Thelocactus lausseri

Tudományos név

Thelocactus lausseri J. RIHA & J. BUSEK, 1986

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög thēlē („csecsbimbó, dudor”) és a latin cactus (“kaktosz” eredetű) összevonása, utalva a szemölcsös hajtásra. A faj nevet Alfons Lausser német kaktuszkutatóról kapta Josef Říha és Jan Busek által a 1986-os leírásban.

Típuspéldány

Első leírása: Kakteen und Sukkulenten 37: 164 (ábrákkal), 1986

Szinonimák

Nincsenek ismert szinonimák. Érvényes név és szinonimák a Thelocactus lausseri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gömb vagy röviden oszlopos, 8–15 cm magas, 5–8,5 cm széles. Fiatalon egyedileg növekszik, később kisebb csoportokat alkothat.

Bordáinak száma 8–10, kerekded szemölcsökkel. Wikipedia

Areolái nektármirigy nélküliek, átmérőjük kb. 5–6 mm. Wikipedia

Tövisek

Középtövisek: 4–6 db, 60–105 mm hosszúak, egyenes vagy kissé hajlottak, okkersárgától barnán át szürkés árnyalatig.

Peremtövisek: 20–25 db, 18–28 mm hosszú, egyenesek, világos színűek, gyakran fehérednek.

Generatív test

Virág

Átmérő: 25–45 mm; szín: fehéres alapon sötét rózsaszín középcsíkkal.

A belső lepellevelek keskenyek, kb. 25 mm hosszúak és 3 mm szélesek, hegyes végűek, fehéres vagy rózsaszín árnyalatban.

Termés és magok

Termése pikkelyes, szárazon felrepedő.

Magjai kb. 1,7–2 mm hosszúak és 1,2 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam, Sierra de las Ovejas hegység, Cuatro Ciénegas északi térsége. 800–1500 m tszf. magasságban, kizárólag ezen a szűk területen ismert.

Élőhely: Száraz, mészkőtalajú cserjések között él, xerofit környezetben.

Éghajlati tényezők: Alacsony csapadék, kalcium-szénsavas talaj, félsivatagi jelleg.

Növénytársulás, életmód: Rendkívül lokalizált és ritka faj. Csak típuselőfordulás ismert.

Kultúrában tartás

Fiatal egyedek átültetése javasolt 2–3 évente. Talaja enyhén bázikus (pH ~8), mészkőzúzalékkal vagy alginittel beállítva.

Nyáron rendszeres öntözés, sok napfény és jó szellőzés szükséges, különösen el kell kerülni a túlöntözést és a pangó nedvességet.

Télen teljesen száraz tartás, 5–8 °C körüli hőmérséklettel; rövid ideig hidegebb hőmérséklet (fagyközeli) is tolerálható, de idős növényeknél nem ajánlott kockáztatni.

Szaporítása magról történik; vetéskor steril talaj és gombaölős kezelések ajánlottak. A magoncokat csak töviskezdemények után ültessük egyedileg.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Thelocactus bicolor fajra, de kisebb virágméret, eltérő virágszín és virágzási idő jellemzik. A virág színe hasonló lehet bizonyos Stenocactus (korábban Echinofossulocactus) fajok virágához. Virágrügyei ősszel képződnek, január végétől nyílnak. A test brombasára, bordáinak eloszlása és tövisei alapján felismerhető.

Egyéb érdekességek és tudományos kiegészítések

Konzerváció és státusz

Az IUCN jelenleg Data Deficient (DD) kategóriába sorolja a fajt, vagyis nem áll rendelkezésre elegendő adat a veszélyeztetettségi státusz pontos megállapításához.

A különböző források szerint a faj rendkívül szűk elterjedése (< 10 km²) jellemzi az endemikus mexikói kaktuszok egy részét, és fenyegetettsége főként az élőhely átalakulása, illegális gyűjtés és fejlesztések miatt veszélyeztetett lehet.

Filogenetika és rendszertan

A Thelocactus nemzetség filogenetikai elemzései (pl. Mosco & Zanovello 2000) PCA-alapú fenetikai vizsgálatok alapján támogatják a nemzetség monofiletikus egységét, bár Anderson és Doweld különálló csoportokat javasolt (pl. Hamatocactus elkülönítése). A nemzetség taxonómiai egységeiben még vita folyik.

Molekuláris eredetű vizsgálatok (2013, Vázquez‑Sánchez et al.) megerősítik, hogy a törzsileg a Cacteae törzsbe tartozik, de a nemzetségek határai (pl. Ferocactus, Stenocactus, Thelocactus) még vizsgálatra várnak, mivel nem mindegyik monofiletikus.

Ökológiai niche és elterjedés

Az elemzések szerint a Thelocactus fajok ökológiai igényei változatosak, de az éves csapadékmennyiség (különösen a legnedvesebb negyedév csapadéka) kritikus eltolódást mutat. A faj kis elterjedése miatt különösen érzékeny lehet a klímaváltozásra és az élőhelyváltozásra.

Szerzők és forrás

Írta: Havas László, Jokhel Csaba Fotó: Havas László Lektorálta és kiegészítette: –