A Mammillaria-k talaja és termesztőközege

A talaj

A sikeres kaktusznevelés titka a környezeti tényezőkön kívül a talajban rejlik.

Mi is a talaj? A föld termőképes takarója, mely növények termesztésére szolgál, mondja a mezőgazdász, más megközelítésben a föld legfelső termékeny rétege, illetve a talaj a növény megtámasztására szolgál, és számára felvehető tápanyagokat makro- és mikroelemeket tartalmaz.

A talaj kialakulása hosszú évmilliókban mérhető, nincs egyforma talaj minőség és talaj típus, a talaj szerkezete, kémhatása mindig a kialakulási anyakőzettől függ.

A talajok kialakulása, mállások révén jött létre, mely fizikai, kémiai és biológiai folyamatok egymásutánja.

• Fizikai mállás során a talaj kialakulásában a hőingadozások, a fagyhatások és a víz mint anyag vett részt.
• Kémiai mállás során kémiai folyamatok mentek végbe, kialakult az anyakőzet kémhatása, mely lehet savas, lúgos vagy semleges.
• Biológiai mállás során baktériumok, gombák, alacsonyabb rendű állatok vettek részt a talaj szerkezet kialakításában.

A talaj kialakulása révén három szint jött létre:

• A szint: tápanyagban gazdag gyakran sötét, humuszos, vagy Mexikó egyes részein gipszben gazdag feltalaj, ez a termőréteg.
• B szint: bemosódásokban gazdag altalaj, humusz és tápanyag tartalma kevesebb, mint az A szintnek.
• C szint: termett talaj vagy anyakőzet, mely a talaj szerkezet és a kémhatás kialakításában nagy szerepe van az adott talaj típusnál.

A talaj fizikai szerkezete alapján lehet homok, homokos vályog, vályog- és agyagtalaj, kertészeti szempontból a homokos vályog és vályogtalaj a legjobb. A kaktuszok, így a Mammillaria-fajok élőhelyi talaj szerkezete kertészeti szempontból nem igazán optimális, hiszen kőzetekben, ásványi anyagokban gazdag, gyakran törmelékes, sziklás feltalaj, és ásványi anyagban gazdag, de tápanyagan szegény altalaj.

Ha gyűjteményünkben a növényeinket természetes „ vad alakra” szeretnénk nevelni, akkor mindenképp az ásványi talajkeveréket célszerű használni, mely jó vízáteresztő és tápanyagban szegény, magoncok és fiatal egyedek nevelésére viszont az optimális növekedés érdekében célszerű ásványi anyagban szegényebb, de tápanyagban gazdag közeget használni.

A talaj egyik legfőbb kémiai jellemzője a kémhatás, melyet pH értékben mérünk, a kaktuszok többsége enyhén savas (pH 5,5-6,5) vagy savas (pH 4,5) kémhatással rendelkező talajokon élnek a természetes élőhelyükön és termesztésben is ezt kedvelik! Kivételt képezhetnek a mexikói felföld gipsztalajain élő fajok melyek a meszes talajt kedvelik.

A gyűjteményeinkben a megfelelő talajt, talajszerkezetet talajkeverékek készítésével tudjuk megvalósítani, régen a neves gyűjtők és termesztők nagy titka volt a talajkeverékek összetétele, azonban ma már ezt a „nagy titkot” eloszlatta a modern talajtani és kertészeti kutatások, publikációk, és az ismert szakirodalmak sokasága.

Talajkeverék, azaz a termesztő közeg

A rövid talajtani rész után ismerkedjünk meg a talajkeverékekkel, azaz a termesztő közeggel!

A termesztő közeg feladata a növény optimális víz, tápanyag ellátása és a növényi test „megtartása”.

