„Kategória:Eukaryota” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | {{Taxonbox | ||
| accepted = Eukaryota Chatton (1925) | | accepted = Eukaryota Chatton (1925) | ||
}} | }} | ||
A lap jelenlegi, 2026. március 14., 10:06-kori változata
| Eukaryota Chatton | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
Tudományos név
- Eukaryota Chatton (1925)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- Az Eukaryota elnevezés a görög eu (εὖ), azaz „jó”, „valódi” és a karyon (κάρυον), azaz „dió”, „mag” szavak összetételéből származik. A kifejezés a „valódi maggal (sejtmaggal) rendelkező” élőlényekre utal, megkülönböztetve őket a sejtmag nélküli prokariótáktól. A tudományos nevet Édouard Chatton vezette be 1925-ben, hogy elkülönítse a membránnal körülvett sejtmaggal bíró szervezeteket a baktériumoktól. A klasszikus görög etimológia (Liddell–Scott–Jones) alapján a karyon eredetileg csonthéjas termést jelentett, amelyet a biológiai szaknyelv a sejtmag metaforájaként vett át.
Típus
- Típustaxon: Mivel az Eukaryota egy domén (birodalom feletti rang), nem rendelkezik egyetlen típusfajjal; ide tartoznak az összes állat, növény, gomba és protiszta csoportok.
- Első leírása: Chatton, Édouard: Pansporella perplexa. Réflexions sur la biologie et la phylogénie des protozoaires. In: Annales des Sciences Naturelles Zoologie, 1925.
Szinonimák
- Eukarya
- Eucaryota
- Eucarya
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növényi eukarióták rendkívül változatosak; a többsejtű formáknál (például növényeknél) valódi szövetek és szervek alakulhatnak ki, mint a szár, a levél (vagy levelek), valamint a gyökér vagy gyökérzet. Sejtszinten a legfőbb jellemző a membránnal határolt sejtmag és a sejtszervecskék (organellumok) jelenléte. A sejtek belsejében bonyolult citoszkeleton (sejtváz) található, amely fenntartja a hajtás vagy a sejt szerkezeti integritását.
Generatív test
Virág
A növényi eukarióták körében a reproduktív struktúra a virágzat vagy a magányos virág.
- Takarólevelek: A virág részei lehetnek a csésze, a párta, a sziromlevél, a lepellevél, valamint a különálló külső lepellevél és belső lepellevél.
- Ivarlevelek: A szaporítószervek közé tartoznak a porzószálak, a portokok, a termő, a bibeszál és a bibe.
Termés
A növényi eukarióták körében a megtermékenyítés után kialakuló struktúra, amely a magvakat védi és segíti azok terjedését.
- Magja:
- Tartalmazza az embriót és a tartalék tápanyagokat.
- Kemény héjjal rendelkezhet.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az eukarióták az egész Földön elterjedtek, jelen vannak minden kontinensen, így az Antarktiszon, Afrikában, Ázsiában, Európában, Amerikában és Ausztráliában, valamint a világ összes óceánjában.
- Élőhely, éghajlat, életmód:
- Előfordulnak a szélsőséges sivatagoktól a trópusi esőerdőkig és a mélytengerekig.
- Életmódjuk lehet autotróf (fotoszintetizáló növények), heterotróf (állatok, gombák) vagy mixotróf.
Megkülönböztető bélyegek
A prokariótáktól (Bacteria és Archaea) való fő megkülönböztető bélyegük a sejtmaghártya, a mitokondriumok (vagy azok származékai), a lineáris DNS és a bonyolultabb sejtosztódási folyamatok (mitózis, meiózis).
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer a zárvatermő eukariótákat modern filogenetikai alapokra helyezi. A 2010 utáni kutatások (pl. Adl et al., 2012, 2019) az eukariótákat több „szupercsoportra” osztják (Amorphea, TSAR, Archaeplastida stb.) a korábbi ötkirályságos modell helyett. A molekuláris genetikai adatok megerősítették, hogy az eukarióta sejt endoszimbiózis révén jött létre, ahol egy ősi archaea gazdasejt bekebelezett egy alfaproteobaktériumot (a későbbi mitokondriumot).