„Mammillaria petterssonii” változatai közötti eltérés
68. sor: | 68. sor: | ||
'''Élőhely:''' 1300–2600 m magasságban, gyakran mészkőzeten kialakult sekély talajon, sziklarepedésekben. Sokszor alacsony, lombhullató cserjék között, például ''Mammillaria bombycina'' társaságában. | '''Élőhely:''' 1300–2600 m magasságban, gyakran mészkőzeten kialakult sekély talajon, sziklarepedésekben. Sokszor alacsony, lombhullató cserjék között, például ''Mammillaria bombycina'' társaságában. | ||
* '''Növénytársulás, életmód:''' Alacsony cserjék között, mészkő alapon, ''M. bombycina'' társaságában | * '''Növénytársulás, életmód:''' Alacsony cserjék között, mészkő alapon, ''M. bombycina'' társaságában |
A lap 2025. július 25., 10:40-kori változata
Tudományos név
Mammillaria petterssonii HILDMANN, 1886
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” = mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs vagy dudor, a szemölcsös testfelépítésre utal. A faj PETTERSSON úrról lett elnevezve, aki német kaktuszgyűjtő volt a 19. század második felében és a fajt leíró Heinrich HILDMANN barátja volt.
Típuspéldány
Nem ismert
Első leírása: Deutsche Gartenzeitung 5: 185, 1886
Szinonimák
- Mammillaria apozolensis REPPENHAGEN, 1987
- Mammillaria apozolensis var. saltensis REPPENHAGEN, 1987
- Mammillaria hamiltonhoytea (BRAVO) WERDERMANN ex BACKEBERG, 1931
- Mammillaria hamiltonhoytea var. fulvaflora CRAIG, 1945
- Mammillaria hamiltonhoytea var. pilensis (SHURLY) REPPENHAGEN, 1987
- Mammillaria huiguerensis REPPENHAGEN, 1987
- Mammillaria obscura HILDMANN, 1891–92
- Mammillaria pilensis SHURLY ex EGGLI, 1985
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria petterssonii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Sokáig egyhajtású, később tövétől sarjadzó. Felső része kerek, matt, világoszöld, csúcsa bemélyedt.
Szemölcsök
13:21 spirálarány szerint rendezettek, feszesek, határozatlanul négysarkosak. Alsó részük kúpos, a felső lapított, 1 cm hosszúak és szélesek.
Axillák
Gazdagon gyapjas areolák, oválisak, 2–3 mm szélesek. Az axillák szintén gyapjasak, sörték nélküliek. Idővel kopaszodnak.
Tövisek
- Peremtövisek: 9–12 vagy több. A felsők 3 mm, az alsók 10–15 mm hosszúak. Lapos, tűszerű tövisek. A felsők fehérek, az alsók piszkosfehérek, sötét heggyel. Egyenesek, simák, merevek, szögben oldalra vagy felfelé állók.
- Középtövis: 1–4 db. A felsők 1–2 cm hosszúak, az alsók akár 4,5 cm-esek. Egyenesek, simák, merevek. Az alsók erősebbek, tövük vastagodott, barnás, sötétebb heggyel. Később piszkosfehérek, erősen elállók vagy felfelé állók.
- Mammillaria petterssonii
-
1.
-
2.
-
3.
-
4.
Generatív test
Virág
Tölcséres, 2,4 cm hosszú.
- Külső lepellevelek: Halvány sárgászöld tő, vörösesbarna, felül elvékonyodó középcsíkkal. Lándzsaszerűen hegyes, szélük szabdalt.
- Belső lepellevelek: Mély bíborrózsaszín középcsík, halványrózsás szél, sima vagy finoman fogazott, lándzsaszerű, tövisszerűen kihegyezett csúcs.
- Porzószálak: Alul fehérek, felül nagyon halvány rózsaszínűek.
- Portokok: Kén- vagy világossárga.
- Bibeszál: Alul fehéres, a bibefej alatt nagyon halvány rózsás.
- Bibe: Ötágú, barnás olívzöld, 2–3 mm hosszú.
Termés
2 cm hosszú, 1 cm széles piros bogyó, virágmaradvánnyal.
- Magja: Barna színű, kisebb mint 1 mm.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó – Guanajuato, Zacatecas, Jalisco, San Luis Potosí, Aguascalientes és Durango államok.
Élőhely: 1300–2600 m magasságban, gyakran mészkőzeten kialakult sekély talajon, sziklarepedésekben. Sokszor alacsony, lombhullató cserjék között, például Mammillaria bombycina társaságában.
- Növénytársulás, életmód: Alacsony cserjék között, mészkő alapon, M. bombycina társaságában
Kultúrában tartás
Könnyen tartható, jól fejlődő növény. Kerülni kell a túlöntözést. Magyarországon még teljes napsütésben is bunkószerűen nő. Sarjadzás csak idősebb korban jellemző. Magról jól szaporítható, 6–8 éves korban virágzik tavasszal vagy nyár elején. A tavaszi virágokból csak késő ősszel várható termés. Teleltetés: 8–10 °C-on, akár sötétben is, de óvatosan kell napfényre vinni, nehogy megégjen. Megfelelő tartás mellett akár 16–18 cm átmérőt is elérhet 20 év alatt. Kultúrában leggyakrabban a gyapjastetvek károsítják, amelyek ellen következetes vegyszeres védekezéssel lehet eredményt elérni.
Egyéb
A legmagasabb élőhelyeken (főként Aguascalientes államban) rendkívül látványos, tövises példányok élnek, amelyek gyakran 8–10 hajtásosak, barna tövisekkel. Két teljesen egyforma példány ritka.
Szerzők és forrás
- Kép és szöveg: FÜLEKI József
- Kép: LUKOCZKI Zoltán (1., 2. kép)
- Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 185. kártya