„Mammillaria albicans subsp. fraileana” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „== Tudományos név == ''Mammillaria albicans'' subsp. ''fraileana'' (BRITTON & ROSE) HUNT, 1997 '''A tudományos név státusza:''' szinonima '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, jelentése mellbimbó, kis emlő – átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utal. A faj nev…” |
|||
29. sor: | 29. sor: | ||
==== Hajtás, szár, bordák ==== | ==== Hajtás, szár, bordák ==== | ||
Kezdetben magányos, később alul sarjadzó, hajtásai hengeresek. | Kezdetben magányos, később alul sarjadzó, hajtásai hengeresek. | ||
==== Szemölcsök ==== | |||
Szemölcsei 5:8 spirálarány szerint helyezkednek el, merevek, kúposak, 5 mm hosszúak, alul 3–4 mm szélesek. | Szemölcsei 5:8 spirálarány szerint helyezkednek el, merevek, kúposak, 5 mm hosszúak, alul 3–4 mm szélesek. | ||
A lap 2025. július 23., 06:53-kori változata
Tudományos név
Mammillaria albicans subsp. fraileana (BRITTON & ROSE) HUNT, 1997
A tudományos név státusza: szinonima
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, jelentése mellbimbó, kis emlő – átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utal. A faj neve latin eredetű, jelentése: „fehéres”, a tövisek színére utal. Az alfajnév MANUEL FRAILE (1850–?) amerikai kertészeti szakember nevére utal, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta Washingtonban.
Felfedezésének története
Első leírása: Cactaceae 4:157, 1923 Az aktuális nemzetségbe helyezte: DAVID R. HUNT, 1997
Szinonimák
- Neomammillaria fraileana BRITTON & ROSE, 1923
- Mammillaria fraileana (BRITTON & ROSE) BOEDEKER, 1933
- Chilita fraileana ORCUTT, 1926
- Eberella fraileana (BRITTON & ROSE) F. BUXBAUM, 1951
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria albicans subsp. fraileana taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, bordák
Kezdetben magányos, később alul sarjadzó, hajtásai hengeresek.
Szemölcsök
Szemölcsei 5:8 spirálarány szerint helyezkednek el, merevek, kúposak, 5 mm hosszúak, alul 3–4 mm szélesek.
Axillák
Az areolák oválisak, kifejlődésükkor piszkosfehér gyapjúval fedettek. Az axillákban egy vagy több fehér sörte található.
Tövisek, levelek, szőrök
- Peremtövisek: 10–15 db, 8–10 mm hosszúak. A felsők rövidebbek, gyakran vízszintesen állók, laposak, tűszerűek, merevek, meszesfehérek, kezdetben vörösbarnák. Az alsók előre állók.
- Középtövisek: 3–4 db, 1 cm hosszúak, kezdetben sötétbarna vagy barnás színűek. A felsők laposabbak, rövidebbek, egyenesek, merevek, felfelé vagy vízszintesen állók. Az alsó középtövis előreálló és kampós.
Generatív test
Virág
Tölcséres, harangszerű, kb. 3 cm széles.
- A külső lepellevelek hosszúkásak, sötétebb tónusúak, mint a belsők.
- A belső lepellevelek fehérek, tövüknél rózsaszínesek, hasonló színű középcsíkkal.
Alakjuk szélesen lándzsás, hosszú, nyújtott hegyű.
- Porzószálak: rózsaszín
- Portokok: sárga
- Bibeszál: rózsaszín
- Bibe: sötét rózsavörös, 5 ágú (CRAIG szerint 5–6), egyenes, merev
Termés
Vörös, bogyószerű, száraz lepellevélmaradvánnyal. Magja fekete, gömbölyű, hiluma oldalt helyezkedik el.
Elterjedés és élőhely
Típusélőhelye Mexikóban, az Alsó-Kaliforniához tartozó Pichilique-szigeten található. Előfordul még a Cerralbo- és Catalina-szigeteken. Valamennyi populációja mészmentes vulkanikus kőzeten él, más kaktuszfajokkal és egyéb lágyszárúakkal, ritkás tengerparti növénytársulásban.
Éghajlati tényezők: (Konkrét hőmérsékleti vagy csapadékadat nem szerepel a forrásban.)
Kultúrában tartás
Tartása nem különösebben nehéz, ha az alábbi feltételeket biztosítjuk: A talaj legyen jó vízáteresztő, ne legyen tápanyagban gazdag. Tavasszal és ősszel történő öntözést bőséges virágzással hálálja meg. Nyári nagy melegben üvegházban a locsolástól megfőhet, ezért kerülni kell. Télen teljes szárazon tartás ajánlott, 6–10 °C-on. Magvetésnél az egyéves magok jól kelnek, a növénykék később jól fejlődnek. A hároméves példányok már virágozhatnak.
Szerzők és forrás
- Kép: LUKOCZKI Zoltán (1.) és FÜLEKI József (2. és 3.)
- Szöveg: FÜLEKI József
- Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 305. kártya