Mammillaria albicans subsp. fraileana

Tudományos név

• Cochemiea albicans (Britton & Rose) P.B.Breslin & Majure in Taxon 70(2): 318. 2021. Sec. Breslin & al. (2021)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Mammillaria albicans subsp. fraileana (Britton & Rose) HUNT, 1997
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, jelentése mellbimbó, kis emlő – átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utal. A faj neve latin eredetű, jelentése: „fehéres”, a tövisek színére utal. Az alfajnév Manuel Fraile (1850–?) amerikai kertészeti szakember nevére utal, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta Washingtonban.

Felfedezésének története

Első leírása: Cactaceae 4:157, 1923 Az aktuális nemzetségbe helyezte: David R. Hunt, 1997

Szinonimák

• Neomammillaria fraileana Britton & Rose, 1923
• Mammillaria fraileana (Britton & Rose) Boedeker, 1933
• Chilita fraileana Orcutt, 1926
• Eberella fraileana (Britton & Rose) F. Buxbaum, 1951
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria albicans subsp. fraileana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, bordák

Kezdetben magányos, később alul sarjadzó, hajtásai hengeresek.

Szemölcsök

Szemölcsei 5:8 spirálarány szerint helyezkednek el, merevek, kúposak, 5 mm hosszúak, alul 3–4 mm szélesek.

Axillák

Az areolák oválisak, kifejlődésükkor piszkosfehér gyapjúval fedettek. Az axillákban egy vagy több fehér sörte található.

Tövisek

• Peremtövisek: 10–15 db, 8–10 mm hosszúak. A felsők rövidebbek, gyakran vízszintesen állók, laposak, tűszerűek, merevek, meszesfehérek, kezdetben vörösbarnák. Az alsók előre állók.
• Középtövisek: 3–4 db, 1 cm hosszúak, kezdetben sötétbarna vagy barnás színűek. A felsők laposabbak, rövidebbek, egyenesek, merevek, felfelé vagy vízszintesen állók. Az alsó középtövis előreálló és kampós.

Generatív test

Virág

Tölcséres, harangszerű, kb. 3 cm széles.

• A lepellevelek alakja szélesen lándzsás, hosszú, nyújtott hegyű.
  • A külső lepellevelek hosszúkásak, sötétebb tónusúak, mint a belsők.
  • A belső lepellevelek fehérek, tövüknél rózsaszínesek, hasonló színű középcsíkkal.
• Porzószálak: rózsaszín
• Portokok: sárga
• Bibeszál: rózsaszín
• Bibe: sötét rózsavörös, 5 ágú (CRAIG szerint 5–6), egyenes, merev

Termés

Vörös, bogyószerű, száraz lepellevélmaradvánnyal. Magja fekete, gömbölyű, hiluma oldalt helyezkedik el.

Elterjedés és élőhely

Típusélőhelye Mexikóban, az Alsó-Kaliforniához tartozó Pichilique-szigeten található. Előfordul még a Cerralbo- és Catalina-szigeteken. Valamennyi populációja mészmentes vulkanikus kőzeten él, más kaktuszfajokkal és egyéb lágyszárúakkal, ritkás tengerparti növénytársulásban.

Éghajlati tényezők: (Konkrét hőmérsékleti vagy csapadékadat nem szerepel a forrásban.)

Kultúrában tartás

Tartása nem különösebben nehéz, ha az alábbi feltételeket biztosítjuk: A talaj legyen jó vízáteresztő, ne legyen tápanyagban gazdag. Tavasszal és ősszel történő öntözést bőséges virágzással hálálja meg. Nyári nagy melegben üvegházban a locsolástól megfőhet, ezért kerülni kell. Télen teljes szárazon tartás ajánlott, 6–10 °C-on. Magvetésnél az egyéves magok jól kelnek, a növénykék később jól fejlődnek. A hároméves példányok már virágozhatnak.

Szerzők és forrás

• Kép: LUKOCZKI Zoltán (1.) és FÜLEKI József (2. és 3.)
• Szöveg: FÜLEKI József
• Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 305. kártya