A kaktuszok a megszokott tápanyagban gazdag általános virágföldektől merőben más közeget igényelnek. Az ún. északi kaktuszok (pl. Mammillaria, Astrophytum, Turbinicarpus stb. nemzetség fajai) melyek Mexikó felföldjeiről származnak tápanyagban szegény, ásványi anyagokban gazdag talajt szeretnek, míg déli nemzetségek többsége, melyek otthona Brazília, Paraguay, Argentína ( pl. Notocactus, egyes Melocactus fajok, stb.) tápanyagban gazdagabb, ásványi részben szegényebb talajkeveréket igényelnek.

Ezen rövid bevezető után nézzük részletesen a Mammillaria nemzetség lehetséges közegének összetevőjét, azonban itt is kihangsúlyoznám, hogy az adott faj élőhelyének ismeretében a közeg összetevőjében kisebb-nagyobb változtatásokat meg kell tennünk, ez az összetevők százalékos arányára vonatkozik.

Tehát a Mexikó felföldjeiről, hegységeiből származó Mammillaria-k mindenképp ásványi alapú közeget kedvelnek!

Százalékos arányban, a tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a megfelelő ásványi keverék alapját 60 % ásványi kőzet (őrlemény), 20% egyéb szervetlen adalék (pl gipsz, Seramis, Bims, perlit) és 20% humusz (pl tőzeg, általános B típusú virágföld) képezi.

Ezen rövid bevezető után ismertetnék néhány, a gyakorlatban is bevált talajkeverék összetevőt. Az összetevőket két nagy csoportra oszthatjuk ásványi anyagokra (kőzetekre), őrleményekre, adalékanyagokra és talajszerkezetet biztosító szerves anyagokra.

Kőzetek, kőzetőrlemények

Ásványi alapú keverék

• Andezit: Az andezit a felszínre kerülő láva megszilárdulása után jött létre. Kiömlési kőzetek csoportjába tartoznak, színe szürke, sötét szürke vagy fekete. Mammillaria-fajok ültetőközegében mint apró szemű őrleményt használhatjuk a közegek 40-60 % -ban.
• Bazalt: Magmás vulkanikus kőzet, bázikus finom szemcsés sötét színű. Szerkezete porózus, vizet jól átengedi, őrlemény formájában, a kaktuszok ültetési anyagában szintén 40-60%-ban használhatjuk.
• Mészkő: Üledékes kőzet, magas kalcium-karbonát tartalommal. Színe fehér, sárga, vörös vagy barna. Ültetőközegben 20-40%-ban különösen mészigényes fajoknál őrlemény formában alkalmazhatjuk.
• Tufa: A vulkáni kitörés során keletkező lyukacsos szerkezetű kőzet, színe homok sárga. Tufaőrlemény kiválóan alkalmazható kaktuszaink talajába 40-60%-ban szerves anyaggal keverve.
• Bims: Bányászással nyert habkő, mely különböző frakciókba kerül kereskedelembe. Nyugat-Európában kedvelt ültetőközeg kényes mexikói kaktuszok számára, ma már hazánkban is elterjedt. Jó víz áteresztő és levegős szerkezetet biztosít a kényes kaktuszfajok gyökérzónájában. Használhatjuk önmagában vagy 80% bims és 20% szerves anyag felhasználásával.

