában. Jellemző rá a föld alatti gumós gyökér és a szegmentált, könnyen leváló szár.
+'''A tudományos név státusza:''' érvényes
-=== Leírás ===
+'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae
-'''Gyökér:''' Nagy, gumós (tuberózus) gyökérrendszer, akár 8 cm vastag. Vízraktározásra szolgál, mélyen a talajban fejlődik.
-'''Szár:''' Szegmentált, hengeres, 7–20 (ritkán 40) cm hosszú, 0,8–1,5 cm átmérőjű hajtások, amelyek könnyen letörnek. Színük zöldesbarna, barnás vagy lilás.
-'''Tüskék:''' 8–12 darab, 5–10 mm hosszúak, fehéres színűek, ritkán állnak.
-'''Virág:''' A hajtások csúcsán nyílik, 3–5 cm átmérőjű. Halványsárga–rézszínű lepellevelek. Bibe: fehér, rózsaszín vagy vörös.
-'''Termés:''' Száraz, felnyíló toktermés.
-'''Mag:''' Szárnyas, fehér színű, 10–12 mm átmérőjű, szél által terjed.
-=== Élőhely és elterjedés ===
+=== A név eredete, etimológia ===
-Észak- és Dél-Argentína (Salta, Catamarca, Mendoza, La Pampa, Río Negro, stb.), 0–2500 m tengerszint feletti magasságig. Dűnéken, sós és homokos talajban nő, ahol a növény tömegének nagy része a talajban rejtve marad.
+A „''tuberosus''” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.
-=== Ökológia ===
+=== Típuspéldány ===
-A faj gyakran elveszíti föld feletti részeit a nyugalmi időszakban (ősszel és télen). A levált szárak szél által terjednek és új növényeket hozhatnak létre. A gumókból tavasszal új hajtások nőnek.
+* '''Leíró:''' L. Pfeiffer
+* '''Áthelyezés a nemzetségbe:''' Britton & Rose, ''The Cactaceae'' 2: 55. (1923)
-=== Gondozás ===
+=== Szinonimák ===
-* '''Fény:''' Napos, meleg helyet igényel.
+* ''Opuntia tuberosa'' Pfeiff., 1837
-* '''Hőmérséklet:''' Télen 5–10 °C, szárazon.
+* ''Maihueniopsis tuberosa'' (Pfeiff.) F. Ritter
-* '''Öntözés:''' Nyáron mérsékelten, télen alig vagy egyáltalán nem.
+* ''Tephrocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Backeb.
-* '''Talaj:''' Jó vízáteresztő (kaktuszföld + perlit vagy pumice).
+* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
-* '''Szaporítás:''' Magról vagy levált hajtásokkal.
-=== Védettség ===
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-Populációja stabil, sok példánya védett területen található. Nem veszélyeztetett faj.
+=== Vegetatív test ===
+==== Hajtás, szár ====
+Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.
+==== Tövisek ====
+–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.
+<gallery mode="packed-hover" heights="450" caption="Pterocactus tuberosus">
+Fájl:20250513 163223.jpg|1.
+Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|2.
+</gallery>
+=== Generatív test ===
+==== Virág ====
+Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.
+==== Termés ====
+Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.
+* '''Magja:''' Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.
+== Elterjedés és élőhely ==
+'''Földrajzi elterjedés:''' Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.
+'''Élőhely:''' Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.
+'''Éghajlati tényezők:''' Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.
+'''Életmód:''' Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.
+== Kultúrában tartás ==
+Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+Hasonlít több ''Maihueniopsis'' vagy ''Tephrocactus'' fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a ''Pterocactus'' nemzetségben.
+== Egyéb ==
+A ''Pterocactus tuberosus'' a ''Pterocactus'' nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.
+== Szerzők és forrás ==
+* '''Kép és szöveg:''' JOKHEL Csaba
+* '''Lektorálta és kiegészítette:'''
+* '''Forrás:'''
+[[Kategória:Cactaceae]]
+[[Kategória:Pterocactus]]