Mammillaria backebergiana

Tudományos név

Mammillaria backebergiana F.G.Buchenau in Natl. Cact. Succ. J. 21: 47. 1966. Sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A fajnév Backeberg tiszteletére lett adva, a 20. század neves kaktuszkutatója és taxonómusa iránti elismerésként.

Típuspéldány

• Gyűjtő: F.G. Buchenau
• Hely: Mexikó (pontos helyet nem árult el)
• Időpont: 1966 előtt
• Típuspéldány gyűjteményi helye: KEW (Royal Botanic Gardens, Kew)
• Első leírása: National Cactus and Succulent Journal 1966 21: 47–90
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: eredeti leírás szerint

Szinonimák

• Mammillaria backebergiana sp. nova Buchenau , Nat. Cact. Succ. Ju. Mex. 1966. No.3: 63–64
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria backebergiana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos, hengeres hajtású faj, idősebb korban csoportos is lehet. 30 cm magas, de kultúrában akár 50 cm-t is elérhet, 5–6 (7) cm széles. A test tejszerű nedvet tartalmaz. A csúcsa tövisektől takart, enyhén nyomott.

Szemölcsök

A csúcs közelében zártabbak, később szabálytalan spirálban (főként 8:13, 9:15, 10:16 arányban) rendeződnek. Sárgászöldek, finoman fehéren pontozottak (nagyítóval látható), piramisszerűek, nem élesen sarkosak, 5 mm hosszúak, tövük romboid, 11–12 mm széles. Nedvük vízszerű.

Axillák

Általában kopaszok, ritkán fehér gyapjúval borítottak. Esetenként 1–3 db 4–8 mm hosszú, fehéresen áttetsző, rugalmas sörte is előfordul. Ovális areolák 1–2 mm-esek, fiatalon göndör fehér gyapjú fedi, ami idővel ritkul, szürkül, eltűnik.

Tövisek

• Peremtövisek: 8–12 db, többnyire 10. 8–10 mm hosszúak, köralakban állnak, elállók, vékony, tűszerű, sárga színűek, csúcs közelében sötétebbek, később szürkéssárgák.
• Középtövis: 2–3 db, 7–8 mm hosszúak, elállók, sötétebb sárga, később barnás, tűszerű, tövük megvastagodott és sötétebb sárgásbarna. Egyenesek, simák, merevek, kissé érdesek.

Generatív test

Virág

A virágzás április végétől május végéig tart. A virágok koszorúban helyezkednek el a csúcstól 2–3 cm-re. A bimbó vöröseslila, harangszerű, 18–20 mm hosszú, 10–18 mm széles. Ovárium zöldesfehér.

• Külső lepellevelek: Lándzsás, 2 mm széles, szélük szabdalt; kívül barnásvörös, belül pirosas-lila.
• Belső lepellevelek: 8–9 mm hosszú, 2 mm széles, csapott hegyű, szélesen peremes, alul pirosas, felül kékesvörös, lila.
• Porzószálak: lilás
• Portokok: halványsárga
• Bibeszál: rózsaszín
• Bibe: zöld, 4–6 ágú

Termés

Kb. 7 hónappal a virágzás után érik. Ragadós, virágmaradványos, bunkószerű, 10–20 mm hosszú, 3–6 mm vastag, zöldesvörös színű.

• Magja körte alakú, 1×0,8 mm nagyságú, fahéjszínű, pontozott. Hiluma kiálló, fehéres.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guerrero állam, Barranca San Antonio térsége

Élőhely: Sziklás hegyvidék felső része, 1500 m tengerszint feletti magasságban. A növény fák és cserjék védelmében él, 5–6 pH-jú homoktalajon. Napi 5–6 órányi közvetlen napsütést kap.

• Éghajlati tényezők: Éves középhőmérséklet 21 °C; december–januárban 19,5 °C, májusban 23,5 °C. Évi csapadékmennyiség ~1200 mm. A csapadékos időszak júniustól októberig tart, intenzív esőzésekkel.

Kultúrában tartás

—

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Karcsú, hengeres habitusával és színes virágaival eltér a többi Mammillaria fajtól. A sárgás tövisek és a vöröses-lila virágok jól felismerhetővé teszik. Önsteril jellege ritkaságnak számít a nemzetségen belül.

Egyéb

A faj önsteril, így maghozás csak másik példány pollenje révén lehetséges. A típuslelőhely sokáig nem volt ismert, a leíró szándékosan titokban tartotta, de a típusanyag KEW gyűjteményében megtalálható.