Ugrás a tartalomhoz

„Mammillaria petterssonii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
 
81. sor: 81. sor:
== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==
* '''Kép és szöveg:''' FÜLEKI József   
* '''Kép és szöveg:''' FÜLEKI József   
* '''Kép:''' LUKOCZKI Zoltán (1., 2. kép)   
* '''Kép:''' LUKOCZKI Zoltán (1., 3. kép)   
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' PAPP László   
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' PAPP László   
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 185. kártya
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 185. kártya

A lap jelenlegi, 2025. július 25., 10:42-kori változata

Tudományos név

Mammillaria petterssonii HILDMANN, 1886

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” = mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs vagy dudor, a szemölcsös testfelépítésre utal. A faj PETTERSSON úrról lett elnevezve, aki német kaktuszgyűjtő volt a 19. század második felében és a fajt leíró Heinrich HILDMANN barátja volt.

Típuspéldány

Nem ismert

Első leírása: Deutsche Gartenzeitung 5: 185, 1886

Szinonimák

  • Mammillaria apozolensis REPPENHAGEN, 1987
  • Mammillaria apozolensis var. saltensis REPPENHAGEN, 1987
  • Mammillaria hamiltonhoytea (BRAVO) WERDERMANN ex BACKEBERG, 1931
  • Mammillaria hamiltonhoytea var. fulvaflora CRAIG, 1945
  • Mammillaria hamiltonhoytea var. pilensis (SHURLY) REPPENHAGEN, 1987
  • Mammillaria huiguerensis REPPENHAGEN, 1987
  • Mammillaria obscura HILDMANN, 1891–92
  • Mammillaria pilensis SHURLY ex EGGLI, 1985

Érvényes név és szinonimák a Mammillaria petterssonii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sokáig egyhajtású, később tövétől sarjadzó. Felső része kerek, matt, világoszöld, csúcsa bemélyedt.

Szemölcsök

13:21 spirálarány szerint rendezettek, feszesek, határozatlanul négysarkosak. Alsó részük kúpos, a felső lapított, 1 cm hosszúak és szélesek.

Axillák

Gazdagon gyapjas areolák, oválisak, 2–3 mm szélesek. Az axillák szintén gyapjasak, sörték nélküliek. Idővel kopaszodnak.

Tövisek

  • Peremtövisek: 9–12 vagy több. A felsők 3 mm, az alsók 10–15 mm hosszúak. Lapos, tűszerű tövisek. A felsők fehérek, az alsók piszkosfehérek, sötét heggyel. Egyenesek, simák, merevek, szögben oldalra vagy felfelé állók.
  • Középtövis: 1–4 db. A felsők 1–2 cm hosszúak, az alsók akár 4,5 cm-esek. Egyenesek, simák, merevek. Az alsók erősebbek, tövük vastagodott, barnás, sötétebb heggyel. Később piszkosfehérek, erősen elállók vagy felfelé állók.

Generatív test

Virág

Tölcséres, 2,4 cm hosszú.

  • Külső lepellevelek: Halvány sárgászöld tő, vörösesbarna, felül elvékonyodó középcsíkkal. Lándzsaszerűen hegyes, szélük szabdalt.
  • Belső lepellevelek: Mély bíborrózsaszín középcsík, halványrózsás szél, sima vagy finoman fogazott, lándzsaszerű, tövisszerűen kihegyezett csúcs.
  • Porzószálak: Alul fehérek, felül nagyon halvány rózsaszínűek.
  • Portokok: Kén- vagy világossárga.
  • Bibeszál: Alul fehéres, a bibefej alatt nagyon halvány rózsás.
  • Bibe: Ötágú, barnás olívzöld, 2–3 mm hosszú.

Termés

2 cm hosszú, 1 cm széles piros bogyó, virágmaradvánnyal.

  • Magja: Barna színű, kisebb mint 1 mm.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó – Guanajuato, Zacatecas, Jalisco, San Luis Potosí, Aguascalientes és Durango államok.

Élőhely: 1300–2600 m magasságban, gyakran mészkőzeten kialakult sekély talajon, sziklarepedésekben. Sokszor alacsony, lombhullató cserjék között, például Mammillaria bombycina társaságában.

  • Növénytársulás, életmód: Alacsony cserjék között, mészkő alapon, M. bombycina társaságában

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, jól fejlődő növény. Kerülni kell a túlöntözést. Magyarországon még teljes napsütésben is bunkószerűen nő. Sarjadzás csak idősebb korban jellemző. Magról jól szaporítható, 6–8 éves korban virágzik tavasszal vagy nyár elején. A tavaszi virágokból csak késő ősszel várható termés. Teleltetés: 8–10 °C-on, akár sötétben is, de óvatosan kell napfényre vinni, nehogy megégjen. Megfelelő tartás mellett akár 16–18 cm átmérőt is elérhet 20 év alatt. Kultúrában leggyakrabban a gyapjastetvek károsítják, amelyek ellen következetes vegyszeres védekezéssel lehet eredményt elérni.

Egyéb

A legmagasabb élőhelyeken (főként Aguascalientes államban) rendkívül látványos, tövises példányok élnek, amelyek gyakran 8–10 hajtásosak, barna tövisekkel. Két teljesen egyforma példány ritka.

Szerzők és forrás

  • Kép és szöveg: FÜLEKI József
  • Kép: LUKOCZKI Zoltán (1., 3. kép)
  • Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 185. kártya