Thelocactus buekii subsp. matudae

Tudományos név

• Thelocactus buekii (Klein bis) Britton & Rose, Cactaceae 4: 8. 1923. Sec. Hunt (2016)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Thelocactus buekii ssp. matudae (Sánchez-Mejorada & Lau) Mosco & Zanovello, 2000
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „thēlē” (θήλη = csecsbimbó, gumó, dudor) és a latin „cactus” szavak összevonásából ered, utalva a növény bordázott, szemölcsös hajtására. A „buekii” név Heinrich Wilhelm Buek (1796–1878) hamburgi orvos és botanikus tiszteletére került megadásra. Az „alfaj” epitetonja Eizi Matuda (1894–1978) japán származású, Mexikóban dolgozó botanikus előtt tiszteleg.

Típuspéldány

Első leírás: Thelocactus matudae Sánchez-Mej. & A.B.Lau in Cact. Suc. Mex. 23(3): 51. 1978 syn. sec. Hunt (2016)

Szinonimák

• Érvényes név és szinonimák a Thelocactus buekii subsp. matudae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gömb alakú szár, kékeszöld színnel. Nem sarjadzik, magányosan növekedő habitus. Magassága: 10–14 cm. Átmérője: akár 15 cm.

Bordák és szemölcsök

Bordák száma: 13–21. A bordák kúpos szemölcsökből (tuberkulumokból) állnak. A szemölcsök hossza: 25–30 mm. A szemölcsök felső részén gyakran hosszanti barázda figyelhető meg.

Areolák

Kerekded, 5 mm átmérőjű. Fiatal korban sárgásfehér, gyapjas. Idővel a gyapjas bevonat eltűnik. Axilláris nektárium nem figyelhető meg.

Tövisek

Összesen: 10–19 darab. Egy középtövis: vastagabb, sötétebb. Peremtövisek: vékonyak, hajlékonyak, színük okkertől vörösig változó. Tövisek egyenesek, nem kampósak.

• Thelocactus matudae
• 
  Thelocactus matudae

Generatív test

Virág

Szín: élénk bíbor. Átmérő: 7–8 cm. Virágzási idő: márciustól szeptemberig rendszeresen virágzik. Virágai a nemzetségre jellemzően a növény csúcsán, a növekedési zónából nyílnak.

Termés és mag

Termés: zöld, kb. 15 mm hosszú

• Mag: 2 mm hosszú, sapka alakú, fényes fekete, durván hálózatos felszínnel

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam, Rayones környéke, 800–1000 méter tengerszint feletti magasságban

Élőhely típusa: gipszes (gipszit) alapkőzetű félsivatagi térség. Kísérő növényfajok: Mammillaria candida, Mammillaria pilispina, Agave lechuguilla, Neolloydia conoidea, Agave stricta, Yucca filifera, Dasylirion texanum

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető, igénytelenebb faj

Jól viseli a bőséges napfényt és jó szellőzést

Talaj: lúgos pH (kb. 8), meszes kaktuszkeverék (pl. mészkőzúzalékkal vagy alginittel)

Átültetés: fiatal korban 2–3 évente

Nyáron: rendszeres öntözés, de pangó víz nélkül

Télen: teljesen szárazon tartva, 5–8 °C hőmérsékleten

Fagytűrés: rövid ideig enyhe fagyokat is kibír, de idősebb példányok esetén nem ajánlott próbára tenni

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Thelocactus buekii alfajaként hosszabb szemölcsökkel, nagyobb virágokkal és magasabb bordaszámmal különbözik a tipikus alakjától. Dél felé haladva a matudae alakot fokozatosan felváltják a rövidebb szemölcsű, kevesebb bordával és kisebb virággal rendelkező buekii példányok.

Az ún. Thelocactus santaclarensis forma átmenetet képez a buekii és matudae között, de nem elfogadott önálló taxon.

A Thelocactus santaclarensis rokonsági viszonyait vizsgáló legújabb genetikai elemzések megerősítik, hogy ez a faj valóban a Thelocactus nemzetséghez tartozik. A rendelkezésre álló adatok alapján a faj legközelebbi rokonai a Thelocactus tulensis és a Thelocactus bueckii.
A genetikai vizsgálatok egyre pontosabb képet adnak a kaktuszfajok közötti evolúciós kapcsolatokról. A Thelocactus santaclarensis esetében a DNS-szekvenciák elemzése azt mutatja, hogy a faj a Thelocactus tulensis alcsoportjába tartozik, annak egy típuspéldánya: Thelocactus santaclarensis Halda, Kupčák & Sladk. in Acta Mus. Richnov., Sect. Nat., 7: 39. 2000 syn. sec. Kew WCVP (2019)
A genetikai adatok rávilágítottak arra, hogy a morfológiai (külső jegyek, például a virág színe, a test formája) és a genetikai adatok nem mindig fedik egymást teljes mértékben

Egyéb tudományos megjegyzések

A Thelocactus nemzetség tagjai filogenetikai szempontból szoros rokonságban állnak a Stenocactus és Echinocactus nemzetségekkel. A matudae alfaj típus megőrzése természetvédelmi szempontból is értékes, hiszen kis elterjedési területe és specializált élőhelye fokozott sérülékenységet jelent.

Szerzők és forrás

Írta: Havas László, Jokhel Csaba Fotó: Havas László Lektorálta és kiegészítette: ChatGPT (OpenAI), 2025

Források:

Sánchez-Mejorada & Lau (1978)

Mosco & Zanovello (2000): A morphometric analysis of Thelocactus

E. F. Anderson (2001): The Cactus Family

llifle.com, desert-tropicals.com

Halda et al. (2000): New taxa of cacti from northeastern Mexico

IUCN, Tropicos.org