„Trichocereus spachianus cv. Hungaria” változatai közötti eltérés

A lap 2025. július 25., 11:21-kori változata

Tudományos név

Trichocereus spachianus cv. Hungaria KONDÉR, 1967

A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög szóösszetétel latinosított alakja: „tricho” = szőrös, hajas, „cirios” = fáklya. A szőrös, hajas tulajdonság a nemzetség virágcsövére utal. A *spachianus* fajnevet DR. Edmund SPACH, párizsi botanikus nevéről kapta. A Hungaria nevet létrehozójától és első leírójától örökölte. (A köztudatban Hungaricus néven maradt meg.)

Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten – Stuttgart, 18:132–133, 1967

Szinonimák

Cereus hungaricus FÖLDI, 1936
Cereopsis hungaricus (FÖLDI) HORVÁTH, 1936

Mindkét társnév a mai szabályok szerint érvénytelen. A mai érvényes leírás KONDÉR Istvántól származik, FÖLDI 1936-ban készült korábbi leírását figyelembe véve.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Oszlop alakú, egyenesen növő. Teteje félgömb alakú, csúcsi része nem mélyedő. Bőre fényeszöld, gyakran kékeszöld árnyalattal. Az idős „oszlopok” kör keresztmetszetűek. Bordáinak száma 9–12 közötti, távolságuk akár 10 mm is lehet. Idős korában tőben 1–3 sarj is képződhet.

Szemölcsök

—

Tövisek

A fiatal növények tövisei minden irányban szétállók, nem különülnek el. Színük kezdetben mézsárga, később szürke. Számuk 9–20 közötti (FÖLDI 38-at is talált). Idős növényeken már elkülönülnek:

Peremtövisek: 9–12 db
Középtövis: 1–4 db (ritkán több), hosszuk akár 6 mm is lehet

Generatív test

Virág

A virágok az Echinopsis fajokéhoz hasonlók, a csúcsi rész közelében képződnek. Virágcső hossza kb. 15 cm, a virág átmérője hasonló. Külső lepellevelek szürkéssárgák, a belsők fehér színűek. A virágcső széles, sárgászöld színű, külső felületén pikkelylevelek és hónaljukban hosszú, sötétbarna szőrzet található.

A virág nem öntermékenyülő, mivel a ma ismert példányok egyetlen növényből származó klónállományt alkotnak. Porzópartnerük nem létezik, szaporításuk csak vegetatív módon, dugványozással lehetséges.

Termés

—

Magja: —

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kertészeti hibrid

Élőhely: Péceli kaktuszkert, magvetésből, valószínűleg a Trichocereus spachianus × Echinopsis eyriesii keresztezéséből keletkezett.

Éghajlati tényezők: Melegkedvelő, tűző napon is tartható, de félárnyékos elhelyezést is jól tűri.

Növénytársulás, életmód: Kertészeti szaporulat, vegetatív szaporítással tartják fenn

Kultúrában tartás

Tápanyagigényes, savanyú kémhatású, jó vízáteresztő talajt igényel. Tűző napsütésben lassabban növekszik, inkább a félárnyékos elhelyezést kedveli. Télen 5 °C-on is teleltethető, sötétebb környezetben is jól viseli. A C. spachianus-nál is később fásodó törzse könnyebben és bővebben sarjadzik. Oltóalanyként kiválóan alkalmas, vaskosabb termetét ráoltáskor sem veszti el, bőre vastagabb, ellenállóbb a kártevőkkel szemben.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Virágai, töviszete és növekedési formája alapján Trichocereus spachianus és Echinopsis eyriesii közötti átmenetet mutat.

Egyéb

FÖLDI szerint a növény a péceli kertészetben *Trichocereus spachianus* magvetéséből származott, ahol a hibrid első virágát 1931-ben hozta. A hibridet HORVÁTH mesterségesen keresztezte *Echinopsis eyriesii*-vel. A növény története több gyűjteményen átível. A II. világháború után csak két példány maradt fenn, ezekből indult újra a szaporítás. A 20. század második felében több botanikus kert és magángyűjtő is tovább szaporította. Ma is számos hazai és nemzetközi gyűjteményben megtalálható.

Lektori megjegyzés: A Trichocereus nemzetséget az Echinopsis nemzetségbe sorolták, így hibridünk neve ma helyesen: Echinopsis spachiana (LEMAIRE) H. FRIEDRICH et G. D. ROWLEY, 1974 cv. Hungaria. Ugyanakkor az IOS Taxonómiai Csoport szerint az eredeti leírás nem különíthető el egyértelműen a *Stenocereus griseus*-tól, így a leírás és fajnév nem tekinthető érvényesnek.

Szerzők és forrás

Kép: LUKOCZKI Zoltán
Szöveg: NEMES Lajos
Lektorálta: PAPP László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 239–240. kártya

@@ 34. sor: / 34. sor: @@
 === Generatív test ===
 ==== Virág ====
-A virágok az Echinopsis fajokéhoz hasonlók, a csúcsi rész közelében képződnek. Virágcső hossza kb. 15 cm, a virág átmérője hasonló. Külső lepellevelek szürkéssárgák, a belsők fehér színűek. A virágcső széles, sárgászöld színű, külső felületén pikkelylevelek és hónaljukban hosszú, sötétbarna szőrzet található.
+A virágok az ''Echinopsis'' fajokéhoz hasonlók, a csúcsi rész közelében képződnek. Virágcső hossza kb. 15 cm, a virág átmérője hasonló. Külső lepellevelek szürkéssárgák, a belsők fehér színűek. A virágcső széles, sárgászöld színű, külső felületén pikkelylevelek és hónaljukban hosszú, sötétbarna szőrzet található.
 A virág nem öntermékenyülő, mivel a ma ismert példányok egyetlen növényből származó klónállományt alkotnak. Porzópartnerük nem létezik, szaporításuk csak vegetatív módon, dugványozással lehetséges.