Lobivia kuehhasii

Tudományos név

• Lobivia kuehhasii Rausch 2009
  
  • A tudományos név státusza: nomen non resolvum, eldöntetlen név (https://caryophyllales.org/Lobivia kuehhasii)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Lobivia a Bolívia országnév anagrammája, amelyet Britton és Rose 1922-ben adott a nemzetség főbb elterjedési területére utalva. A thionantha fajnév ógörög eredetű szóösszetétel (theion – kén, anthos – virág), ami a növény kénsárga virágára utal. A glauca alfajnév a hajtás világosszürke színére utal. A kuehhasii nevet Rausch adta a Bruckbachban élő osztrák kaktuszgyűjtő, Franz Kühhas után, aki a barátja és útitársa is volt.

Szinonimák

• Acanthocalycium australis n. n.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, gömb alakú, átmérője 7 cm-t ér el, színe világosszürke. 10 bordája van, ebből 10 mm magas, kissé szögletes dudorokra tagolt.

Areolák

Kerekek, 3 mm átmérőjűek, fehér filcesek.

Tövisek

• Peremtövis: 3-4 párba rendezettek, egy közülük lefelé mutat, a többi szétálló, alakjuk tűszerű, színük fehér vagy barna, hosszuk 20 mm.
• Középtövis: legfeljebb 1 db, 25 mm hosszú, színe a peremtövisekével megegyező.

• Acanthocalycium australis WR 817
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.
• 
  5.

Generatív test

Virág

Hossza és átmérője egyaránt 40 mm. A magház és a virágcső világoszöld színű, barna pikkelyekkel és halványszürke gyapjúval.

• Külső lepellevelek: Kerekdedek, barnás-rózsaszínűek.
• Belső lepellevelek: Lapátszerűek, a szegélyük finoman fogazott, színük sárga, narancssárga szegéllyel.
• Porzószálak: Sárgák.
• Bibe: Zöldes.

Termés

Gömbölyű, 12 mm átmérőjű, világosbarna vagy zöld, felületét barna pikkelyek borítják, fehér gyapjúval.

• Magja: Fekete, néha barna foltokkal, vagy sötétbarna. Kerekded kucsma alakú, apró szemölcsös felszínű, 1,38×1,1 mm-es, besüllyedt hilumu, kis fajsúlyú, ami azt mutatja, hogy leggyakrabban a csapadékvíz terjeszti (hidrochor).

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja tartomány, Famatina község, Carrizal település mellett. Ez a környék a taxon ismert elterjedési területe.

Élőhely: Vulkanikus (legtöbbször andezit) alapkőzeten, annak törmelékén, repedéseiben, sziklái között, ahol néha alacsony humusztartalmú talaj is létrejön.

• Éghajlati tényezők: Kedveli a sok fényt.
• Növénytársulás, életmód: Gyér pázsitfűfélékkel, valamint mohákkal, zuzmókkal és alacsony, ritkásan álló, lombhullató cserjékkel alkot életközösséget.

Kultúrában tartás

Gondozásában, fejlődésében és virágzásában leginkább a L. thionantha subsp. glauca-hoz hasonlít. Lassan növekszik, tartása nem problémás, nyáron sok levegőre és fényre, valamint porózus, ásványi anyag alapú talajra van szüksége. Télen teljesen szárazon tartandó, a hidegre nem érzékeny, gond nélkül elviseli, ha a növényház 5 °C alá hűl.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxont Lobivia thionantha-nak és Acanthocalycium australis-nak is forgalmazták. Megjelenésében a L. thionantha subsp. glauca-ra hasonlít. A lényegesebb különbségek: hajtása gömbölyded, nem oszloposodik, a színe halványszürke, de sohasem kékes, bordái élesebbek, tövisei vékonyabbak és világosabbak, sárga lepellevelei narancssárgás szegélyűek.

Egyéb

A taxont Rausch 1990-ben gyűjtötte először WR 817/b számon. Leírásáig a kereskedelemben Acanthocalycium australis néven forgalmazták. Bár fajként írták le, faji rangot valószínűleg nem érdemel, inkább tekinthető a L. thionantha subsp. glauca legdélibb formájának. Eredeti leírása a Kakteen und andere Sukkulenten 60(12): 320-321 2009-ben jelent meg.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 852. kártya