„Mammillaria beneckei” változatai közötti eltérés
85. sor: | 85. sor: | ||
== Szerzők és forrás == | == Szerzők és forrás == | ||
* '''Kép és szöveg:''' | * '''Kép és szöveg:''' Elhart Zsolt | ||
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' PAPP László | * '''Lektorálta és kiegészítette:''' PAPP László | ||
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 226. kártya | * '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 226. kártya |
A lap jelenlegi, 2025. augusztus 1., 16:47-kori változata
Tudományos név
Mammillaria beneckei EHRENBERG, 1844
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a latin „mamilla” szóból ered, amely mellbimbót, kis emlőt, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös testfelépítésére utal. A fajnév Stephan (Etienne) BENECKE (1808–1879) Mexikóba kivándorolt német kereskedőnek állít emléket, aki ott 1875-ben megalapította a Camara Nacional de Comercio-t (Nemzeti Kereskedelmi Kamara).
Típuspéldány
Gyűjtő: EHRENBERG
Első leírása: Allgemeine Gartenzeitung 12:401, 1844
Az aktuális nemzetségbe helyezte: EHRENBERG
Szinonimák
- Neomammillaria nelsonii BRITTON et ROSE
- Chilita nelsonii BRITTON et ROSE, 1926
- Oehmea nelsonii BUXBAUM, 1951
- Mammillaria balsasensis BOEDEKER, 1931
- Mammillaria nelsonii (BRITTON et ROSE) BOEDEKER, 1933
- Mammillaria aylostera WERDERMANN, 1938
- Mammillaria colonensis CRAIG, 1945
- Mammillaria balsasoides CRAIG, 1945
- Dolichothele balsasoides (CRAIG) BACKEBERG, 1961
- Dolichothele beneckei (EHRENBERG) BACKEBERG, 1961
- Oehmea beneckei (EHRENBERG) BUXBAUM, 1951
Érvényes név és szinonimák a Mammillaria beneckei taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A hajtás a nyomott gömbtől a rövid oszlop alakig fejlődhet, szinte mindig sarjadzik, nem karógyökerű. A virágzó példányok 45–200 mm magasak és 45–80 mm szélesek. A fiatal példányok csúcsa kissé lekerekített, besüllyedt.
Szemölcsök
Víznedvűek, puha húsúak, kúp alakúak, egymás mellett állók. Méretük: 8–10 mm hosszú, 5–6 mm széles. Színük sötétzöld, gyakran vöröses színezéssel.
Axillák
Kezdetben csupaszok vagy gyapjasak, később csupaszok maradnak, vagy néhány fehér sörtével fedettek.
Tövisek
- Peremtövisek: 10–18 db fehér, 3–7 mm hosszú, merev sörte. Az alsók hosszabbak, egyenesek vagy hajlottak, fehéresen érdesek, kissé előre állók.
- Középtövis: 2–4 db vékony, tűszerű, 6–20 mm hosszú. Egyenesek, az alsó gyakran horgas. Világosbarna, felül fekete.
- Mammillaria beneckei
-
1.
-
2.
Generatív test
Virág
A csúcs közelében, körben nyílnak, rövid életűek, általában egyesével. Kerék formájúak, 30–50 mm hosszúak és szélesek, sötétsárga színűek.
- Külső lepellevelek: Számosak, széles lándzsa alakúak, fogazottak vagy lekerekítettek, barnásvörösek, alul sárgásak vagy világoszöldek.
- Belső lepellevelek: Széles lándzsa alakúak, 20–25 mm hosszúak, 6–8 mm szélesek, ép szélűek vagy csipkézettek, legtöbbször tompa csúccsal, aranysárga, felül narancssárga.
- Porzószálak: 4–5 mm hosszúak, a csőhöz nőttek, 2 mm-re emelkednek ki, narancssárgák.
- Portokok: Nagy, kerek, tojássárga színű.
- Bibeszál: A csőhöz hozzánőtt, szabad része 6–7 mm hosszú, világossárga.
- Bibe: 2–3 ágú, 3 mm hosszú, vastag.
Termés
Kb. 10 hónap alatt érik be. Karcsú buzogány alakú, kis virágmaradvánnyal. Vékony bőrű, puha, 20–40 mm hosszú, 5–8 mm vastag, fényes piros színű. Általában 1–9 szem magot tartalmaz.
- Magja: Fekete, kerek-léggömb formájú, 2–3 mm átmérőjű. A maghéj durván mintázott, köldöke nagy, háromszög-hosszúkás, fehér.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó – nyugati és déli államok, Jalisco–Oaxaca között
Élőhely: Sziklafalakon, repedésekben, domboldalakon, dombtetőkön, ritkás cserjék és fák között
- Növénytársulás, életmód: Általában közönséges, tömegével található. Sarjak könnyen leválnak és gyökeresednek. Összmegjelenésében kevéssé változékony.
Kultúrában tartás
Nagy elterjedési területe és közönséges volta ellenére termesztésben ritka. Sarjakról könnyen szaporítható. Magjai közel 100%-os csírázással indulnak, a magoncok gyorsan fejlődnek, második évre virágoznak. Talajban nem válogatós, de savanyú földet kedvelhet. Melegben bő, gyakori öntözést igényel. Bár élőhelyén félárnyékban nő, itthon ne árnyékoljuk túl. Élénkzöld testszínén a pirosas pigmentáció a megfelelő fényt jelzi (bő délelőtti nap). Virágait tömegesen hozza júniustól, de csak egy délelőttig nyílnak. Helyét gondosan válasszuk meg, mert horgas tövisei könnyen beakadnak ruhába, bőrbe. Télen minimum 10 °C-on, teljesen szárazon, világos helyen tartsuk.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A horgas középtövisek, nagy sárga virágok, valamint a magok mérete és alakja egyaránt jól elkülöníti más fajoktól. Régen sok közeli rokon fajt írtak le külön-külön, ma ezek többsége ennek a fajnak a szinonimája. Összmegjelenésében kevéssé változékony, a sok szinonima inkább annak köszönhető, hogy régen nem fogadták el, hogy egy faj ilyen nagy elterjedésű lehet, valamint a különböző leírók nem tudtak a másik munkájáról.
Egyéb
Régi rendszertani félreértések miatt számos szinonimával rendelkezik. Kiterjedt elterjedési területe ellenére termesztésben alulreprezentált faj.
Szerzők és forrás
- Kép és szöveg: Elhart Zsolt
- Lektorálta és kiegészítette: PAPP László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 226. kártya