Adalékanyagok

Seramis

Kertészeti perlit

• Seramis: Speciális Nyugat-Európában elterjedt ültetőanyag, mely már hazánkban is népszerű. Használható 100%-ban kényesebb fajoknál, illetve 80%-ban ültetőközeghez keverve. Könnyű szerkezetű porózus agyag granulátum, nedvességet jól megköti, de a talaj levegőellátottságát porózusság révén megfelelően biztosítja. Igen jó hatással bír a kaktuszmagoncok nevelésében!
• Gipsz: Tengervízből kivált kristályos szerkezetű kőzetalkotó ásvány. Gipszet por formájában 5-25%-ban keverhetjük a gipsz talajon élő ritkább Mammillaria-fajok talajába. Egészséges és a vadalakra jellemző növényeket nevelhetünk a gipszet tartalmazó ültetőközegben.
• Agyag: Finom szemcsés összetevőkből álló üledék, mely a kötött talajoknál különböző mértékben jelen van. Szükség esetén 5-10% -ban felhasználva adalékanyagként, a talaj szerkezetet javíthatjuk vele.
• Téglaőrlemény: Égetett agyagtéglák őrlésével nyert finom szemcsés anyag. Kaktuszaink talajkeverékében 20-50% mennyiségben használhatjuk, tulajdonságainál fogva megtartja a vizet, de hamar kiszárad, így elkerülhető a növények túlöntözése is.
• Kertészeti perlit: Magas hővel előállított, természetes üvegásványú, vulkanikus kőzet 0-3mm-es frakcióban. Levegős, megtartja a vizet és a hőkezelés miatt semmiféle kórokozót nem tartalmaz! Kiváló önmagában kaktuszok magvetésének, mint vetőtalaj, azonban a növekedő magoncok ebben az esetben minden öntözéshez híg tápoldatos öntözővizet kívánnak. A perlit ezen kívül a talajkeverékeink fontos eleme, kiválóan lazítja az ültetőközeget, akár 40-50%-ban is keverhetjük.

Szerves anyagok:

Kertészeti tőzeg

• Kertészeti tőzeg: A cserepes dísznövénytermesztés alapközege, széles választékban kapható, legjobbak a speciális agyaggal, tápanyaggal dúsított, tőzeg alapú kevert közegek. Kaktuszaink, így a Mammillaria-fajok nevelésénél is jól alkalmazhatóak, viszont magas tápanyagtartalmuk és savanyú kémhatásuk miatt a kaktuszoknak szánt keverékben maximum 20%-ban legyenek jelen. Ügyelnünk kell az öntözés folyamán arra is, hogy a vízmegtartó képességük kiváló, viszont ha jól kiszárad a tőzeges közeg, a vizet nehezebben veszi fel. Fiatal növények felneveléséhez viszont 40%-ban is jelen lehet az ásványi anyagok mellett.
• Általános virágföld: Ipari úton előállított keverékek, melyek különböző pH-val rendelkeznek, az általános virágföldek homokkal, ásványi kőzetőrleményekkel keverve alkalmasak kaktuszaink optimális nevelésére.

Mammillaria nemzetség talajkeverékei

Néhány közeg keverési arányt közölnék, mely jó kiinduló alap lehet, különösen a kezdő gyűjtőknek, viszont az évek alatt mindenki kialakítja saját termesztőközegét, amely a legjobban bevált az adott körülmények között!

Kifejlett növények átültetéséhez:

• 50% kertészeti perlit, 30% ásványi őrlemény, 20% virágföld
• 50% ásványi őrlemény, 30% kertészeti perlit, 20% virágföld
• 60% ásványi őrlemény, 20% kertészeti perlit, 20% virágföld

Fiatal növények gyorsabb fejlődéséhez:

• 40% virágföld, 30% kertészeti perlit, 30% ásványi őrlemény
• 40% palántanevelő tőzeg, 30% kertészeti perlit, 30% ásványi őrlemény
• 20% palántanevelő tőzeg, 20% kertészeti perlit, 20% kvarchomok, 20% Seramis, 20% Bims

Végezetül ha bármelyik keveréket, és kertészetiközeg-alapanyagokat is használjuk fel, mindenképp vegyük figyelembe a saját gyűjteményünk környezetét, a használt ültetőedények anyagait (műanyag, agyag, kerámia), valamint tenyészidőszakban az öntözések gyakoriságát.

A jól összeállított ültetőközeg, megtartja a vizet a két öntözés között, levegős szerkezetet biztosít a gyökerek számára, megtámasztja a növényt, megfelelő és folyamatos tápanyag leadást biztosít.

Horváth Ferenc