Copiapoa cinerea

Tudományos név

Copiapoa cinerea (Phil.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 86, f. 98. 1922. Sec. Larridon & al. (2018)

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetséget a chilei Copiapó városról nevezték el, ahol több faj őshonos. A „cinerea” latin eredetű, jelentése: hamuszürke – utalás a növény testét borító szürkés-viaszos bevonatra.

Típuspéldány

• Leíró: Britton & Rose
• Publikáció: The Cactaceae 3: 86. (1922. október 12.)

Szinonimák

• Copiapoa columna-alba var. nuda F. Ritter
• Copiapoa melanohystrix F. Ritter
• Érvényes név és szinonimák a Copiapoa cinerea taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömbölyded vagy rövid, oszlopszerű hajtás, amely idővel elérheti az 1 méter magasságot és 20 cm átmérőt, bár nagyon lassan nő. Általában magányosan nő, de idősebb példányok esetenként sarjakat is hozhatnak. A test színe hamuszürke a viaszos kutikularéteg miatt, amely védi a kiszáradástól és az UV-sugárzástól. A csúcs gyapjas. A szár északi irányba dőlhet – ez ún. „iránytűhatás”, amely a növény belső hőmérsékletének szabályozását szolgálja, csökkentve a transzspirációt.

Bordák, areolák, tövisek

20–30 sekélyen tagolt borda. Az areolák gyapjasak, kör alakúak. A tövisek száma 1–9, színük fekete, sötétbarna vagy barnásszürke, de előfordulhat tövis nélküli forma is. A tövisek látványosan kontrasztosak a világos szárszínnel.

• Copiapoa cinerea
• 
  1.
• 
  2.

Generatív test

Virág

Kicsi, tölcsér alakú virágai általában sárgák, ritkán halvány rózsaszín árnyalattal. A virágzás a hajtás csúcsán, a gyapjas zónában történik.

Termés, mag

Kis méretű, száraz bogyótermések, amelyek a szőrös areolák között nehezen észlelhetők. A magvak kicsik, barna színűek, fényes felületűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile, Antofagasta régió – Taltal várostól keletre és délkeletre, mintegy 20 km átmérőjű területen fordul elő, 500–850 méteres tengerszint feletti magasságban.

Élőhely: Rendkívül száraz, köves-sivatagos környezet, az Atacama-sivatag peremén. A növények a tengeri köd (camanchaca) révén nyerik a létfenntartáshoz szükséges nedvességet. A hőmérséklet-ingadozás és UV-sugárzás jelentős, az éves csapadék minimális.

Ökológia, adaptációk: A viaszos bevonat és a testszín adaptáció a napsugárzás és párolgás elleni védelemre. Az „iránytű” növekedés (északi irányba való dőlés) a fotoszintézis és vízmegtartás optimalizálását szolgálja.

Kultúrában tartás

A Copiapoa cinerea az egyik legkeresettebb gyűjteményi faj.

Nevelése azonban kihívás, mert:

• A viaszos bevonat csak erős, közvetlen napfény hatására alakul ki (UV-sugárzás szükséges).
• A szobanövényként nevelt példányok gyakran nyúlánkabbak és kevésbé színezettek.
• Óvatos akklimatizálás szükséges: az üvegházból kitett példányok könnyen megéghetnek a tavaszi napfényben.

Talaj

Mészszegény, tápanyagban szegény, jó vízáteresztő, porózus ásványi talaj (pl. lávakő, perlit, gránitzúzalék). Minimális szerves anyag-tartalom. A víz semmiképp ne pangjon a cserép aljában.

Öntözés

Tavasztól őszig mérsékelt öntözés, csak ha a talaj teljesen kiszáradt. A reggeli permetezés esővízzel javasolt, ha megoldható. Télen teljesen szárazon kell tartani, világos, fagymentes helyen.

Edény

Erős karógyökere miatt mélyebb cserép ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A cinerea fajcsoport rendkívül változékony, sok átmeneti formával. Gyakran nehéz megkülönböztetni a hozzá közeli fajokat (pl. Copiapoa columna-alba, Copiapoa krainziana vagy Copiapoa dealbata). A cinerea jellemzője a szürkés test, a változó számú tövis, a lassú növekedés és a karakteres „iránytűhatás”.

Egyéb

A vadon élő példányok akár 200 évnél is idősebbek lehetnek. Gyűjtésük természetvédelmi okokból tilos, veszélyezteti a természetes állományokat. A Copiapoa fajok közt különösen fontos a fenntartható szaporítás (magról, kultúrában).

Szerzők és forrás

• Írta: Havas László, Jokhel Csaba
• Fotó: Havas László
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László